I'm your Woman! Szünetel

3.

Belépve a szobába azt hittem elájulok. Eleve Tommy félmesztelenül csak egy farmerban állt a kinyitott ablak előtt ami közvetlenül a franciaágy mellett volt. Amiből csak 1 volt a szobában. Szóval volt egy franciaágyam és egy félmesztelen Tommym. Na lássuk mit hozok ki belőle.
- Jézusom mit csinálsz? Öltözz fel!- dobtam felé a pólót amit az ágyon hagyott. Nem vette fel csak hagyta leesni és arrébb rúgta.
- Melegem van! És ne tagadd hogy tetszik...- vigyorgott.
- Hát nem na öltözz már fel jézusom!!- mondtam hangosabban.
- Oké mommy!- nézett perverzen.
- Komolyan mondom a földön fogsz aludni ha így folytatod.- fenyegettem. Amint kimondtam ezt kivágódott az ajtó amin Will nézett be.
- Hé jöttök... bocsi nem akartam.- szabadkozott amint meglátta a félmesztelen Tommyt és bevágta az ajtót.
Az arcomat a kezembe temettem és hangosan megszólalni.
- Neked véged...3...2...1...-és pontos timming-gal az ajtó ismét kivágódott és rajta George csörtetett be mögötte szorosan Dreammel.
- Tom!!!! 5 perce sem vagytok egy szobába BÍRJÁL MÁR MAGADDAL!!! AMÚGY IS HA NEM LETT VOLNA EGYÉRTELMŰ A HUGOM OFF LIMITS! ÉRTVE?- kiabált George és egy halálos pillantást vetett szegény fiúra aki viszont egyáltalán nem volt megilyedve.
-Jóvan chill haver még kijön itt a migréned...- vette fel a pólóját végre valahára.- amúgy sem történt semmi csak melegem volt.- mondta pimaszan.
- Ha mindenki lenyugodott akkor lejönnétek szeretnénk felvenni egy videót a közös youtube csatornánkra.- mondta dream.
- Oké megyünk!- mondtuk teljesen egyszerre. Hát nem is kell mondanom hogy fetrengtünk a röhögéstől. Amikor lenyugodtunk lementünk a nappaliba ahol már mindenki lent ült a kanapén és a fényeket állították be. Amint észrevettek Dream gyorsan magához ragadta a szót.
- Először is Eva nem ismer mindenkit szóval gyors bemutatkozás.- nézett körbe.
- Karl!- nyújtotta fel a kezét a sapnap melett ülő indieboy.
- Alex vagy big daddy amelyik jobban tetszik mamcita.- mondta az alacsonyabb, sapkás gyerek.
- Tubbo!- na ez konkrétan úgy nézett ki mint egy gyerek.
- Ranboo- ő inkább ilyesztő volt a fekete fehér maszkja mögé bújva és tényleg hatalmas magasságával.
- Oké a többieket tudom! Am miért is volt fontos hogy tudjam ha csak a kamerák mögött leszek?- néztem körbe értetlenül.
- Mert azt gondoltuk ha van kedved akkor csatlakozhatnál hiszen te is itt laksz...- nézett George bociszemekkel.
- De én nem vagyok streamer meg nem is tudnék normálisan viselkedni...- éreztem ahogy a hangok körülöttem vízhangzani kezdenek, a szívverésem felgyorsult. A szoba körülöttem forgott és szaporán vettem a levegőt.

Tommy szemszöge:

Eva furcsán kezdett viselkedni amint meghallotta a videóban szereplés ötletét. Aztán George felugrott és elkiáltotta magát.
- Pánik rohama van!
Mindenkiben megfagyott a vér. Síri csönd lett a szobában amit Eva szapora zihálása tört meg. Mintha küzdött volna a levegőért. Tépte a nyakától a pólóját és könnyekkel teli szemekkel nézett minden irányba. Forgolódott és ide oda kapkodta a tekintetét. George odaszaladt hozzá és leültette a hátát a falnak támasztva. Feszesen nézett a szemébe és próbálta nyugtatni.
- Nézz rám! Nézz a szemembe! Eva! Eva nézz rám!- kérlelte. Eva belenézett a szemébe. De nem nyugodott le. Sőt talán még rosszabb is lett.
- Tommy! Gyere ide!- szólt nekem amire felpattantam bár nem tudtam minek kellek neki, bármit megtettem volna hogy Eva jobban legyen. Letérdeltem Gogy mellé és vártam hogy mit mond.
- Neked kell lenyugtatnod! Hozzám is köti az egész amiért kivan de az most nem fontos. Érd el hogy rád figyeljen és lélegezzetek együtt. Érted?- nézett rám.
- Persze.- és elszakítottam a szemem a fiúról. Teljes figyelmemet Evanak szenteltem.
- Eva nézz rám! Nézz a szemembe kérlek!- a tekintetemet belefúrtam az övébe.- Lélegezz velem jó? Menni fog hiszek benned. Be- nagyot lélegeztem be amit illusztráltam a kezemmel is.- Ki- ugyan az.
Ezt csináltuk vagy 3 percen keresztül amikor már teljesen együtt vettük a levegőt. Mellettem George megkönnyebbülve sóhajtott.
- Megcsináltátok! Köszönöm Tommy!- veregette meg a vállam aztán felállt és visszaült a kanapéra kettesben hagyva minket. Már amennyire mert a kanapéról is tökéletesen látható helyen ültünk.
- Jól vagy?- néztem aggódva a lányra. Nem válaszolt csak hirtelen megölelt és zokogni kezdett.
- Mostmár igen...