Roommates (Harry Styles) HU

Chapter Eleven

Kivételesen írok a rész elejére. Most vettem észre, hogy véletlenül kétszer raktam fel a tizedik részt. Mindenkitől hivatalosan is bocsánatot kérek. De mostmár itt van az eredeti TIZENEGYEDIK rész. Mégegyszer bocsánat. Jó olvasást. :))

Amy szemszöge

"Amy! Amy, várj!" abbahagytam a sétálást, és megfordultam. Harry aggódva jött hozzám. Kikényszerítettem magamból egy mosolyt.

"Hey, Harry."

"Sajnálom, hogy..."

"Mit sajnálsz?" kérdeztem mosolyogva. A homlokát ráncolta.

"Amit ott láttál." kuncogtam.

"Amit láttam, az az volt, hogy egy lánnyal beszélgetsz. Ez nem az én dolgom, azt csinálsz, amit akarsz." vigyorogva felhúzta szemöldökeit. Ez igaz, nem az én dolgom, ez az ő élete. Azt csinál, amit akar, nem mintha a barátnője lennék, vagy valami.

"Oh, igazán?" kérdezte közelebb lépve hozzám. Tettem néhány lépést hátrafelé, és bólintottam, ezzel megválaszolva kérdését. "Akkor miért mentél el, amikor megláttál vele?"

"Mert elakartam. Hogy miért? Hát nem szívhatok egy kis friss levegőt? Ráadásul, tudod, hogy nem szeretem a bulikat." Ez egy másik tény rólam, hogy utálom a bulikat, de én eljöttem ide vele, mert szomorú volt, és azt akarta, hogy én is eljöjjek.

"Akkor miért jöttél el?"

"Mert megkérdeztél róla, és mert szomorúnak tűntél. Úgy voltam vele, hogy miért ne." A fejét rázva erőltetetten kuncogott.

"Tudod mit? Feladom." Összezavarodottan néztem rá. Mit ért az alatt, hogy 'feladja'? "Próbálok közelebb kerülni hozzád, és mindenben egyet  is értek veled. A barátoddá váltam, amikor mindketten tudjuk, hogy soha sem voltunk barátok, Amy." mondta mérgesen

"Igen, soha nem voltunk barátok, és soha nem is leszünk azok, amikor te többet akarsz, annál, Harry."

"Akkor miért nem tudsz csak megbízni bennem?" kérdezte, és én nevettem. Igen persze. Szerintem mindketten tudjuk, hogy mi történt, amikor legutoljára megbíztam benne.

"Mert amikor legutoljára megbíztam benned, tönkretettél engem." Semmit sem mondott, szóval folytattam. "Azt akarod, hogy azt mondjam, hogy minden rendben lesz, és hogy újra beléd fogok szeretni?" Szemei elkerekedtek.

"T-Te szerelmes voltál belém?" kérdezte megdöbbenve. Igen, te idióta.

"Igen, teljes szívemből szerettelek, de te csak egyszerűen elmentél, és azt mondtad, hogy mindennek vége. Arra a pillanatra.... úgy emlékszem, mintha csak tegnap lett volna. De ez részedről csak egy játék volt." Megrázta a fejét, és sóhajtott.

"Ez sosem volt valami ostoba játék." mondta nyugodtan, és tett néhány lépést felém. Az arcunk centikre volt egymástól. Folyamatosan lépkedtem hátra, egészen addig, amíg a hátam neki nem ütközött a falnak.

"Ha tényleg tudni akarod, hogy mi volt az oka, akkor tessék. Azért vetettem véget mindennek, mert nem érdemeltelek meg téged. Megérdemelted, hogy boldog légy, és bárki boldoggá tudna tenni, és bárki jobb nálam. Folyton irányítottalak téged, és egy másik személlyé változtattalak meg. Szerettelek, és még mindig szeretlek, Amy. Annyira szeretlek. Miután szakítottunk megváltoztattam magam. És vagyok annyira önző, hogy vissza jöjjek. Nem egy véletlen folytán találtam rá a lakásodra. Addig kutattam utánad, amíg meg nem találtalak." Szótlan maradtam.

