Roommates (Harry Styles) HU

Chapter Seven

Harry

Meséltem Zayn-nek, majd Amy-ről kérdezett. Mosolyogtam, ahogy csakis rá gondoltam, és a mosolyára. Vele kapcsolatban minden mosolygásra késztet.

"Hogy van a kedves szobatársad?" cukkolt Zayn. Megforgattam szemeim, és ő kuncogott.

Zayn az egyik legjobb barátom, és a másik kettő pedig Liam és Louis. Mindent elmondok nekik és tudnak rólam és Amy-ről. Zayn találkozni akart velem ma, ezért ültünk egy kávézóban. Ez nem annyira király mint amilyenben Amy dolgozok, de ahhoz szép, hogy a barátommal legyek itt.

"Jól van," mondtam megpróbálva elrejteni vigyoromat, amit észre is vett. Megemelte szemöldökeit és kuncogtam.." Nos, most jobban bánik velem, és azt mondta, megbocsájt nekem." mondtam, és Zayn vigyorgott.

"Ez nagyon jó. Nagyon, nagyon jó, Haz." mosolyogva bólintottam. "Remélem nem csinálod azt, amit a múltban, bár..- mondta Zayn, de félbeszakítottam.

"Mi?! Nem! Soha! Ne aggódj." mondtam gyorsan, és mosolygott.

"Akkor gratulálok."

"Köszönöm, de szerinted újra együtt lehetünk?" Zayn kuncogott kérdésemre, és kortyolt egy utolsót az italából. Én már a sajátomat megittam, így kisétáltunk a kávézóból.

"Harry, te voltál az, aki végett vetett a dolgoknak." Igaza van. Ez igaz. Úgy gondoltam, hogy az a legjobb neki, ha véget vetünk a dolgoknak, nem voltam jó hozzá. Egy nagyon rossz személy voltam, és miután randiztunk megváltoztatott engem. Mint amikor hallod a könyvekben, vagy a filmekben amikor a jó lány megváltoztatja a rossz fiú személyiségét. Valami ilyesmi szarság. Amikor belépett az életembe, randizni kezdtünk. Jobban megismertem őt, és olyan érzésem volt, mintha nem érdemelném meg őt.

Oh, ez igaz is, még mindig ugyanezt gondolom, de önző vagyok. Újra akarom őt, azt akarom, hogy újra az életem része legyen. "Igen, de miután szakítottunk, én..." megálltam, és félrenéztem.

"Te mi, Harry?" kérdezte Zayn. Nem akartam válaszolni ezért csak vállat vontam. Senki sem fogja megérteni.

"Rendben, ahogy tetszik." Zayn abbahagyta a gyaloglást, és én is így tettem. "Egyébként, lesz egy buli Louis lakásában pénteken. Eljössz?" vigyorogtam, és bólintottam.

"Persze." aztán beugrott. "Vigyem magammal Amy-t?"

"Hogyne! Ráadásul, találkozni akarunk vele." mondta Zayn, és a többesszám alatt magát, és a többi fiút értette.

"Rendben, de Nincs flörtölés, és játszadozás, Malik." figyelmeztettem őt és röhögni kezdett.

"Renden, rendben! Viszlát pénteken!" újra bólintottam, és külön utakon gyalogoltunk tovább. Amíg a lakáshoz sétáltam, egyfolytában magamon és Amy-n gondolkodtam. Soha nem voltunk barátok. Az első találkozásunk óta tudtam, hogy többek vagyunk annál. És én nem lehetek a barátja, hogyha többet érzek iránta, de ha így visszanyerhetem a bizalmát, akkor rendben, megpróbálom.

A lakáshoz értem, és kinyitottam az ajtót. Beléptem, és a nappaliba mentem. Ott találtam Amy-t egy könyvet olvasva. "Hey, Amy." mondtam. Felém nézett, és mosolygott.

"Hey, Harry." a díványhoz sétáltam, és leültem mellé.

"Mit csinálsz?" Amy rám nézett úgy, mintha egy idióta lennék, majd folytatta az olvasást.

"Nem tudom.....olvasok?" rávigyorogtam, ahogy mondta. Folyton cseszegetem Amy-t a hajával, és a könyvvel játszva, de egyfolytában figyelmen kívül hagy, és hát kezdtem unatkozni. Kikaptam a könyvet a kezéből, és átdobtam a másik kanapéra.

"Hey!" kiabál rám Amy, de én csak vigyorgok.

"Oh, szóval már létezek?" kérdezem mosolyogva és ő kuncogott. "Különben is, lesz egy buli pénteken, így emlékeztetlek rá." említettem meg, és fel is álltam.

"Miért?" kérdezte zavarodottan, és ő is felállt.

"Mert jönni fogsz. Velem." mondtam, és mielőtt elmehettem volna, elkapta a csuklómat.

"Várj, várj, milyen buli?"

"A barátom, Louis bulija." mondtam neki egy mosollyal.

"És honnan vetted, hogy elfogok menni veled?" kérdezte Amy önelégülten vigyorogva. Visszavigyorogtam.

"Mert barátok vagyunk. És kellene, hogy legyen néhány jó pillanatunk együtt, Amy." összezavarodott, és nem tudom miért, de Amy eljön velem, akár szeretné, akár nem.

"És.. van valami terved ma estére?" kérdeztem tőle, mire megrázta a fejét. "Jó! Elmegyünk valahová egy kicsit?" Amy felhúzza szmöldökeit.

"Csak sétálni, nem randira, butus." kuncogtam a reakcióján, és Amy mosolyogva bólintott. Rendben. Talán sétálhatunk, és beszélgethetünk egy kicsit. Szükségem van rá, hogy tudjam, mit érez valójában irántam.