James Potter és a Sader-rejtély

Két Sader levele

Vasárnap este fáradtan gyűlt össze a csapat. A hajnali kalandokat aligha pihenték ki, ám bőven akadt megbeszélnivalójuk.

- Hülyeség volt – jelentette ki Alice, Remus ágyán ülve. – Így most már az arcotokat is látták.

- Szerinted amúgy nem tudták, hogy kik vagyunk? – vonta fel James a szemöldökét. – Névre szóló leveleket kaptunk.

- Akkor is! És úgy tűnik, nem elég nekik, hogy visszavittétek a turmalinokat, szóval teljesen feleslegesen sodortátok magatokat bajba. Ráadásul annak a lehetőségét is eljátszottuk, hogy megfejtsük, mire jók azok a kövek. Talán hasznukat vettük volna.

- Még mindig nem értitek – rázta James a fejét. – Ha nem visszük vissza a ládát, nyíltan szembe szegülünk velük.

- Ó, való igaz, most csak közelharcba kerültetek, ezt baráti gesztusnak veszik – ironizált Alice.

- Nem. De csak négyen tettük, nem kilencen – jegyezte meg Sirius. – Ezzel öt embert már megkíméltünk a veszélytől.

- Nyolcat is sikerült volna, ha nem te nem jössz velem, ti meg nem tartjátok jó mókának idegen pasasokkal éjszakázni – tette hozzá James, tekintetét végighordozva Siriuson, Lilyn és Felicián. – Ezen kívül, amúgy is vissza kellett volna mennünk, így legalább nem volt nekik gyanús, hogy már megint ott sertepertélünk.

- Mégis mi a Merlin rózsaszín bugyogójáért akartatok volna visszamenni? – förmedt rájuk Almira. Úgy tűnt, megviseli ez a szituáció.

- A levelekért – adta meg a választ Remus.

James nagyot bólintott, és felkapta a mellette heverő talárját a földről. Ennek a zsebébe rejtette a fecniket, így hát most kirázta belőle a darabkákat a földre. Kisebb-nagyobb pergamenmaradványok hullottak a padlóra, mint valami különös formájú hópihék.

Remus ölébe vette a vörös borítójú könyvet, és a megjelölt oldalnál fellapozta. Ő találta meg benne a szükséges varázslatot néhány nappal ezelőtt. Nagy koncentrálást igénylő, többszavas bűbáj volt, bonyolult pálcamozdulatokkal.

- Scissa charta instaurandum templum – kezdte. Lélegzetvisszafojtva figyelték pálcájával tett mozdulatait. A kis cetlik lassanként mozgolódni kezdtek, ám ezúttal össze is álltak. Két levél körvonalazódott a földön. Végül az összes pergamendarab megtalálta helyét.

A levelekből ugyan hiányoztak még aprócska darabok, de ezek már nem nehezítették az olvasást. Rögtön lecsaptak arra, amelyikből már korábban is elolvastak néhány sort.

Most egészében látták végre a minisztériumnak címzett levelet.

Mélyen Tisztelt Miniszterelnök Asszony!

Mint arról korábban beszámoltunk, családunk a gyógyhatású turmalinok vizsgálatával foglalatoskodott az utóbbi időkben. Kifejlesztettünk egy módszert, amellyel hatásukat felerősíthetjük, a kezelés idejét lerövidíthetjük.

Mint azt Önök is tudják, egyre több botrányos eset történik szerte az országban. Mi, a Sader család, továbbra sem kívánunk állást foglalni ez ügyben. Csakis a tudomány fejlődését és a varázslótársadalom jólétét tartjuk szem előtt. Éppen ezért, fontosnak tartjuk a betegek kezelését. Fogadják el hivatalosan az általunk küldött receptet, majd mielőbb juttassák el a Szent Mungó Varázsnyavalya és Ragálykúráló Ispotályba. Azt gyanítjuk, ez lesz a megoldás az utóbbi, súlyos esetekben. Reméljük, ennek segítségével többek életét is sikerül megmenteni. A receptet ezen pergamen hátoldalán olvashatják.