Őrület {Samifer} (Befejezett!)

9. fejezet

Este keltem a szobában sötétség honolt amikor kinyitottam a szemeimet. Vajon mennyit aludhattam és mikor aludtam el? Lucifer már nem volt mellettem. Egyedül vagyok, de mintha kezdene minden a helyére kerülni. Remélem hamar vége lesz már. Akkor nem kell egy őrültek házában lennem és a szerelmemmel lehetek. Hanyatt fekszem az ágyamon amikor hirtelen kinyílik az ajtó és a szobát elönti a fény engem megvakítva. Hunyorogva tekintettem arra amerre a betolakodott sejtettem, de nem láttam senkit és semmit sem. Pár másodperc vaksiskodás után felültem az ágyon és megint kinyitottam a szemeim, de sokkalta lassabban. Így megszoktam a fényt és fel kellett fedeznem, hogy Spencer ül az ágyam mellett egy széken és engem figyelt, amikor észrevette, hogy nézem megszólalt.

- Sokkal jobban nézel ki, mint a... - nem érdekelt mit akart mondani így inkább a szavába vágtam.

- Hány napig voltam kiütve?!

- Egy hétig. Ma vettünk le a gépekről és az infúzióról egy órája és fel is keltél.

- Miért kellett ezt tennie?! Hiszen együtt működtem volna!!

- A tested annyira le volt gyengülve, hogy nem láttam más megoldást a gyors javulás érdekében.

- Nem lehettem ennyire rossz állapotban!! - üvöltöttem rá.

Ekkor megjelent mellettem Lucifer és megfogta a kezemet a fejét pedig a vállamra döntötte. Hüvelykujjával nyugtatólag elkezdett köröket rajzolni a kézfejemre, amit az előbb megfogott.

- Mit csinálsz itt?

- Aggódtam érted mert blokkoltak a gyógyszerek. Amikor pedig megéreztelek akkor rettenetes düh volt benned és jobbnak láttam, ha ide jövök.

- Rendben. Jobb is ha velem vagy.

- Ha megkérdezhetem mégis kivel beszél?

- Luciferrel.

- Melyikkel a ,, gonosz " vagy a ,, jó " van most itt?

- Egyet tippelhet Doki.

- A ,, jó "?

- Pontosan.

- Rendben. A másikat látta mostanában?

- Nem.

- Hmmm. Akkor a gyógyszerek valamennyire hatásosak. Sikerült velük kizárnom az egyiket. De mindkettőt ki kellene.

- Azt próbálja megtenni!!

- Ne aggódj Sam ezeket a gyógyszereket fogod kapni még egy ideig mert a többit még be kell szereznem. Akkor pedig cserélni fogom őket. Hiszen mindkettő hallucináció így nem kell az miatt aggódnod, hogy valamelyikük bántani fog vagy nem.

- Vadász létére maga nagyon nem ért semmit sem!!

- Már nem is vagyok vadász és nem is vagyok büszke arra a korszakomra! Te pedig beteg vagy akut pszichózisban szenvedsz. A hallucinációid eddig ismeretlen méreteket öltöttek szóval te leszel a következő páciens, akiből tanulmányt fogok írni.

- Maga nyomorult állat!! - üvöltöttem rá.

Mire Spencer felugrott a székről majd a szoba falának hátrált és tiszta rettegéssel vegyes kétségbeesés ült a képén. Most meg mi a baja ennek a baromnak?

- A...a...a...szemed... - emelte fel a kezét is remegő kézzel mutatott rám.

- Mi van a szememmel?

- Vörös... - amint ezt meghallottam Luciferre néztem, aki kárörvendőn vigyorgótt. Szóval ő volt. Elmosolyodtam én is majd egy könnyed csókot nyomtam az ajkaira és megszólaltam.