Novella Gyűjtemény

Fly Again

Haruno Sakura sose volt egy átlagos lány, hogy miért? Macska zöld szemeivel, s rózsaszín tincseivel kitűnt a tömegből. Ne feledjük azt, hogy ő egy boszorkány leszármazott. Pontosabban ő a boszorkányok jövendőbeli királynője.
Uchiha Sasuke után a lányok csak úgy bomlanak. Fekete haj, fekete szemek, a démonok hercege, aki könyörtelen, és élvezi szopatni az embereket. A démonok ura Itachi, de ő szerelmével Izumival, s kisleányával van elfoglalva Mikotoval, kit édesanyjukról nevezték el.
Uzumaki Naruto egy életvidám ember... Igazából, nem ember, hanem egy varázsló, szőke hajával, és kék szemeivel, róka vigyorával bármilyen lányt levesz a lábáról, de neki egy lány kell, akivel már fél éve egy párt alkotnak, Hyuuga Hinata a szerelme.
Hyuuga Hinata derékig érő hollófekete hajával, s levendula szemeivel bárkit le tud venni a lábáról, nem volt másképp Narutonál se. Már fél éve egy párt alkotnak, ő viszont látó, meg mondja, hogy a közeljövőben mi fog történni.
Egy átlagos napra virradt Forks kis városkájában. Aha, és ezt te el is hitted? Haruno Sakura éppen a sulin keresztül szórja a villámokat Sasukere, aki sikeresen megint felidegesítette.
- Te örült picsa. A hajamat ne égesd le. – kiáltotta rá az ideges nőre.
- Örülj neki, hogy csak a hajadat égetem, te nyomi burger.
- Sakura, Sasuke, örülnék annak, ha nem égetnétek fel az egész sulit. – forgatta meg szemeit a tanáruk.
- De, Kakashi-sensei, ez a hülye picsa majdnem felgyújtott. – mutatott rá az obszidián szemű a lányra.
- Ki a hülye picsa, te elmeroggyant démon ivadék! Felgyújtalak a palotáddal együtt! – mérges volt az ónix szeműre, a felsőjét ellopta majd eláztatta, és visszarakta a helyére. Majd faszán besétált a tornaterembe, viszont a tesi óra után, az történt, hogy Sakura, mikor fel akarta venni, megérezte rajta a nyirkosságot, s azt is látta, hogy kettő orbitálisan nagy lyuk van, az is a melleinél. – Szétszabdaltad a pólómat, te nőcsábász pernahajder. Kár, hogy rátok nem fog az átok, már elátkoztalak volna a fenébe. – morogta a lány, majd dühösen elcaplatott volna.
- Jaj, egyem a zúzádat Sakurácska! Bújj el anyuci szoknyája alá, oda való vagy, te idegesítő boszorka! A máglyán kellett volna neked is elégned, az őseiddel együtt! – a fiú gúnyos szavaira a lány aktiválta a homlokán lévő rombuszt.
Az a rombusz, ami minden boszorkány királynő jelöltnek a homloka közepén van, azaz előző uralkodók erejét tárolta. A rózsaszín hajú megfordult majd az ónix szemű teljesen meglepődött.
- Sakura! Azonnal állj le. – kiáltott rá az igazgató, de a fiatal nő nem figyelt rá, csak az előtte lévő fiút figyelte, aki kiengedte démon szárnyait, s aktiválta erejét. – Sasuke, te se csináld! – szólt a fiúra is Tsunade, de ő se hallgatott rá.
A lány neki rontott a fiúnak, s ő se habozott. A lány egy aranygömböt dobott a fiúra, aki még időbe tudott előle ugrani. Szerencséje volt, hisz ha az eltalálja, kiszakította volna a lelkét. Mikor a fiú belenézett a lány szemeibe, megdöbbenve figyelte, hogy a gyönyörű smaragdok helyett, vérvörös írisz figyelt vissza rá.
- Nem is vagy te olyan gyenge, mint gondoltam. – gondolta magában a hollófekete hajú.
- Sakura-chan! – rohant a két személy közé a szőke hajú, fiatal varázsló.
- Naruto, menj innen! Ne avatkozz ebbe bele. – szólt ridegen a lány.
- Nem csinálhatod ezt Sakura-chan! Állj le, mindenkit megölsz, ha nem állsz le. – mondta nyugodtan a kék szemű, amire a lány sóhajtott egyet, visszazárta pecsétjét.
- Szerencséd volt Uchiha! De hidd el, nem lesz több ilyen szerencséd, arról én magam fogok gondoskodni. – vérfagyasztóan csengett a hangja, majd megfordulva elsétált, a köréjük gyűlt tömeg, kettévált előtte. Féltek a lánytól. Persze, hogy féltek, ő volt a trónörökös a boszorkányok közül.
