I'm your Woman! Szünetel

4.

Tommy szemszöge:

Eva szorosan ölelt a földön ülve. Először nagyon meglepődtem de aztán és is átkaroltam és az államat a vállán pihentettem. Lecsukott szemmel vártam amíg teljesen lenyugodott. Kb egy 10 perc telhetett el.
- Gyere felviszlek.- álltam fel és felkaptam a lányt. Ilyen menyasszonypózban vittem fel a lépcsőn majd a szoba ajtó előtt megálltam. Lábbal megpróbáltam kinyitni a kilincset de nem sikerült. Plusz majdnem elestünk gratulálok Tom. Végül valami csoda folytán mégis kinyitottam az ajtót és bevittem a lányt. Gyengéden letettem az ágyra és elindultam kifelé. Már csuktam volna be az ajtót kívülről amikor meghallottam Eva hangját.
- A szüleim...- bámulta folyamatosan a padlót az ágy szélén ülve.- Tavaly meghaltak autóbalesetben. Előtte mindig videóztunk Georgeal és anya hozott vacsit  a szobába mert nem akartuk abbahagyni. Aztán apa segített a vágásnál. És amikor kiment a videó rögtön nézték meg...- mesélte.- De ilyen már nem lesz többet...- nem kellett több odarohantam hozzá. Nem léptem, szaladtam, mentem. Rohantam és olyan szorosan öleltem ahogy csak tudtam. Reméltem hogy ez az amire szüksége van.
- Szeretnéd hogy elmenjek, vagy maradjak és hallgassalak vagy szeretnéd ha megpróbálnék tanácspt adni?- kérdeztem amikor elengedtem.
- Talán egy kis magány jól jönne... De amint befejeztétek a videózást feljöhetnél egy kis nasival és nézhetnénk valami filmet...- mondta félénken.
- Rendben.- álltam fel és az egyik kezemet az arcára téve adtam egy puszit a homlokára majd kimentem a szobából.

George szemszöge:

Már legalább 10 perce nem hallottunk a két kölyök felől.
- Pánikbeteg egyébként?- kérdezte Will.
- Igen. Tavaly diagnosztizálták vele meg diszlexiával és testképzavarral.- válaszoltam közben próbálva erősnek tűnni mert nem akartam hogy gyengének higgyenek. Az a rengeteg dolog amin tavaly keresztülmentünk így csapódik le a húgomon míg én összeköltözök a barátaimmal. Szarul éreztem magam nagyon sokszor mert nekem "semmi bajom" ő meg szenved. Jó az hogy szenved az erős túlzás de nehezebb neki. Gondolataimból Tommy szakított ki amikor a lépcsőn jött lefele. Az arca színe megegyezett egy paradicsommal.
-Veled mi lett haver?- röhögött Will. Na erre mindenki szakadt a nevetéstől.
- Na mi van már is meghúztad?- vihogott alex.
- Kurva vicces de tényleg...- ült le Tommy a kanapéra és várta hogy lenyugodjanak a többiek.

Eva szemszöge:

Kb másfél órán át voltam a szobámban egyedül. Rendezkedtem, tettem vettem amiközben a JBL-en zenét hallgattam. Éppen egy adag ruhát hajtogattam és tettem el a szekrénybe amikor megszólalt a Rewrite The Stars. Nem annyira szerettem zt a zenét de azért nem léptettem át. Elkapott a zene vibeja és halkan énekelni kezdtem. Lassan két kezet éreztem a derekamon amire hirtelen megfordultam. Tommy állt előttem. Mi az hogy előttem?? Konkrétan 10 centi választotta el az orrunkat. A kezemet körülfontam a nyaka körül. Majd Tommy elkezdett énekelni. Halkan és szexin. A következő sornál már én is csatlakoztam hozzá.

What if we rewrite the stars
Say you were made to be mine
Nothing cloud keep us apart
You'll be the one I was meant to find

Nem beszéltük meg csak elhallgattunk. Teljesen egyszerre és csak néztünk egymás szemébe. Megbeszéltünk mindent anélkül hogy bármit is mondtunk volna. Neki én kellek nekem meg ő. Emlékeztek amikor azt mondtam hogy nem szeretem ezt a számot? Változott a véleményem.