Van olyan, hogy az életben olyan ember iránt érzünk vágyat, szenvedélyt, vagy szerelmet, akiről soha nem is hinnénk. Hope boldogan élte az életét kislányával Noraval, míg egy napon meg nem ismert jobban egy olyan embert, akit nem szabadott volna.
A...
"Vannak akik azt mondják, hogy a horoszkópok egy nagy faszság és hülyeség benne hinni, mert az egész egy nagy átverés. És vannak azok, akik olyanok mint én, hogy nagyon is hisznek benne. Szerintem igenis van köze annak, hogy ki melyik csillagjegyben születik. Valamennyire biztos van köze annak, hogy egy ember személyiségét, hogyan formázza. Erre számomra a legékesebb példa Daniel. Daniel egy tipikus rák. Szerető társam volt, és mindennél jobban szereti a családját."
Reggel a szokásos rutinommal kezdtem a napomat. Fél 7 után nem sokkal felkelltem és lementem a konyhába csinálni magamnak egy kávét, hogy fel is ébredjek. Csináltam magamnak mellé egy szendvicset, majd leültem az asztalhoz.
Elővettem a laptopom és megnyitottam rajta az e-maileimet. Míg megettem a reggelim elolvastam az összeset és válaszoltam a sürgősekre.
- Jó reggelt!- szaladt az irányomba hatalmas mosollyal az arcán a kislányom.
- Jó reggelt kincsem!- vettem az ölembe és szorosan magamhoz öleltem.
- Anya ugye ma jön apa?- kérdezte és a hatalmas bociszemeivel rám nézett.
- Azt mondta, hogy délelőtt érkezik meg a gépe és miután bement a munkahelyére, utána egyből jön hozzánk.- álltam fel a székből és visszaültettem rá.
- Miért nem hozzánk jön először?- nézett rám szomorúan, azokkal a hatalmas bociszemekkel.
- Azért, hogy legyen időnk elkészülni, mert neked még reggelizned, fogatmosnod és még fel is kell öltöznöd.- soroltam fel a teendőit. - Szóval mit szeretnél enni?- támaszkodtam neki az asztalnak.
- Hát talán....- kezdett el gondolkozni.
- Egy szendvicset?- dobtam be az ötletet.
- Az szuper lenne!- lelkendezett. Istenem milyen aranyos ilyenkor.- Had segítsek megcsinálni!- ugrott le a székről és szaladt oda mellém.
- Hozd ide a széket!- mondtam és addig elővettem, amik kelleni fognak.
- Itt vagyok!- mászott fel a székre. Odaadtam neki a vajazókést és a vajat. Ügyesen megkente magának a két vékony szelet kenyeret addig én felvágtam neki pár zöldséget.
Miután kész lettünk leült enni addig én felszaladtam felöltözni. Felvettem egy melegítő szettet. A hajamat pedig egy laza kontyba kötöttem.
Holnap újra kezdődik a szezon és az első uticélunk Bahrain lesz. Ide mindig a leglengébb ruhákat szoktam berakni plusz a munkaruhákat.
Mire Nora megreggelizet bepakoltam mind a kettőnknek a bőröndébe és kikészítettem neki a mai ruháját. Annak ellenére, hogy még csak 5 éves imádja a divatot és annyira fontos neki mint az apjának. Nekem az a lényeg, hogy minnél kényelmesebb legyen és jól érezzem magam a bőrömben.
- Meg ettem!- jelent meg az ajtóban mosolyogva Nora.
- Gyere itt a ruhád.- tettem le az ágyra az egyberuháját amin dinnyecikkek voltak.
- De nem ezt szeretném felvenni!- tette keresztbe a kezét a mellkasa előtt.
- Miért melyiket?
- Ezt!- vette el a ruhastócról egy ugyan olyan ruhát, mint ez a dinnyés, annyi különbséggel, hogy nem dinnye hanem citrom karikák voltak rajta.
- Nagyszerű akkor vedd fel ezt.- forgattam meg a szemeim és mosolyogva néztem míg levette magáról a pizsiét és a ruhácskát pedig felveszi. Nagynehezen megcsináltam a haját, mert nem tudom miért, de a gyerekek ilyenkor minden áron megakarják nézni, hogy, hogy áll a folyamat.
Délután nem sokkal 2 után végre elaludt Nora, mert egyszerűen ha nem alszik délután legalább egy fél órát, akkor estig kihullik az összes hajam.
Már befejeztem az ebéd utáni maradékok eltakarítását mikor csengettek. Oda sétáltam az ajtóhoz és kinyitottam azt. Előttem az egyik kezét a csípőjére tette, a másikkal pedig a börön fogantyúját fogta és az utat pásztázta.
- Szia!- köszöntem halkan.
- Hello!- fordította egyből felém a fejét Daniel és két puszival köszöntött, majd félre álltam az ajtóból, hogy bejöhessen.
- Hol van a édes kicsi lányom?- kérdezte hangosan..
- Ne kiabálj, mert épp alszik!- vágtam óvatosan tarkón.
- Bocsiii!- húzta be a nyakát és mondta suttogva. Ezen csak halkan felnevettem és besétáltunk a nappaliba ahol leültünk a kanapéra.
- APAAAA!!!- hallottuk meg a kislányunk gyors lépteit a folyosóról. Amint feltűnt az ajtóban egy hatalmas mosoly ült az arcára és még jobban szaladt.
- Szia életem!- állt fel a helyéről és felkapta. Szorosan magához ölelte majd vele együtt ült vissza mellém.
- Nem szeretnél még aludni?- próbáltam szigorúan nézni rá, de egyszerűen annyira aranyosak így együtt, hogy nem ment.
- Nem igazán. Nem vagyok álmos!- nézett rám egy pillanatra, majd újra az apja mellkasába fúrta a fejét. Az ausztrál elkezdte simogatni a hátát és pillanatokkal később arra lettünk figyelmesek, hogy Nora légzése ütemesen lassult le. Összenéztünk Daniellel és némán elnevettük magunkat.
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
Liked by danielricciardo, maxverstappen1 and 73.264 others
hopehornerHopp egy Daniel🥰❤ @danielricciardo
maxverstappen1 Mit keres ott az a majom?🧐🦧 hopehorner Jött házalni😂😂 @danielricciardo tudod, hogy szeretlek!😘❤ danielricciardo @maxverstappen1 Mi közöd hozzá? danielricciardo @hopehorner Igen tudom és én is szeretlek❤ christianhorner Csak szét ne szedjétek a házat! hopehorner Most ezt úgy mondod mintha olyanok lennénk. christianhorner Nem te kicsim, hanem a két kisgyerek, akivel vagy!😉 danielricciardo Héé abból az egyik itt van!😠😠 hopehorner 🤣🤣🤣 maxverstappen1 🤣🤣🤣 danielricciardo 🤬🤬
