Pont te?//Toto Wolff ff//•BEFEJEZETT•

8.

Másnap reggel a szokásos időben keltem fel és a szokásos reggeli rutinnal indítottam el a napomat. Norát most én ébresztettem fel, mert már 8 óra is elmúlt és ő még mindig nem szeretett volna felkelni.

- Gyere megyünk reggelizni!- fogtam meg a kis kezét miután fel öltözött.

- De én nem vagyok még éhes!- forgatta meg a szemeit.

- Nem kérdeztem, hogy éhes vagy-e, reggelizni akkor is kell!- szóltam rá, mert ezt 10-ből minimum 9-szer eljátsza velem.

Lementünk az étterembe és miután megreggeliztünk indultunk is a pályára, mivel 10-kor a fiúknak már az autóban kell ülniük és a pályán körözni.

- Mindened még van kincsem?- kérdeztem miközben néztem a táskám, hogy mindent beraktam-e.

- Nem találom Arthurt!- nézett éppen be az ágy alá.

- Merre van az a hülye kutya?- kérdeztem ingerülten magamba motyogva, mert már megint késésbe voltunk.- Itt van!- mondtam erőltetett mosollyal az arcomon és oda adtam Norának a plüss kutyát.

- Mi a baj anya?- nézett rám a hatalmas barna szemeivel.

- Semmi... induljunk!- tettem be az utolsó mappát is a táskámba és a vállamra kaptam. Kézenfogtam a kislányom és elindultunk az autónkhoz.

- Jó reggelt Hope! Jó reggelt Nora!- köszönt mosolyogva Laura mikor meglátott minket.

- Jó reggelt!- köszöntem mosolyogva és két puszival üdvözöltem.

- Laura!!- vette észre Nora is a lányt, odaszaldt hozzá és megölelte a lábát.- Elvigyünk?- nézett rá Nora kérdőn. Laura rám emelte a tekintetét, mire én csak nevetve vállat vontam és mutattam, hogy szálljon be nyugodtan.

Épp ültünk volna be az autóba mikor észrevettem, hogy a határidőnaplóm nincs a táskámban, mert éppen onnan próbáltam előhalászni kulcsokat.

- Laura induljatok nyugodtan nekem még vissza kell szaladnom a szobába a naptáramért.- adtam oda a kulcsokat a kezébe és el is indultam vissza a szobába.

5 perces keresés után végre megtaláltam a keresett füzetet. Beleraktam a táskámba és elindultam lefelé a lifttel mikor a kezembe vettem a telefonom és megnéztem, hogy innen a hoteltől mennyi időre van a pálya.

- 10 perc....- olvastam fel magamnak halkan. Az nem is sok realizáltam és mikor kiléptem a liftből semmivel se törődve elindultam gyalog.

A táv felénél járhattam, mikor egy fekete Mercedes-AMG E 53 Coupe lassított le mellettem. Lassan lehúzodott az ablaka és kihallatszódott rajta egy ismerős hang.

- Elvigyelek?- jött a kérdés egyenesen Toto Wolff szájából.

- Hagyd csak már nincs messze.- utasítottam vissza illemtudóan. De erre félre húzódott és leállította a motort.

- Ne hülyésgedj Hope gyere elviszlek, én is ugyan oda tartok.- szállt ki a kocsiból és átjött a túl oldalra és kinyitotta nekem az autó ajtaját. Végig néztem rajta és láttam, hogy egy kissé csapzott a megjelenése. Szexin kócos haja és az élére vasalt inge és nadrágja eléggé diszharmónikus megjelenést kölcsönzött számára.

- Rendben, de csak azért, mert késésbe vagyok!- fújtam ki egy nagy adag levegőt és levettem a hátamról a táskát és beültem az autóba.
Beszállt mellém és újra beindította a motort, majd miután meggyőződött, hogy nem jönn senki visszatért az útra. Végig néztem rajta és rá kellett jönnöm, hogy mikor egy férfi vezet az nagyon szexi. De nem tudom ezzel sokáig foglalkozni, mert kizökkentett a gondolatmenetemből.

