Roommates (Harry Styles) HU

Chapter Nine

Amy szemszöge

A mai nap szokásosan telt. Felkeltem, munkába mentem, de ma nem láttam Harry-t. Talán aludt. Magam mellé néztem, hogy lássam a szőke, ír fiút, kék szemekkel, ahogy rám mosolyog. "Nialler, mennyi az idő?" mosolyogtam, és ő kuncogott.

"Lejárt a műszakod. Elmehetsz most, butus." vigyorogtam, mint egy kisgyerek halloween estéjén maguk előtt látják az összes édességet. Ne érts félre, imádom a munkámat, de néhány óra munka után kezd unalmas lenni.

Észrevettem, hogy Niall egyedül lesz majd, és nem akartam őt idegesnek látni. Talán itt maradok még egy kicsit, amíg vége nem lesz a műszakjának. Ő sokat szokta ezt csinálni, mert nem akarja, hogy egyedül maradjak, így itt az ideje, hogy viszonozzam a szívességét.

"Nos, még egy kicsit maradok, és akkor mehetünk majd együtt haza." megrázta a fejét.

"Ne, menj. Ez rendben van, tényleg." mondta. Megráztam a fejem, és ő sóhajtott. Túl jól ismer. Niall és én barátok hosszú ideje barátok vagyunk. Amikor elkezdtem dolgozni, ő már itt dolgozott, és ő volt az egyetlen, aki segített mindenben nekem. Itt kezdődött a barátságunk.

Hat óra volt, és a műszakjának még mindig nem volt vége. Néhány dologban segítettem neki, majd leültem egy székre, hogy megvárjam....

"Harry, miért nem hívtál? Küldtem neked üzeneteket, és amikor nem válaszoltál, aggódni kezdtem." mondtam. Harry a kanapén ült a homlokát ráncolva, majd mélyen sóhajtott. Ez volt az, amikor tudtam, hogy valami baj van. "Harry, minden rendben van?" belenézett barna szemeimbe, azután másfelé nézett. Felállt, és közel jött hozzám.

"Amy...- úgy gondolom, hogy..." abbahagyta, és most tényleg megijedtem.

"Mit gondolsz?" félre nézett, és beletúrt rendetlen göndör hajába. "Baby, kérlek, mi a baj?"

"Szerintem szakítanunk kellene." miután meghallottam, hogy milyen szavak hagyták el száját, a szívem összetört, de nem bírtam kiadni hangot.

"Mi?" kérdeztem csendesen, rá sem nézve. 

"Sajnálom. Nagyon, nagyon sajnálom. Belerángattalak ebbe." megráztam a fejem. Nem értettem, hogy ezt hogy érti. Az elmúlt napok csodálatosak, és nagyszerűek voltak. Azt hittem, hogy ő is szeretett engem, de ez nem számított neki semmit. Ez az egész hazugság volt?

Amikor találkoztam vele egy rossz fiú volt, amitől monden lány beléesett, de én nem. Amikor engem kérdezgetett, először visszautasítottam, mert tudtam, hogy össze fogja törni a szívem. Tudom, hogy a fiúk, mint ő, csak játszadoznak. Mindig azt mondta, hogy megváltoztattam őt.

Az idő múlásával kezdtem jobban megismerni őt. Kezdett megváltozni miattam. Ekkor mentem el vele, és egy egész éven át randizgattunk. Most jöttem rá, hogy az egész csak egy játék volt. Egyfolytában bocsánatot kért, de soha nem bocsátottam meg neki. Ő most az ellenségem, azok közül, akiket a legjobban utálok.

"Amy, Amy..."

"Amy!!" szemeim kipattantak, és összezavarodva nézem Niall-re. Ekkor rám nézett, és rájöttem, hogy most van vége a műszakjának. A rohadt életbe! Úgy emlékeztem mindenre, mintha csak tegnap történt volna.