Pont te?//Toto Wolff ff//•BEFEJEZETT•

38.

- Mi lesz a terved a szünetre?- kérdezte a kanapé kényelméből.

- Nora óvodába megy míg én otthonról dolgozok, miért?- ültem szorosan mellé és felvontam az egyik szemöldököm.

- Gondoltam ott tölthetném veletek.- húzta féloldalas mosolyra az száját.

- Nem lesz semmi csapatfőnökös dolgod?

- Majd be kell egyik nap mennem a gyárba, de az lesz az egyetlen csapatfőnökös dolgom.- ölelt magához és egy puszit nyomott a fejem tetejére.

- Akkor várunk majd sok szeretettel!- mondtam mosolyogva és megcsókoltam.

- ANYAA! Mit csinálsz Toto bácsival?- hallottam meg a lányom hangját az ajtóból. Oda fordítottam a fejem és egyik pillanatról a másikra egy paradicsommal megegyező színű arcpír jelent meg az arcomon, mivel a lányom mögött ott állt az apja és a nagyapja is.

- Khmm...nem csináltunk semmit drágám.- húzodtam arrébb az osztráktól. Danielre pillantottam, akinek minden az arcára volt írva, és mikor találkozott a tekintetünk, csalódottságot olvastam ki a szeméből, és sarkonfordult és elindult kifelé.

- Daniel!- kiálltottam utána, de nem állt meg.- Mindjárt visszajövök.- ugrottam fel a helyemről és Daniel után szaladtam, akit az épület előtt utol is értem.- Daniel várj már!- kaptam el a felkarján.

- Mivan?- förmedt rám könnytől csillogó szemekkel.

- Had magyarázzam meg kérlek.- csúsztattam le a kezem egészen a csuklójáig.

- Sajnálom Hope, de most kurvára nem érdekel mit akarsz mondani.- húzta ki a kezem közül a sajátját, és hátat fordított majd elment.

Mintha megállt volna körülöttem az idő, de az emberek ugyan úgy sétáltak, és mintha engem nézett volna mindenki, de nem tudtam elmenni onnan.

- Hope gyere innen!- jelent meg mellettem apa és magához ölelve vitt vissza a motorhomeba, azon belül is az irodájába. Leültetett a kanapéra ő pedig velem szembe ült le a dohányzó asztalra.- Mi volt ez az egész?- fogta a kezei közé az enyémet, és mintha 20 évvel ezelőttre ugrottunk volna vissza az időben, mikor ha bármi történt velem így ültettet le otthon is.

- Daniel se tudta még...- mondtam magam elé meredve és a kezemet kezdtem tördelni.- Most utált meg engem egy életre.- pattantam fel és fel-alá kezdtem el járkálni a helyiségben.

- Hope ülj le!- szólt rám lágyan apa, de csak folytattam és agyaltam.

- Mi lesz ha ez miatt nem fog többé beszélni velem?- járkáltam tovább és éreztem, hogy kezd elszorulni a torkom, és egyre nehezebben veszem a levegőt.

- Hope!- üvöltött rám az apám,  mire megálltam és ráemeltem a tekintetem.- Ülj le!- mondta határozottan és maga elé mutatott. Mint egy engedelmes kislány visszaültem a kanapéra.- Megnyugodtál?- kérdezte ismételten lágy hangon.

- Azthiszem...- vettem nem is egyszer mély levegőt, hogy a pulzusom visszaálljon a rendes kerékvágásába.

- Szóval mi volt ez az egész?

- Múltkor Monacóban, Nora szülinapja előtt ott aludtunk Danielnél, megkérdezte, hogy nem kezdhetnénk- e elölről, mert hogy ő még mindig szeret, de nem is ez a lényeges része, hanem az, hogy már ott éreztem, hogy Toto és köztem lehetne valami több is, de arra hivatkozva, hogy ez nem fog működni nemet mondtam rá, ami mind a kettőnknek fájt, de még ezek után se mondtam el.- daráltam le egy szuszra, és láttam apa arcán, hogy vette amit mondtam, csak felfogni nem tudta még.

- Majd megbékél! Most pedig menj vissza a hotelbe, pakolj össze és ebben az egy hétben pihenj és foglalkozz a lányoddal!- mondta utasító hangnemben.

- De a szünetben kell leforgatni a Red Bullos anyagot a srácokkal, plusz...- soroltam volna a teendőim végtelennek tűnő listáját, de apa közbeszólt.

- Mint az előbb mondtam, te most szépen haza mész és pihensz! És ezt most mint főnököd mondtam, nem mint az apád!

- De ki fogja elvégezni a feladataimat?

- Ha jól tudom van asszisztenseid, plusz ha jól emlékszem marketingesek, meg valami Social media felelősök is vannak ennél a csapatnál, szóval el tudják intézni a dolgokat.- állított közben fel a helyemről és lassan az ajtó felé navigált.

- De...

- Nincs semmi de! Jó utat kincsem!- puszilta meg a homlokom, majd becsukta előttem az ajtót.

Pár másodpercig értetlenül néztem csak az ajtó elé, majd észhez tértem és gyorsan visszamentem az irodámba, ahol már nem volt senki csak az osztrák.

- Merre van a lányom?- kérdeztem ilyedten, mert a táskáját se láttam sehol.

- Megkértem Laurát, hogy vigye vissza a hotelbe.- állt fel és lassan felém sétált.

- Köszönöm.- öleltem magamhoz mikor odaért hozzám.- Elég volt mára a drámából, azthiszem!  Engedtem el majd a taskámat a vállamra kaptam és kézenfogva elindultam Totoval, de mielőtt kiléptünk volna az ajtón még egyszer magához vont és megcsókolt.