Roommates (Harry Styles) HU

Fourteen

Na, szóval meg is hoztam a következő részt. Nem vagytok valami aktíval, meg kell, hogy mondjam, de mindegy is. Legalább azoknak örömet akarok okozni, akik az elejétől kezdve buzgón részt vettek a történet életében. Szavaztak, és örömmel írták le a gondolataikat. Imádlak benneteket, és higgyétek el, ami nektek néhány karakter leütését, vagy éppen csak egy klikket jelent, az nekem hatalmas öröm, és boldogság. Mert annál több nem is kell egy fordítónak/írónak, minthogy a története az olvasók szívébe lopta magát. :')

Na jó! Nem érzelgősködök itt, jó olvasást!

És íme itt a várva várt? új történet is.

http://www.wattpad.com/story/40352511-stuck-with-harry-styles-hu

Megpróbálom minél aktívabban hozni a részeket, mind a három történetemnél. :)

AMY

"Majd én kinyitom." mondtam Harry-nek az ajtóhoz sétálva, hogy kinyissam azt. Kíváncsi vagyok, ki lehet itt. Harry követett engem, majd megállt mögöttem. Kinyitottam az ajtót, ezzel felfedve egy szőke lányt egy vigyorral az arcán. Ki a fene ő?

"Szia, Harry."

"Chelsea?" mondta Harry sokkoltan. Chelsea? Miért cseng ez a név - Várjunk csak. Ez Harry ex-barátnője, akivel a bulin is beszélgetett. Miért van itt? Mit akar?

"Hey baby, ..." mondta Harry-re nézve. Hátra néztem, egyenesen rá. Megrázta a fejét.

"Mit csinálsz itt?" kérdezte tőle Harry, és ő belépett a küszöbön. Tényleg? Mint ahogy itt állok. Egy szót sem szóltam, csak egyszerűen vártam, hogy mondjon valamit.

"Elfelejtetted?" kérdezte őt. Harry megemelte a szemöldökeit, ahogy közeledett felénk. "Elvileg találkoztunk volna a lakásunkban."

"Most mi van?" szólaltam meg végül a sokkos Harry-re nézve. Szemei elkerekedtek, és a fejét rázta rám nézve.

"Amy, hagyd, hogy elmagyarázzam."

"Oh, ne, majd én," a lány felé néztem. Vigyorgott. "Felhívott engem, hogy eljön hozzám, hogy találkozzunk, és egyetértettem vele, és azután mondta, hogy várni fog addig, amíg elalszol, hogy úgy el tudjon jönni. Szóval késett, és én aggódni kezdtem. Rettentően." hamisan mosolyogtam rá.

"Oh, tényleg? Wow ez nagyon kedves tőled, Chelsea."mondtam, és abban a pillanatban megakartam őt ölni. Újra kijátszotta az ártatlan kártyát.

"Te tudod a nevem? Várj, elmondta neked, hogy könyörgött nekem a bulin, azért, hogy újra együtt legyünk?" Wow, nem tudom, hogy most ez merre halad, de azt tudtam, hogy hazudik, ebben biztos vagyok. Harry nem hívta őt, ugye?

"Igen, és én pedig Amy vagyok." mosolyogva bólintott.

"Igen tudom, mesélt rólad, drágám." Ugyanazt csináltam mint ő. Kijátszottam az ártatlan kártyát.

"Várj, szóval elmesélte azt, hogy a barátnője vagyok, akire egyfolytában gondol. Ez az, amiért szakított veled." vigyorogtam, majd Harry-re néztem. Szótlan volt, sokkolt, és ideges. Jobban jár, hogyha lesz magyarázata erre az egészre, ami most történik.

"Már megbocsáss?"

"Halláttál." Őrülten nézett. Ez jó.

"Szerintem ideje lenne menned most." szólalt meg végül Harry, és a lány rá nézett.

"Renden, rendben. Elmegyek, de hamarosan találkozunk." mondta Harry-nek, és én arrébb léptem, hogy kimehessen.

"Remélem találkozunk még, Amy." mosolygott rám, mielőtt elment volna.

"Hát én remélem nem, Chelsea." integettem neki, és észrevettem Harry vigyorát. A lányra mosolyogtam. "Oh, és kérlek ne felejtsd el becsukni magad mögött az ajtót." megjegyzem, őrülten ideges lett, és az arca is piros volt. Kisétált, majd bevágta az ajtót.

