Pont te?//Toto Wolff ff//•BEFEJEZETT•

47.

Reggeli után felmentünk a szobánkba Norával és én elmentem fürödni, míg Norának bekapcsoltam valami mesét. Nem tudtam most sokáig fürdeni így gyorsan végeztem is ezzel a procedúrával. Egy gyors sminket feldobtam és kimentem a ruháimért, hogy felödtözhessek.

- Totoo!- hallottam meg a lányom kacagó hangját a szobából. Gyors léptekkel odamentem és a férfi éppen az ágyon fekvő lányomat csikizte. Nem szóltam semmit csak az ajtó félfának dőltem és csak néztem őket.

- Hello.- köszönt nekem Toto mikor észrevette, hogy már nem egyedül vannak a szobában.

- Szia...- köszöntem majd elindultam, hogy a ruhákkal a kezembe vissza menjek a fürdőszobába. 

- Csak ezt akartam visszahozni!- állt fel és felém nyújtotta a fehér zsinóros fülhallgatót.

- Köszönöm!- mondtam és átvettem tőle a kis eszközt és a tv elé leraktam majd visszamentem, a fürdőbe. Minnél gyorsabban felakartam öltözni, hogy ne legyen még több időt a lányom az osztrákkal. De mikor kimentem ismét a kis helyiségből Toto nem volt már ott és Nora ismét csak a tv-t nézte.

- Toto hova ment?- néztem rá és közben elkezdtem bepakolni a taskámba.

- Annyit mondott, hogy dolga van és el kell mennie.- rántotta meg a vállát és a tekintetét visszavezette a képernyőre.

- Gyere had csináljam meg a hajad.- ültem le az ágy szélére, és most kivételesen nem kellett könyörögni neki, mert szó nélkül az ölembe mászott, így seperc alatt két copfba tudtam fogni a haját és azokból pedig kontyot formáztam.

- Mehetünk!- ugrott le az ágyról miután befejeztem a haját és már az ajtónál is állt, hogy fel tudja venni a cipőjét.

Rövidesen kiértünk a pályára és míg végig sétáltunk azon a rövid kis szakaszon, ami a bejárattól egészen a motorhomeig tart, sok ember felköszöntött, akikkel jóba vagyok.

- BOLDOG SZŰ-LÍ-NA-POT! BOLDOG SZŰ-LÍ-NA-POT...- zengett fel az egész motorhome mikor beléptünk az ajtón. Ott volt mindenki az egész csapatból, plusz pár pilóta is, akik csak azért bejöttek előbb, hogy engem felköszöntsenek.

Ez az egész annyira megható volt számomra, hogy el is pityeregtem, mert ez most annyira fontos volt nekem, hogy gondoltak rám, főleg azok után, ami ma reggel történt velem.

- Köszönöm szépen!- mondtam a könnyeimmel küszködve, hogy ezt a két szót legalább érthetően tudjam kimondani.

- Boldog születésnapot kincsem!- kezdte apa az egyéni felköszöntéseket majd sorba mindenki felköszöntött és nekiláttunk a tortázásnak.

- Na mostmár elmondod mi volt?- nézett rám kerdőn, miután ledőlt a kanapéra a brit pilóta.

- Nem nagy ügy.- ültem le az asztalomhoz.

- Hope ismerlek annyira, hogy tudjam semmiség miatt nem sírsz főleg annyira, hogy még a smink se takarja el.- fordult át a kanapén, hogy lásson.

- Meg akartak erőszakolni...- mondtam halkan, mire Lando hirtelen felült és próbálta felfogni mit is mondtam az előbb.

- Hogy mi van?

- Jól hallottad! Reggel voltam futni és mikor jöttem vissza felfelé lifttel egy csávó bent állt és aztán a...- nyeltem egy nagyot, mert bevillantak apró kepkockák a reggelről.- A lift falához szorított és elkezdett csókolgatni. Szerencsémre pont kinyít a lift ajtaja így a legkényesebb pontján találtam el.

-Auch!- nyögött fel a felismeréstől.

- Aztán szerencsémre gyorsan jött egy másik lift ahol pedig Toto vo....- hallgattam el a mondatom végére.

- Mit csinált veled?- állt fel a helyéről.

- Nyugi semmit csak megvígasztalt, ami nagyon jól esett...- kezdtem el forogni a székben egészen addig míg meg nem állította a székem, hogy rá figyeljek.

- Ne felejtsd el, hogy ő volt az, aki összetörte a szíved!- támaszkodott a szék kartámlájára és úgy mondta intő jel ként.

- Tudod, hogy nem fogok megbocsátani.- dőltem hátra és próbáltam én is elhinni magamnak, hogy, amit mondtam az úgy is lesz.

- Aha..- forgatta meg a szemét és felállt majd velem szemben helyet foglalt a székben.

Még beszélgettünk egy keveset aztán megjelent Zak asszisztense, hogy magával vigye a britet, mert kezdődik a harmadik szabadedzés.