- Sasuke, nagy szerencséd volt, hogy Naruto közbe avatkozott. – mondta a szőke hajú nő neki.
- Ő csak idegesítő lány, aki még gyenge is! – jelentette ki a férfi, nem tudta, hogy miért védik őt ennyire, honnan is tudhatta volna? Senki se tudja, hogy miért ilyen a lány.
- Akkor fordulj hátra szépen. – kérte Shikamaru az obszidián szeműt, aki megfordulva látta, hogy egy nagy lyuk tátong mögötte. – Na, ugye hogy mégse olyan gyenge.
- Ch! Ez semmin se változtat. – majd elment a társaságból.
A fiú kiment az suli ajtaján, s a közeli erdőbe, ment el sétálni, démon hallása segítségével észrevette, hogy valaki segítséget kér. Egyből elkezdett szaladni a hang irányába, amikor egy ismerős illat csapta meg orrát.
- Sakura! – kiáltotta, a fiú. Mikor a fiú elérte a lányt, látta, hogy több sebből is vérzik. – Tarts ki. - kérte a fiú.
A lány felemelte a fejét, majd ezt mondta:
- Vigyázz! – ellökte a fiút, majd ráfeküdt, hogy a testével védje, s őt érte a csapás.
A fiú meglepetten nézte a lányt, akit kábé fél órája megbántott, most rajta fekszik véresen. Ezen bedühödött az ónix szemű, s leemelte magáról a gyenge lányt, s az egyik fatövébe, s ránézett az ellenségre.
- Orochimaru! – sziszegte dühösen a fiú.
- Sasuke-kun. Állj át hozzám, vagy a kis barátnődnek annyi. – nyújtotta a fiatal férfi felé a kezét.
- Hogy mertél hozzá nyúlni? Jobb kérdés, hogy mertél olyan személyhez hozzá nyúlni, aki nekem fontos? Hogy mertél a cseresznyevirágomhoz hozzá nyúlni? Tán félted az életedet? – az obszidián szemek helyére, felvillant a vérvörös tekintet, s a bőre beszürkült, hátából előbújta hatalmas fekete szárnyai, fejetetején előbukkantak a szarva, körmei meghosszabbodtak, s szeme sarkából látta, hogy a rózsaszín hajúnak a szemei meglepetten néztek rá, majd halványan elmosolyodott, s sebeit begyógyította.
- Ugyan, te is tudod, hogy nem vagy olyan erős, mint ahogy tartod magad. A lány csak azért kell neked, hogy erős utódaid legyenek. – komorodott el a férfi.
- Orcsimarcsi, te ostobább vagy, mint gondoltam. – kacagott fel a démon gonoszul. – Nem azért akarom elvenni, hogy erősebb utódaim legyenek, azért akarom elvenni, mert szeretem. – a lány és az idősebb férfi is meglepődtek a fiú vallomásán.
A démon kihasználta a férfi mozdulatlanságát, s egy olyan varázslatot mormolt el, ami az ellenséget egyből a pokolba viszi, ahol örök szenvedés vár rá. Mikor a férfi eltűnt, a srác is visszaváltozott eredeti formájába, majd a lányhoz hajolva, menyasszonypózban felkapta, s visszaindult vele az iskola felé.
- Tényleg szeretsz? – kérdezte halkan a lány.
- Igen, szeretlek. – válaszolta a fiú, majd megpuszilta a lány homlokát, aki elpirulva elfordította a fejét. – És azt is tudom, hogy te is szeretsz. – suttogta a lány fülébe a fiú.
- Honnan tudod, hogy szeretlek? – kérdezte a lány, fogalma se volt róla, hogy kitől tudhatta meg, hogy szereti. – Ino mondta el igaz?
- Emlékszel arra a bulira, ahol az egész osztály olyan szinte berúgott, hogy detoxba került mindenki? –a lány lassan bólintott. – Na, akkor vallottál szerelmet. – mosolyodott a férfi halványan, majd megállva lerakta a lányt a földre, s letérdelt elé, majd elővett egy bársony dobozt. – Haruno Sakura, tudom, hogy nem úgy indult a kapcsolatunk, ahogy kellett volna, de megtisztelsz azzal, hogy feleségül jössz hozzám? – a lány meglepetten nézte a fiút, mikor kinyitotta a bársony dobozt, s látta, hogy egy smaragd köves eljegyzésű gyűrű kandikál ki belőle.
- Igen, hozzád megyek. – vigyorodott el, majd könnyeit kezdte el törölgetni a meghatóságtól, a fiú vigyorogva felkapta a lányt, majd szenvedélyesen megcsókolta.

Vége