Álruhában (𝔟𝔢𝔣𝔢𝔧𝔢𝔷𝔢𝔱𝔱)

14. Levél

     Kedves Lina!

     Ezt a levelet az idejöveteled előtti estén írom. Amikor olvasod, már bizonyára túl vagyunk egy igen nehéz és bonyolult beszélgetésen. Biztos vagyok benne, hogy nem lesz elég időm mindent részletesen elmagyarázni neked, mégsem szeretném, ha válaszok nélkül maradnál. Minden bizonnyal még nagyon sok kérdésed lehet. (Mielőtt még meglepődsz: nem, nem tudom előre, hogy miket fogunk holnap megbeszélni, miket nem. Egyszerűen csak figyelni fogok rá, hogy ne térjek ki azokra a dolgokra, amiket most ide leírok neked. Így talán a többit lesz még időnk megbeszélni személyesen. :))

     Akkor kezdem az elején:

     Mint már mondtam neked aznap is, amikor Martha rád támadt, volt egy szokatlan álmom. Igazából semmi különösebbre nem emlékszem belőle, csak az érzés maradt meg. Na, meg az a rengeteg tudás, ami rám zúdult közben. Miután felébredtem, már nem volt többé kérdéses számomra, hogy miért is vagyok itt, a Földön. Ahogy te sem véletlenül születtél le pont ebbe az időbe, éppen ide.

     Hát, nem tudom, hogy hogyan nevezzem magam. Theo kifejezésével élve: én egy „álruhába bújt angyal" vagyok. :) De ne úgy képzeld ezt el, mint a bibliai angyalokat: nincs se szárnyam, se glóriám. (Ezek pusztán csak kellékek, hogy tudják valahogy ábrázolni őket...) A feladatom pedig, amiért itt vagyok az, hogy segítsek a beteg lányoknak meggyógyulni. Azonban ezt a feladatot nem egyedül vállaltam; hanem veled!

     Mit gondolsz, miért találtam meg azt a cikket, amiben Madeline nővért keresett? Miért voltak a különleges megérzéseim, a tehetségem a gyógynövényekhez, a képességeim? Miért találtál rám?

     Az első két kérdésemre szerintem egyértelmű a válasz. Persze, ha majd úgy érzed, még egyszer át szeretnéd beszélni ezeket, örömmel várlak. De azt majd később, személyesen. Inkább a harmadikra térnék most ki:

     A válasz az, hogy mi már megbeszéltük „odaát", hogy együtt vállaljuk ezt a feladatot. Én, mint gyógyító, te pedig, mint egy hatásos példa arra, hogy semmi sem lehetetlen. A te feladatod az volt, és lesz a továbbiakban is, hogy reményt adj a lányoknak. Hiszen tudod már (mert ezt mindenképpen meg fogom veled beszélni holnap), hogy miért is alakult ki a betegség és hogyan gyógyítható. Tudod az energiák működését és a „betegségek" kialakulásának okát és módját. (Remélem, hogy sikerül is majd érthetően elmagyaráznom ezeket. Ha esetleg nem, nézd el nekem, ugyanis nagyon nehéz a szavakkal le nem írható dolgokat szavakba önteni.) A betegségből való felépüléseddel pedig sikerült megmutatnod a többieknek, hogy igen is meg lehet gyógyulni, nincs minden veszve! (Sajnáloma hegeidet, azokat nem tudtam teljesen eltüntetni. De hidd el, még nekik is feladatukvan, különben miért pont azok ne gyógyultak volna meg, ha már egyszer a kómádbólfel tudtál ébredni?)

     Nem szeretném előre lelőni a poént, viszont annyit előrebocsátok, hogy sok dolgunk lesz még együtt. Szóval ne aggódj, hamarabb fogunk találkozni, mint hinnéd. Ugyanis szükségem van rád is, hogy végre valahára felnyílhasson az emberek szeme és meglássák (elsősorban az intézetbe került lányok, de úgy általánosságban mindenki): semmilyen tünet sem alakul ki véletlenül és olyan nincs, hogy csak úgy „áldozatul esik" valaki egy betegségnek. Most jött el az ideje, hogy az emberek megtanulják meggyógyítani önmagukat ahelyett, hogy tucatszámra tömnék magukba a „gyógy"-szereknek keresztelt mérgeket. Ebben pedig neked is rendkívül fontos feladatod van.

     Az álmom után az emlékeimmel együtt visszatértek a képességeim is. Most nem szeretnék abba különösebben belemenni, hogy milyen képességekről beszélek. Ezt is tartogassuk majd egy személyes beszélgetésre. Holnap sem akarlak ezzel összezavarni, így is túl sok információt kell veled megosztanom. De, hogy néhányat említsek, képes vagyok „kézrátétellel" (energiákkal) kezelni a fizikai tüneteket, sokkal erőteljesebben érzékelem a történéseket, más emberek érzelmeit, valamint látom az aurát is. (Az auráról már biztosan hallottál te is, mert szerintem már mindenki ismeri legalább a szót, ha nem is hisz az ilyesmikben.) Tulajdonképpen minden szükséges eszközt megkaptam a gyógyításhoz.

     Nem tudom, hogy te érzékelsz-e bármi szokatlant a gyógyulásod óta. Én biztos vagyok benne, hogy igen, csak még nem tudatosult benned. Viszont abban biztos lehetsz, hogy te is „megkaptad" a kómád alatt a feladatodhoz szükséges erőt. (Azért tettem idézőjelbe a „megkaptad" szót, mert valójában soha nem is veszítetted el ezeket a képességeidet, hiszen ezek eredendően a részeid. Csak az ember hajlamos elfelejteni mindent, amit „odaátról" hoz. De ez is lehetne egy többórás beszélgetés témája, szóval ezt is hagyjuk meg későbbre.)

     Sajnálom, hogy nem tudok mindent olyan részletesen kifejteni neked. Sajnos véges a papír. :) Ha maradnak benned még kérdések, nyugodtan telefonon is felhívhatsz majd. Bár én azt ajánlom, néhány napig még emészd a hallottakat/olvasottakat. Nekem is évekbe telt, mire magamtól, a magam tempójában sikerült megbarátkoznom az alapokkal. A további tudás, amit az álmomban kaptam, pedig már ezekre épült, így nekem jóval könnyebb dolgom van jelenleg. De ne add fel kérlek, ha valamit nem sikerül megértened elsőre. Majd még lesz alkalmunk részleteiben is átbeszélni mindent.

     Addig is kellemes pihenést, jó nyarat kívánok neked, Lina!

     Theresa

     U. i.: Nagy valószínűséggel Theo érdeklődni fog nálad azokról, amikről ma beszéltünk. Már beszélgettem vele kicsit a kómád alatt és nagyon érdeklik a spirituális dolgok. Nyugodtan leülhettek együtt is gondolkodni, mivel neki is vannak jó meglátásai. :)