Novella Gyűjtemény

Stronger

Egy szerelmes pár feküdt az ágyon, egymást ölelték, miközben a nap első sugarai bevilágítottak a szobába. A férfi halk sóhajjal húzta közelebb szerelmét magához, ölelte tovább. A lány boldogan bújt párja biztonságit ölelő karjaihoz, a nap sugara, a lánynak a szeméhez sütött, jelezve, ideje felkelni, el kell kezdeni a napot. A százhatvan centis lány morogva hátat fordított a napsugárnak, s a közel százkilencven centis párjának mellkasába dörgölte a fejét. A férfi erre a cselekedetre megmozgatta a szemhéját és nagy nehezen kinyitotta a szemét, majd vissza is zárta a hirtelen világosság miatt.

- Elfelejtettük lehúzni a redőnyt. – dörmögte álmos hangján.

- Tudom. – felelte a lány, majd átölelte a férfi nyakát. – Még maradjunk így. – suttogta álmos hangján, s jelezve még maradjanak a meleg takaró alatt.

- Kicsim, tudod, hogy Kakashiék nem várnak. – morogta, pedig neki is annyi kedve van kiszállni a meleg takaró alól, mint a cseresznyevirágának.

- Tudom, azok a fafejűek képesek ránk törni az ajtót, de akkor megetetem velük a legközelebbi virágos kertet. – felelte, s kinyitotta gyönyörű smaragd szemeit, s egy reggeli csókot nyomott párja szájára.

Már húzódott volna el, mikor a férfi maga alá gyűrte a nőt, s elmélyítette a csókot, túrt bele annak rózsaszín hajába.

- Na így kell reggeli csókot adni. – suttogta a férfi vigyorogva, miután elhúzódott kedvesétől.

- Te galád! – nyújtotta ki a nyelvét a nő, majd egy gyors mozdulattal a férfit maga alá fordította. – És így kell elterelni valaki figyelmét. – puszilta meg a feketeség nyakát, ahol még az előző éjszaka eseményei látszódtak.

Lekászálódva a férfiről felkapta a srác pólóját, ami a combja közepéig ért, s kiment a konyhába, hogy valami reggelit készítsen maguknak elő. A férfi is kiszállt az ágyból, majd egy fekete bokszert felvéve szerelme után indult, a konyhához érve, neki dőlt a falnak, s nézte, ahogy kedvese sürgött-forgott a konyhába.

- Manó. – szólt a lány hirtelen, mire a férfi felkapta a fejét.

- Tessék?

- Leveszed a felsőpolcról a fűszert, nem érem fel.

- Érdekes, amikor fel kell rakni, akkor feléred. – vigyorodott el kajánul az obszidián.

- Na, manó! – nézett a férfire kiskutya szemekkel, és mikor látta, hogy nem válik be, sóhajtott egyet. – Utállak. – sziszegte, majd megfordulva, felpipiskedett, de még így se érte el a fűszert.

A srác beharapta alsóajkát, s nézte, ahogy a lány combjai, majd azok a szép félgömbök előkerültek a pólója takarásából.

- Pokolba a reggelivel. – sziszegte, majd barátnője háta mögé kerülve, megfordította a lányt, s a pultra ültetve, egyből szájának esett.

A nő hirtelen nem is tudta mit csináljon annyira meglepődött. Mikor ráébredt, hogy párja mit csinál viszonozta a csókját, s átölelte a lábával a párja derekát. A feketeség kezei a pólója alatt motoszkálva, megfogta a gyönyörségeket. Fallosza egyből megkeményedett, s már akciózott volna.

- Sakura-chaaan~, Teme! – törte be a bejárati ajtót a szőkeség, mire a páros megijedve szétrebbent.

- Naruto! – sikított fel hirtelen Sakura, s a kezébe kerülő legelső tárgyat a szőkeség felé dobta, ami éppen egy serpenyő volt.

A serpenyő eltalálta a kék szeműt, majd az kiterült, a lány a méregtől dühösen lepattant a pultról, s oda caplatott a férfihez. A nyakánál megfogta, s egy határozott mozdulattal lefejelte.