"Mindenkinek szüksége van egy olyan emberre akihez bármikor fordulhat, bármilyen kérdése, kétsége legyen. Nekem szerencsémre ezt a szerepet az apám tölti be. Mai napig nincs olyan téma kettőnk között, ami tabu lenne."
- APA!- szaladt oda hozzá kiabálva Nora Dannyhez, amint észrevette az apját.
- Szia Prücsök!- kapta fel és pörgött meg a levegőben.- Mit szólsz ahhoz ha Norris bácsi is csatlakozna hozzánk?- kérdezte miután vissza lerakta a földre.
- Miért tud biciklizni?- kérdezte meglepődött arccal.
- Három kerekűvel már egész jól megy.- mondta elgondolkodva.
- Megjöttem!- jelent meg mögöttem az emlegetett brit bukósisakkal a fején.
- Lando bácsi ha lehet ne ess el mert akkor csúnya bibid lesz a lábadon!- szólt rá anyáskodó hangon Nora.
- Igenis anyu!- szalutált a lányom előtt.
- Menjetek gyerekek addig elintézek pár telefont és beszélek apával.
- Na indulás!- állította fel a biciklit Nora és elindult a boxutcába onnan pedig egyenesen a boxkijárat felé. Le se tagadhatja, hogy ebben a közegben nő fel.
Visszamentem az irodámba lebonyolítani pár telefonhívást a Red Bull energiaital reklámosaival, mert egy reklám videót szeretnének a pilótáinkkal.
Fél órás egyeztetés után megbeszéltük a forgatás időpontját és a helyszínt, plusz egy-két lényegtelenebb információt. Összeraktam minden cuccunkat, majd átmentem apa irodájába.
- Szia Apa!- nyitottam be az irodájába ahol meglepetésemre Totoval beszélgetett.- Majd vissza jövök.- csuktam volna be az ajtót, de meghallottam az osztrák marasztaló hangját.
- Maradj csak Hope én már úgy is indulni készültem.- állt fel a helyéről Toto és egy kezfogás után elindult az irányomba.
Én még mindig ott álltam az ajtóban és csak mikor oda ért hozzám álltam oldalasan, hogy kiférjen mellettem. Szembe fordult velem és mintha lelassult volna az idő olyan lassan ment el mellettem és végig a szemembe nézett. Egy pillanat volt csupán, de nekem mintha egy örökkévalóságnak tűnt míg a mély sötétbarna szemeit néztem. Próbáltam kiolvasni a tekintetéből bármit, de ez sajnos nem jött össze.
- Csukd be magad után az ajtót.- szólt apa miután az osztrák elhagyta a helyiséget.
- Rendben!- vetettem még egy pillanatot Totora, akinek csak most vettem észre, hogy milyen formás a feneke. Mi ütött beléd Hope? Az apád lehetne! Jó de akkor is..., amit látok azt látom.
- Milyen volt a napod kincsem?- kérdezte apa miután leültem az asztala másik végébe, ahol az imént még Mr. Formás Popó ült.
- Hosszú...- fújtam ki egy nagy adag levegőt.- De a lényeg az az, hogy az energia italosok szeretnének egy reklámot forgatni a két fiúval.- vettem el az asztalról egy üveg vizet.
- Mikor?- ült feljebb a székében.
- Azt mondták, hogy legkésőbb az Francia Nagydíj után ezért abban állapodtunk meg, hogy Baku után fogjuk megelyteni ezt a forgatást.- dőltem hátra a székben.
- És mi van veled?- kérdezte egyik szemöldökét felvonva és a karját keresztbe fonta maga előtt.
- Hogy érted?- kérdeztem kicsit értetlenül, mert nem tudtam, hogy mir céloz.
- Nem hiányzik semmi az életedből?- fedte fel kérdése mögöttes célzását.
- Nem, szerintem minden tökéletes. Van egy csodálatos lányom, szerető családom, olyan munkám van amit imádok csinálni és olyan emberek vesznek körül akiket szeretek. Kell ennél több?- tettem fel a végén a költői kérdést.
- Nem gondoltál arra, hogy találj magadnak valakit?- állt fel a helyéről és odasétált mellém és leült a másik székre.- Egy férfit aki melletted van bármi is történjék? Aki úgy szereti a kislányod mintha a sajátja lenne? Nem lenne jó egy ilyen társ?- kezdtek könnyek gyűlni apám szemébe. Legutoljára akkor láttam így mikor anyával a 20. házassági évfordulójukat ünnepelték volna. De ugye az ismert körülmények miatt ez lehetetlen volt. Anya maximum a mennyből tekintett le ránk akkor.
- Olyan emberre gondolsz mint neked Geri?- tettem fel halkan a kérdést.
- Igen, pontosan olyanra... Ennyi idő után is azt hiszem, hogy az anyád azért küldte nekünk, hogy minden tudjon folytatódni ahogy annak kell.- folytak ki a szeméből a forró könnycseppek. Gyorsan felálltam a helyemről és az ölébe huppantam, majd szorosan magamhoz öleltem.
- Anya minden bizonnyal azért küldte nekünk, ebben mind a ketten biztosak lehetünk.- öleltem meg még szorosabban a már jól ismert férfi testet, mert éreztem, hogy nekem is elkezdi végig égetni az arcom a meleg sós vízáradat.- Majd miután hazaértünk kimegyünk meglátogatni anyát?- kérdeztem szipogva.
- Mivel ma lenne a születésnapja ezért igen.- emelte fel a fejét a vállamból és jelzet, hogy fel szeretne állni ezért le szálltam az öléből és segítettem neki felállni. A szemei tiszta vörös volt a sírástól, de nem szóltam neki. Nagyon jól tudom, hogy mennyire hiányzik neki, ezért is csak egy hatalmas ölelésbe vontam, majd kijöttem az irodájából. Bementem a mosdóba összeszedni magam, majd elindultam a pálya szélére megvárni Danieléket.
Liked by danielricciardo, christianhorner, and 85.273
hopehorner Boldog születésnapot a világ legszebb anyukájának.🥳❤
Az angyaloknak hatalmas szerencséjük van veled!🕊🕊🕊
christianhorner ❤❤❤❤❤❤
danielricciardo ❤❤❤
maxverstappen1 ❤❤❤🕊
landonorris ❤❤❤❤
KAMU SEDANG MEMBACA
Pont te?//Toto Wolff ff//•BEFEJEZETT•
Fiksi PenggemarVan olyan, hogy az életben olyan ember iránt érzünk vágyat, szenvedélyt, vagy szerelmet, akiről soha nem is hinnénk. Hope boldogan élte az életét kislányával Noraval, míg egy napon meg nem ismert jobban egy olyan embert, akit nem szabadott volna. A...