Roommates (Harry Styles) HU

Chapter Six

Amy

Most itt vagyunk. Harry és én a szokásos helyünkön ülünk ami a nappaliban lévő kanapé. Miután átöltöztem, és Harry is megtette ugyanezt, itt ülünk, és felkészülünk, hogy több dolgot is megtudjunk egymásról, és hogy együtt töltsük a napot.

"Mit akarsz csinálni? Mi jár a fejedben?" kérdeztem, de Harry csak rám mosolygott. Figyelem, ahogy gondolkodik.

"Nos, mi lenne, ha megismernénk egymást?" veti fel, és kuncogni kezdek.

"Már ismerjük egymást Harry."

"Azt mondtad ' mint első alkalomkor', szóval?" elgondolkodtam rajta, és hát miért ne? Talán ez egy jó ötlet.

"Miért nem kérdezünk egymástól?" most én ajánlottam fel, és bólintott. " Rendben, kérdezz!" mondtam izgatottan az e fajta játéktól.

"Uh. Mi volt az első dolog ami átfutott az agyadon, amikor rájöttél, hogy én vagyok a lakótársad?" vigyorgott önelégülten kérdésétől. Csak tudni akarta, hogy mit gondoltam róla valójában. Miután meghallottam kérdését, amit nekem címzett, tudtam, hogy milyen játékot játszik. És én  is akartam játszani.

"Azt, hogy ' uh.. miért ő? Ő a legrosszabb személy a világon' ez volt, amit gondoltam." mondtam visszatartva egy röhögést. A homlokát ráncolta. Harry tudja, hogy viccelek, de tovább akart játszani.

"Oh, igazán?" vigyororgva bólintottam. " Tudni akarod, hogy én mit gondoltam?" megráztam a fejem.

"Nem kérdeztem," vigyorogtam rá, és csak még mérgesebb lett, még ha ezt a játékot ő szeretné megnyerni. Mindig is imádott nyerni, és sosem vesztett, de Harry velem eltérő személy. " Oké, én jövök. Miért szeretsz velem állandóan kötekedni?"

"Nem tudom," mondta gondolkodva a fejét rázva. " Tényleg nem tudom, de szerintem csak mosolyt akarok a végén csalni az arcodra, és amikor kötekedek veled, tudom, hogy valahogyan megtalálod benne a viccet, és mert szereted." mosolygott. Ez igaz.

"Ezt ki mondta neked, hogy szeretem?" kérdeztem önelégülten vigyorogva.

"Nos, most nem te következel, drága." mondta kacsintva, és a mosolyom átment egy homlok ráncolásba, amikor elvesztettem ezt a kört. Ugyanazt csinálta, mint én vele.

"Akkor kérdezz."

"Mit tennél, ha veled dolgoznák a kávézóban?" kérdezte Harry, és röhögésbe kezdtem.

"Oh, az vicces lenne." vigyorogtam.

"Most meg vagyok rémülve." mondta. Kuncogtam, mert bolondoznák vele, hogyha együtt dolgoznánk.

"Rendben! Én jövök, um.., vannak barátaid?" kérdeztem tőle, ahogy gubancos hajammal játszottam. Harry rám mosolygott, majd engem bámulva kezdett játszani a hajammal. Ez furcsa, de emlékszem, amikor régen játszott a hajammal. Valójában ez egy édes dolog volt.

"Igen, három. Ők a legjobb haverjaim." mondta mosolyogva, és büszkén nézve.

"Ah, ez aranyos." mosolyogtam rá.

"Neked vannak legjobb barátaid?" kérdezett vissza, és én bólintottam. Természetesen, az én ír, szőke, és imádni való legjobb barátom, akit halálosan imádok.

"Oh, igen, Niall. Ő a legjobb barátom. Ő is a kávézóban dolgozik.

Harry

Rábólintottam, amit mondott. Niall? Legjobb barát? Aztán miért érzek valamit? Valami furcsát, amit hosszú ideje nem éreztem. Oh.....Féltékenység. 

"Még mindig szoktál énekelni, Haz?" kérdezte Amy mosolyogva. Visszamosolyogtam. Régen mindig mondta, hogy mennyire imádja a hangom. Csak neki énekeltem, és senki más nem tud róla.

"Igen, még mindig éneklek." én jöttem a kérdéssel, és gondolkodtam a következő kérdésemen. Oh. Megtaláltam a tökéletes kérdést. " Hm, miért adtál nekem egy második esélyt?" kérdeztem, és Amy észrevette, hogy komoly voltam. Szemeim válasz után kutattak a szemeiben.

"Mi? Nem akartál egy esélyt?" viccelt, amikor teljesen ideges volt a kérdéstől. Ismertem őt. Tudom, hogy mikor ideges.

"Válaszolj, Amy. Nem viccelek." csak vállat vont.

" Nem tudom, Harry. Tényleg nem tudom." Sóhajtottam kezeim átfuttatva barna fürtjeimen. Pár perc elmúltával az órára néztem, majd vissza pillantottam Amy-re, de ő csak a kezeit nézte, és az ujjaival játszott. Ez a szokása, hogyha ideges. Nagyon édes, és ez mosolyt rajzolt arcomra.

"Most mennem kell. A barátaimmal találkozok. Elmegyek pár órára, de később látlak." beszéltem mosolyogva. Egy rövid csend beállta után vissza mosolyogva bólintott. Felálltam, és a szobámhoz sétáltam, de egy kicsit szomorú voltam, mert tudni akartam, hogy mi zajlik le Amy fejében.

Mit akar?

Mit gondol akkor, amikor a közelemben van?

Miért adott egy második esélyt? Ez nekem nem elég.

"Rendben Amy...... a ma este mókás lesz."