Azokban az években próbáltam magam meggyőzni arról, hogy ő az ellenségem volt. Ő volt az, aki összetörte a szívem, de tévedtem. Szeret engem?

"És, az a szőke lány, akit láttál, az ex-barátnőm, Chelsea. Ő rúgott ki a lakásbából, miután szakítottam vele, de most azt mondta, hogy vissza akar kapni, szóval újra kezdhetnénk-e mindent. Persze én távol maradok tőle, mert soha nem leszek az övé. Téged akarlak. Azt, hogy újra az enyém legyél, és én a tiéd. Nagyon sajnálom, Amy. Tudom, hogy ez nem elég, de megpróbálok mindent, hogy vissza nyerjelek." folytatta.

"Kérlek, most menjünk haza." mondtam döbbenten. Sóhajtott, de mindenesetre bólintott. A kocsihoz mentünk. Az út csendes volt. Egy szót se szóltunk.

Elgondolkodtam mindenen, amit mondott, minden egyes szón, amit hallottam. Tényleg minden egyes szót komolyan gondolt, amit mondott? Az ok, amiért lakótársak vagyunk, az az, hogy kutatott utánam, egészen addig, amíg meg nem talált? Újra vissza akarja kapni a kapcsolatunkat? Ezek után elég jó színész lehet.

Az autó megállt, amikor észrevettem, hogy megérkeztünk. Kiszálltunk a kocsiból, majd a lépcsőhöz mentünk. Kinyitotta az ajtót, és a szobámba mentem. Leültem az ágyra, nézve magamat a tükörben. Miért törődöm vele? Nem, nem törődök vele.

"Hazug." motyogom magamnak. Felálltam.

Ha nem törődök vele, akkor miért mentem el, amikor megláttam őt a lánnyal? Mert féltékeny voltam, és amikor hallottam az okot, amiért az a lány beszélt vele, féltem, hogy vissza fogja szerezni Harry-t, és ő soha többé nem fog együtt élni velem. Nem tudom, hogy még mindig szeretem-e, vagy nem, de amit tudok az az, hogy törődök vele. Kedvelem őt, és még mindig hiányoznak azok az együtt töltött napok, amikor valaha cukkoltuk egymást a randi előtt, ahol megvoltak a boldog pillanataink. Még mindig érzem a pillangókat, amikor régen arcon csókolt. Ugyanolyan érzéseim vannak, mint régebben.

Harry szemszöge

Mindent elbasztam. Összezavarodtam mindattól, amit mondott, de tudja ő most ezt. Nem bírtam bevenni a dolgokat, de megdöbbentem. Ő szeretett engem, de még mindig szeret engem? Persze, hogy nem. Egy idióta vagyok, miért is szeretne azok után, amit tettem? Eljátszottam az esélyem. Azt hiszem, hogy most elfogok menni. Elfogok menni örökre.

Felkaptam a táskám és a pólóm, és elkezdtem pakolni a dolgaimat. Keresni fogok egy másik lakást, de soha sem fogok más lányt után kutatni. Nem hiszem, hogy valaha is tovább fogok lépni. Amíg a táskába pakoltam a ruháimat, kopogást hallottam az ajtómon. Oda mentem, és kinyitottam azt.

"Amy?" Minden olyan hirtelen történt, amikor megéreztem ajkait az enyéimen.

Annyira hiányzott a puha, rózsaszín ajka az enyéim ellen. Hiányzott ő maga. Visszacsókoltam, amikor ráeszméltem, hogy túl le voltam sokkolva, ahhoz, hogy tudjam, mi történt. Karjait nyakam köré tekerte, és én pedig kezeimet dereka köré raktam.

Amikor hátrált, kinyitottam szemeim, hogy lássam mosolyát. Visszamosolyogtam, és megpusziltam az orrát. Kuncogott. Istenem, hogy milyen kibaszottul hiányzott. Hiányzott a régi énje. Hiányoznak az olyan pillanatok, mint ez. Tudom, hogy azokon a napokon és heteken mindig velem volt, de ez életem legjobb estéje. Ez ad nekem reményt.

"Annyira szeretlek, Amy."