Megfordultam, hogy Harry-re nézzek. A lábát nézte. Sóhajtottam, majd elsétálva mellette a nappaliba mentem, és leültem a kanapéra. Elegem van a veszekedésből, a beszélgetésből, abból, hogy mérgessé válok, ahelyett, hogy boldog lennék, elegem van mindenből, de nem tudom elhinni, hogy ezt megcsinálta velem. Borzasztóan kívánom, hogy vissza kaphassam a régi életemet, még mielőtt találkoztam volna vele, de azt sose kívánnám, hogy ne találkozzam vele. Csak vissza akarok menni, amikor még minden jó volt.

"Figyelj, hadd, hogy elmagyarázzam, kérlek." A fejemet az arcához fordítottam. Szükségem van arra, hogy meghallgassam, habár tudom, hogy ez az este nem ígérkezik jónak. Mellettem ült, és sóhajtott. "Hazudtam, oké? Nem Louis volt az, aki felhívott. Chelsea volt, de az ő telefonját használta. Nem én hívtam fel őt. Mindennel kapcsolatban hazudott." Azta, milyen érdekes Harry.

"És..és találkozni akart velem ma a lakásában, szóval abban, ami a miénk VOLT. És azt is mondta, hogyha nem megyek el, akkor ő fog eljönni. Nem tudtam, hogy ő tényleg tudja, hogy hol lakom, és hát nem akartam menni. Ez az, amiért eljött. Mert azt gondolta, hogy találkozni fogok vele. De nem tettem, mert szeretlek, és soha nem is akartam őt vissza kapni." mondta zaklatottan, hogy talán nem hiszek neki. Nos, sajnálom Harry.

"Már hiszel nekem?" egy szót sem mondtam, csak bámultam rá, majd azután elmondtam, amit el kellett.

"Sajnálom, Harry, de nem igazán. És nem tudom miért."

"Bízol bennem, ugye? Ezt mondtad, szóval hinned kell nekem." Felálltam, és éreztem, hogy a sírni fogok.

"Harry, én nem tudom miért. A mai nap volt életem legjobbja, de utána Chelsea tönkretette ezt, és elfelejtetett velem mindent. Nem tudom, kinek higgyek."

"Akkor miért nem tudsz hinni nekem és nem arra gondolni, hogy neki adj igazat, azok után, amit mondtam neked?!?!"

"Mert minden egyes alkalommal, amikor hiszek neked és minden rendben van, valójában nincs." Ő is felállt. "Az első alkalomnál elhagytál engem, és most... ő idejön, és mindent felforgat. Akkor adtál neki esélyt, amikor egyedül hagytál a bulin, hogy beszélgess vele. Már akkor megadtad neki azt a lehetőséget, amikor elgondolkodtál azon, hogy el menj-e hozzá vagy nem!!"

"De nem mentem. Ettől kellene bíznod bennem."letörölte a könnyeimet, és megcsókolta a homlokom.

"Miért nem mondtad el nekem? Eljátszottad azt, mintha minden rendben volt volna."

"Nem akartam, hogy aggódj." sóhajtottam....

"Szerinted hiba volt újra összejönnünk?" kérdeztem. Valóban egy hiba volt? Az agyam azt mondja igen, de tudom, hogy nem. Miért nem lehet köztünk minden rendben? Miért kell mindig valaminek történnie, amikor együtt vagyunk?

"Nem, nem volt." mondta megrázva a fejét. "Most elmegyek, de kérlek, gondolkozz. Ez nem lehetett hiba." mondta. Egyedül hagyott a nappaliban, majd kisétált az ajtón. Most egyedül vagyok, úgy gondolom, hogy nem vagyok az, de érzem, hogy elfáradtam, és össze vagyok zavarodva. A szobámba mentem, majd lefeküdtem az ágyra. Éreztem, hogy a szemeim elnehezülnek. Harry-ről kezdtem el gondolkodni.

HARRY

Minden rendben volt, egyszerűen rendben. Addig, amíg az a kurva el nem döntötte, hogy felforgat mindent. Honnan a francból tudta, hogy hol lakom? Nem olyan okos, hogy tudja. Miért akar most becserkészni? Teljesen elszomorodtam Amy miatt. Sajnálom őt, és annyira szerelmes vagyok belé. Nem akartam egyedül hagyni, de ebben a pillanatban gondolkodnia kell. Akarom, hogy tudja, nem hazudok, de hogyan is tudna bennem bízni azok után, ami történt?

A régi lakásom felé sétáltam. Igen, Chelsea-hez mentem. Találkozni akart velem, szóval itt vagyok. Kopogtam az ajtón, és amikor kinyitotta az ajtót meglepődött, de mégis vigyorgott.

"Mit csinálsz itt?"

"Találkozni akartál velem, szóval itt vagyok. Nem érdekel, hogyha túl késő van. Véget akarok ennek vetni."