I'm your Woman! Szünetel

22.

Eva szemszöge:
Másnap reggel Dream reggelinél szinte már boldogan közölte, hogy hívták a kórházból. Mindenki kezében megállt az evőeszköz és feszülten figyelte a srácot.
- Intenzívre tették és konkrét élet-halál között ugrált egész este. Kapott vért meg infúziót. Aztán 3 óra körül felébredt. Nincs nyoma agyi károsodásnak se mivel hál' Istenek nem állt le a szíve egy pillanatra se. Még a mai nap lehet kockázatos de ha túléli a ma estét már látogathatjuk.- hadarta. Megkönnyebbült sóhajok töltötték be a szobát.
- Mikor engedik haza?- kérdezte Alex. Ő volt az az ember akit láthatóan a legjobban megviseltek a tegnap történtek.
- Nem engedik haza egy ideig... Amiután kikerül a kórházból  pszichiátriára teszik át. Ott lehet két hét, egy hónap, három hónap... senki nem tudja. Sajnálom, buddy.
- sütötte le a szemét Dream. Mintha az előbbi örömöt kiszívták volna belőle egy csettintésre megváltozott az ő és a szoba hangulata is.
Alex felpattant az asztaltól és felrohant az emeletre magára csukva az ajtót.
- Majd én...- állt volna fel mellőlem George.
- Hagyd!- nyomtam vissza a székére.- Hagyj neki időt.
Mindenki teljes csendben de befejezte a reggelit. Elmélyültünk a gondolatainkban. Miután befejeztük dream elment telefonálni hogy értesítse Sapnapet a fejlemenyekről de csalódottan jött vissza a konyhába, ahol már csak engem talált ahogy mosogatok. Az arcáról lesütött hogy valami nincs rendben.
- Hé... mi a baj?- néztem rá és máris pörögtek a fejemben a legrosszabb forgatókönyvek.
- Nick blokkolt... blokkolta a számomat.- elfordult felőlem és a fejét a plafon felé vetette.
Rögtön elengedtem a kezemben tartott tányért ami hangos csattanással széttört a mosdó kagylóban. Odaszaladtam a fiúhoz és egy szoros ölelést adtam neki inkább a könyökeimmel mert nem akartam összevizezni. Pár percig még álltunk így aztán ellépett tőlem.
- Köszi... Szerintem kiürítem a fejem egy kicsit aztán visszajövök.
- Persze... a többiek miatt ne aggódj most oké. Csak magadra fókuszálj!
- Mert te egyben tartasz mindenkit?- orrhangon nevetve miközben egy könnycsepp gurult végig a szeplőkkel enyhén hintett arcán.
- Nem, de ha elbaszunk valamit én feltakarítom.-jelntettem ki büszkén miközben megbobogtattam a nadrágom  szélébe beletűrt konyharuhát ami még mosogatásnál tettem be. Mindketten felnevettünk és Dream a leghálásabb tekintettel megajándékozva kilépett az ajtón. A mosogatást befejezve felmentem az elemelte és egyenesen karl és sapnap szobájába vettem az irányt. Éppen amikor benyitottam volna Alex rámkiabált a folyosó végéről.
- Mit képzelsz mit csinálsz?- kiabált. Riadtan néztem rá. Részeg volt. És abban sem voltam biztos hogy nem volt-e beállva. De túl messze volt ezt megállapítani.
- Hozzád beszélek!!- szakította meg a bambulásomat.- Eltévesztetted a házszámot kislány?!?
- Én... csak ki akartam takarítani!!!
- Faszság lopni akartál!!!! Nem elég Tommy meg George pénze kell Karlé is. - ordibálta miközben megindult felém nagy lendülettel.
- Nem, dehogy is...- könnyek kezdtek záporozni a szememből. Erősen elkapta a kezemet rámgatni kezdett.
- De azt akartad!!! Mindeni mást elbűvölhetsz a kis ártatlan kinézeteddel de én tudom ki vagy valójában Eva Davidson. EGY CSALÓ HAZUG KIS PICSA AKIT NEM ÉRDEKEL MÁS CSAK A PÉNZ!!!!!
- TOMMMMMYYYY!!!- kiabáltam bár tudtam hogy hiába. Ilyenkor dolgozni szokott biztos hogy rajta van a fejhallgató. Nem volt esélye hogy meghalljon. Alex viszont nem vette jó néven a kiabálást egy hatalmas pofont adott amitől azonnal vérezni kezdett az orrom. Szinte 10 másodpercel később Will szinte a semmiből kiugorva egy esernyővel úgy fejbe verte Alexet hogy az azonnal eszméletlenül esett a földre.
- MEGÖLTED????- kiabáltam rá.
- NAGYON REMÉLEM!!!-kiabált vissza. Tág szemekke bámultunk egymásra. Will elengedte a kezében tartott ernyőt és  legugoltunk a földön felvő fiúhoz. Gyorsan ellenőriztem a pulzusát.
- Még él.
- Várd meg amíg Dream haza ér.- azzal fogta magát és az esernyőt felkapva vissza indult a szobájukba. Én csak ültem Alex eszméletlen teste fölött, vérző orral.
- Will! Hol van George?- kiabáltam utána.
- Szerintem a kertben.
Még egy pillantást vetettem alexre majd felálltam és bementem a szobánkba. Amint becsuktam az ajtót azonnal kitört belőlem a zokogás megint. Tommy nem hallott semmit ebből mert a fejhallgató a fején volt. Odamentem hozzá és felé fordulva beleültem az ölébe és a vállára hajtottam a fejemet a kezeimmel meg átöleltem a nyakát.
- Eva neked vérzik az orrod?
- Ahha...
- Mi a fasz történt?- kérdzete iszonyatos mennyiségű aggódással a hangjában.
- SRÁCCCOKKK!! MIÉRT FEKSZIK ALEX A FÖLDÖN ESZMÉLETLENÜL?- hallottuk a Dream kétségbeesett hangját a folyosóról.
- Gyere, elmondom.- kulcsoltam rá az ujjaimat az övére és kimentünk a folyosóra. A tekintetéből sütőtt az aggódás és a félelem.

💖
Sziasztok!!! Sajnálom hogy most ennyire nincsenek részek... próbálkozok. De ne féljetek befejezem ezt a storyt ha bele halok is (komolyan mondom ha félbehagyom barátnőm megöl Xddd). És itt szeretném megköszönni a 3k megtekintést (vagy olvasást? jajj nem tom) és 300 vote-ot. Nagyon jól esik a támogatásotok.
Ölelések!!!- író.
💖