Pont te?//Toto Wolff ff//•BEFEJEZETT•

32.

Végig Nora mellett ültem és nem csináltam mást mint, hogy figyeltem és ennek a nagy figyelésnek az lett az eredménye, hogy arra lettem figyelmes, hogy a szememet egyre nehezebb nyitva tartanom, így inkább engedelmeskedtem és át adtam magam az álmok urának.

- Hope!- éreztem meg egy hatalmas puha kezet a hátamon és, hogy valaki a nevemet suttogja.

- Igen?- lassan egyenesedtem fel és a mögöttem állóra pillantottam, aminek hatására egyből kiment az álom a szememből.- Daniel te mit keresel itt?- kérdeztem halkan, mert Nora még mindig aludt.

- Nem akartál volna szólni?- kérdezte karbatett kézzel.

- Nem akartam azt, hogy ne pihend ki magad.

- De Hope a lányomról van szó. A lányunkról! Pont te tudod rólam a legjobban, hogy a család az első számora és minden más csak másodlagos.- kelt ki magából Daniel, de ami igazán idegesítő volt az az, hogy ezt mind normál hangnemben tette.

- Tudom.- realizáltam amit mondani akart ezzel nekem.

- Mi van vele?- ült le mellém egy székre és a kis kezét a sajátja közé fogta.

- Az orvosok azt mondták, hogy egy egyszerű kis vírus, holnap ha nincs semmi komolyabb baja akkor haza jöhet velem.- magyaráztam és a kezem Daniel kezére csúsztattam, így vigyázva a kislányunk kezére.- Mennyi az idő?- kérdeztem és a telefonom keresésére indítottam a kezem.

- Fél 12 volt mikor elindultam ide.- mondta Danny egy pillanatra se véve le a tekintetét a lányunkról. Baszki Toto... teljesen kiment a fejemből, hogy volt egy találkozónk betervezve.

- Menj haza és pihend ki magad, ha bármi lesz írok.- simítottam végig a hátán a kezem.

- Hát jó!- egyenesedett fel, majd felállt. Percekig még az alvó kislányunkat figyelte, majd beletúrt a hajába és egy "Hello" elhintése után elment.

Másnap reggel halk motoszkálásra lettem figyelmes. Lassan felegyenesedtem és akkor vettem észre, hogy egy fiatal ápoló jött be és a korlapot nézte.

- Jó reggelt Dave!- olvastam le a névtáblájáról a nevét.

- Jó reggelt Miss Horner. Elnézéts nem akartam felébreszteni.- nézett rám az aktából a férfi.

- Már itt volt az ideje, hogy felkeljek.- néztem rá az órámra, amin már a 7:34 volt olvasható.

- Ahogy elnézem az adatokat a kislánya délutánra már otthon pihenhet, de minden esetre várjuk meg az doktor úr véleményét.- lépett el a gép mellől.

Ahogy az ápoló fiú mondta nem sokkal 2 után kiengedtek minket a kórházból. A kórházból egyenesen Daniel lakásába mentünk. Szóltam apának, hogy ha lehetne akkor itthonról fogok dolgozni, hogy Nora pihenhessen nyugodtan. Így a nappaliba gyorsan berendeztem magamnak egy rögtönzött irodát és a tv-n keresztül figyeltem a futamot, a rajtottól egészen a kockás zászlós leintésig.

Mondhatni sima győzelmet aratott ma Max azzal, hogy váltó hiba miatt Charles el se tudott rajtolni a futamon. Így összetettben és egyéniben is átvettük a világbajnokságot Maxxal.  A futamon pedig szó szerint Charles volt nekem a helyzetjelentő, hogy a paddockban éppen mi történik.

Charles: Ma is egy asztallal kevesebb lett a Merci garázsában🤣🤣🤣- írta rövidesen a leintés után a monacói.

Hope: Lehet miatta nem fogják tudni betartani a költségvetési sapkát.- nevettem fel, majd a telefonom az asztalra dobtam és felmentem megnézni Norát.

- Szia Bogyó! Jobban vagy?- ültem le az ágy szélére és egyből az ölembe mászott.

- Már nincs semmi majom...- mondta orr hangon és közben visszaszívta az orra tartalmát.

- Gondolom.

- Nem megyünk el apa elé?- nézett rám hatalmas csillogó szemekkel.

- Hadd nézem a homlokod.- húztam közelebb a fejét és az ajkaimmat a homlokához érintettem. Mivel nem volt meleg és az osztrákkal is akartam beszélni így bele mentem.- Gyere akkor elmegyünk apa elé.- álltam fel és elővettem neki egy ruhát. Felöltöztettem és én is a melegítőmet átcseréltem egy farmer sortra és elindultunk a pályára.

Rövid időn belül már a számomra fenntartott helyre álltam be. A taskámat az anyósülésről elvettem és a kocsiból már rég kiszálló lányom után eredtem. 

Először a Red Bull motorhomejába mentünk, hogy kérjek egy gyümölcslevet Norának és, hogy Laurát megkérjem, hogy 5 percre vigyázzon a lányomra, míg én elmegyek megkeresni Totot.

Szerencsémre az osztrák akkor ment be a Mercedes home-ba így utána eredtem és csak mikor bement az irodájába akkor értem utol. Kopogtam majd a válaszát meg sem várva nyitottam be.

- Toto.- kukucskáltam be az ajtó mögül és őszinte meglepetséget véltem felfedezni az arcán.

- Hope.- ült le a székére és mutatta, hogy üljek le nyugodtan.

- Nem is érdekel minek jöttem ide?- tettem keresztbe a lábam és a kezeimet rajta pihentettem.

- Gondolom úgy is elmondod.- mondta semleges hangon és jobbra-balra kezdett el forgolódni a székkel.

- Most meg mi a fasz bajod van?- idegesített fel a viselkedése.

- Csak érdeklődöm.- rántotta meg a vállát és most egy teljes kört tett meg a székkel.

- Úgy viselkedsz mint egy kis gyerek!- ráztam meg a fejem.

- Tudtommal nem én futamodtam meg tegnap este.- nézett végig rajtam mindent mondó tekintettel.

- Azt se tudod miért nem mentem!- akadtam ki.

- Akkor mond miért nem jöttél? Valami pasival találkoztál vagy mi van?- emelte meg a hangját, közben széttárta a karját és értetlenül nézett rám.

- Nora kórházban volt és nem volt időm szólni.- mondtam elkeseredett hangon és az ujjaimmal kezdtem eljátszani.

- Sajnálom nem tudtam.- engedte le a kezét és hallatszódot a hangján, hogy megbánta amit mondot.

- Szerintem eltudod képzelni, hogy legszívesebben hol lettem volna.- a kezemről lassan az osztrák sötétbarna szemeire vezetem a tekintetem és apró mosolyra húztam a szám.

- Igazán?- állt fel a helyéről és elém sétált és az asztal szélének dőlt.

- Igazán.- mondtam továbbra is mosolyogva és a fotelben hátra dőltem.