Álruhában (𝔟𝔢𝔣𝔢𝔧𝔢𝔷𝔢𝔱𝔱)

13. Az igazság

     Az autó befordult a sarkon és Lina megpillantotta a kovácsoltvas kaput. A kapuszárnyakat szélesre tárták, bizonyára számára, mert anyukája még előző nap felhívta Madeline igazgatónőt, hogy a lány ma elmenne a dolgaiért. A jármű lelassított, majd lefékezett az út szélén. Még indulás előtt megbeszélték az anyukájával, hogy nem fog beállni a kicsiny parkolóba és nem is megy be vele, hanem a kapu előtt megvárja az autóban. Lina szeretett volna egyedül elbúcsúzni az intézettől és lakóitól, ráadásul Theresa nővért is fel akarta még keresni, hogy megbeszéljenek valamit, ami már egy ideje foglalkoztatta.

     – Nem kell sietned – mosolygott rá édesanyja, azzal felmutatta az anyósülésre tett könyvet.

     – Szerintem nem is tudnék – viszonozta a mosolyt a lány, majd megragadta a nagy táskát, amit a holmiknak és a ruháinak hozott.

     Kiszállt az autóból a meleg, nyári levegőre, a táskát pedig a hátára vette. Nagy sóhajjal csukta be az ezüst ajtót. Egy pillanatra a magas, fehér épületre nézett, ami vakítóan ragyogott az erős napsütésben. Miután összeszedte magát, belépett a kapun és a parkolón át elindult a kétszárnyú ajtó felé.

     Miközben haladt, körbenézett. Látta, ahogy sok lány a fák között ücsörög, vagy játszik. Néhányan talán észre is vehették, mert a kisebbek vadul integetni kezdtek neki, az arcuk csodálkozást és őszinte örömöt tükrözött. A nagyobbak közül is voltak, akik vidáman intettek a lánynak, azonban akadtak olyanok is, akiknek látszólag nem tűnt fel az érkezése, vagy csak nem ismerték meg. Lina mosolyogva, bár kissé félősen integetett vissza. Titkon reménykedett benne, hogy nem fog a történtek után mindenki odaözönleni hozzá, mert nem akart a figyelem középpontjába kerülni.

     Szerencsére az udvar messzebb volt, így senkinek sem volt kedve odaszaladni. Csak az a néhány, vele nagyjából egykorú lány gratulált a gyógyulásához, akik az intézet épülete által három oldalról körülhatárolt kis részen beszélgettek a padokon a fiatal fa alatt.

     Kissé izgulva nyitotta ki az ajtót. Tartott tőle, mi fogja odabent várni, azok után, hogy idekint hogyan fogadták. Félelme nem is bizonyult alaptalannak, ugyanis a csarnokban kisebb tömeg gyűlt össze. A lányok a nővérekkel beszélgettek. Minden bizonnyal tudták, hogy Lina valamikor mostanában fog megérkezni, így ott várták. Amint megpillantották, több felől is a saját nevét hallotta, majd mindenki köré sereglett.

     – Lina, jó újra látni! – mosolygott rá a magas, sötétszőke Krisztina nővér.

     – Gratulálok, Lina! – furakodott a közelébe az alacsony Olivia nővér is. Pufók arca kedvesen kipirosodott.

     – Jó, hogy meggyógyultál! – integetett neki a szőke hajú lány néhány barátnőjével, akikkel még a zsibongóban beszélgetett.

     Néhány percig a hangzavar közepén ácsorgott, arca vészesen felforrósodott, ahogy minden figyelem felé irányult. A hirtelen sokktól képtelen volt viszonozni a köszönéseket és a gratulációkat. Szinte már fellélegzett, mikor percek múlva hangosan koppanó, sebes léptekkel a megmentésére sietett az őszes hajú igazgatónő. A megjelenése után egyből elcsendesedett a fényárban úszó csarnok; mindenki kíváncsi volt rá, mit fog mondani.

     – Lina! Örülök, hogy jól vagy! Megnyugtató itt látni! – mosolyodott el kedvesen, mikor odaért hozzá. A lánynak fel kellett emelnie a fejét, hogy a magas nő szürke szemeibe tudjon nézni. Csak egy halk „Jó napot!"-ra futotta tőle, azonban Madeline igazgatónő még ezt se igen várta meg, azonnal folytatta is:

     – A szobád nyitva van, nyugodtan pakolj össze. Anyukád már mindent elintézett, úgyhogy neked semmi különösebb dolgod nincs. Nekem most mennem kell, de ha bármi gond lenne, nyugodtan keress meg! – szólt, azzal választ se várva elindult az igazgatói irodához vezető folyosó felé. Néhány lépés után mégis megtorpant és visszafordult – Majd' elfelejtettem: Theresa kérte, hogy ha találkozok veled, szóljak, mindenképpen keresd fel, mielőtt elmész. Az üvegházban lesz – mosolygott még rá. Miután újra elindult, kedvesen szétoszlatta a kisebb tömeget, hogy Lina akadálytalanul mehessen a szobájához.