- Nem szerettem volna nyomolúsnak tűnni, de nem hiszem, hogy magassarkúban kényelmes lehet 10 percet sétálni.- biccentett a cipőm irányába.

- Figyelmes tőled!- mondtam neki és észre se vettem, hogy mosolygok, míg rám nem pillantott és egy féloldalas mosollyal köszönte meg. Magam elé néztem és próbáltam a mosolyt eltűntetni az arcomról, ami sikerült is mikor megéreztem egy női parfümöt ami nem az enyém. Aztán le esett, hogy mitől is nézhet így ki a mi Totonk.

- A lányod merre hagytad el?- kérdezte meg a bársonyos hangján.

- Laurával van!- mondtam közönyös hangon. Várjunk csak most miért is viselkedek így? Hiszen nem én vagyok a felesége -mondjuk Suzie se sokáig- Hé Hope szedd már össze magad!

- Vissza kellett még szaladnom a határidőnaplóm ért így előre küldtem őket.- mondtam már normális hangon.

- Meg is érkeztünk!- mondta mosolyogva, majd leparkolt a számára fenntartott helyre. Gyorsan kiszállt és ajtót nyitott nekem mint egy igazi Gentleman.

- Köszönöm, hogy elhoztál!- köszöntem meg, majd kivettem a táskám is.

- Nem került több benzinbe, mintha nem hoztalak volna el.- mondta nevetve és kivette ő is a táskáját, majd bezárta az autót és elindultunk a motorhome-ok irányába.

- Ahogy látom Norát nem zavarta a késésed!- mondta nevetve és bincentett irányába, aki éppen a Red Bullos szerelőkkel labdázott.

- Nem igazán szokta észre venni, ha elmegyek,  mindig feltalálja magát és bárkivel leáll játszani.- mondtam én is nevetve, majd megálltam mikor odaértünk a Red Bull homeja elé.- Köszönöm még egyszer a fuvart!- néztem rá mosolyogva és két puszit nyomtam az arcára. Várjunk mit csináltam már megint? HOPE! Baszki ha a közelében vagy teljesen máshogyan viselkedsz mint normál esetben.

- Ugyan semmiség!- nyelt egy nagyot, majd legyintett. Látszott rajta, hogy zavarba jött a helyzettől és nagyon aranyosan nézett ki zavarában, ő aki egy majdnem 50 éves érett férfi.

- Akkor szia...- köszöntem el és egyenesen az irodámba mentem. Lepakoltam mindent és vissza lementem megkeresni a kis szemem fényét.

- Laura merre van a lányom?- kérdeztem mosolyogva az éppen kávét szürcsölő lánytól.

- Brainnel és még pár szerelő sráccal labdázik kint.- mondta határozottan, majd egy hatalmas sikítás hallatszódott kintről és hangos sírós hangon az a szó, hogy ANYA. Egyből szaladtam ki, mert tudtam, hogy nem más volt, mint Nora.

- Mi történt?- kérdeztem ijedt hangon és a fiúk gyűrűjét áttörve láttam, hogy Nora a földön ül és a térdét fogva pityereg.

- Elesett és megütötte a lábát...- mondta halkan Brain.

- Mutasd!- vettem el óvatosan a kezét onnan és akkor láttam, hogy nincs semmi baja csak egy kicsit lehorzsolta a térdét. Körbenéztem és láttam, hogy egy nagyobb tömeg gyűlt körénk élén Daniellel.- Gyere kincsem nincs semmi baj.- vettem fel a földről a pityergő kislányom.

- Jól van?- kérdezte aggódó hangon Danny.

- Persze csak egy kis seb lett a lábán. Menj vezetni, mutasd meg milyen jó vagy!- adtam két puszit az arcára, mire megölelt minket és mind a kettőnk fejére egy-egy puszit adott.

Felvittem az irodámba és lekezeltem neki a sebet és egy unikornisos sebtapaszt raktam a lábára.