Novella Gyűjtemény

Fűtött vágy

Egy fekete hajú férfi sétált Konoha felé fáradtan. Hiányzott már a családja neki. Hamarabb megtalálta ezt a tekercset, mint gondolta. Viszont olyan jeleket rejtett, amit nem érthetett. Túl ősinek számított. Sharinganjával és Rinneganjának együttes erejével próbált rájönni, de még így sem tudta megfejteni. Halkan sóhajtott, majd sólymát előre küldve, egy üzenettel miszerint hazatér.

Belegondolt, hogy kedvesét mily' régen látta. Beleremegett a gondolattól, hogy újra láthatja cseresznyevirágát, és szerelmük gyümölcsét. Halvány mosolyra húzta ajkait, ahogyan eszébe jutott a legutóbbi találkozásuk.

Miközben magában mosolygott e találkozójukon, észrevette Konoha nagy kapuit.

- Végre itthon. - szólalt meg mély hangján mikor átlépte a kapukat.

- Na, csak megjöttél Teme. - szólalt meg egy újabb hang.

- Ideje volt. - felelte szűkszavúan, majd feleségét kereste szemeivel.

- Sakura a kórházban ügyködik, mikor mentem volna hozzá, hogy szóljak jöveteledről, elsuhant mellettem, mint egy cilon. - felelte a szőkeség vállat vonva.

- Nem kell ezen csodálkozni, hiszen ő a legjobb medikus ninja a világon. Sarada?

- Küldetésen. Körülbelül egy hetet vesz igénybe, addig ti tudtok kettesben lenni. - húzogatta szemöldökét egy róka vigyor kíséretében.

- Idióta. - fogta fejét, de neki is végigfutott nem egyszer az agyában, hogy szeretné még gyermekeket. - Szerinted, ha Sakura újra terhes lenne, akkor itt maradhatnék vele, addig amíg nem lesz elég idős a gyerek, hogy utána tudjam folytatni a küldetést?

- Milyen kérdés ez, Teme? Sakura és Sarada lenne a legboldogabb, ha velük lennél. De miért kérdezed? Csak nem szeretnél Uchihákat még? - kacsintott tréfásan barátjára, aki csak bólintott egyet.

Lassan a kórházhoz érve Naruto elköszönt barátjától. Sasuke belépett a fotocellás ajtón, s elindult felesége irodájához. Az ápolók tátott szájjal nézték a férfit, de őt ez nem érdekelve elérte kedvese irodáját, ahová bekopogott.

- Szabad! - hallatszódott egy fáradt hang.

A férfi kinyitotta a fehér ajtót, majd belépett rajta. A rózsaszín amikor észrevette kilépett be irodájába, azonnal felpattant székéről, s tárt karokkal ugrott nyakába a férfinak, aki időben elkapta felesége derekát, s magához szorítva, mélyen beszívta a nő illatát.

- Sasuke-kun. - suttogta remegő hangon.

- Hazaértem! - felelte szűkszavúan, miközben továbbra is ölelte cseresznyéjét.

- Üdv itthon. - szólalt meg halkan, maró könnyekkel a szemében.

- Hiányoztál. - felelte a feketeség miután elengedte feleségét, majd méz édes ajkakra lecsapott.

A nő viszonozta párja hevességét, halkan felnyögött mikor férje a fenekénél fogva felemelte, s az asztalra tette. A rózsaszín kikapcsolta a férfi köpenyét, amely halkan lezuhant a padlóra. Szíve hevesen vert, mikor megérezte, hogy felesége ingjébe kapaszkodott. Elszakadt a puha ajkaktól, majd a hófehér puha nyakat vette kezelésbe. Felesége halkan felsóhajtott, s beletúrt a hollófekete hajzuhatagban, mely most hosszabb volt, mint legutóbb. Másik kezével a férfi ingét kezdte el kigombolni, férje sem tétlenkedett megszabadította szerelmét orvosi köpenyétől.

- Annyira hiányoztál, Sakura! - szólalt meg miután megnézte kreálmányát, amit a nő nyakán hagyott.

- Te is nekem, Anata. - felelte a nő, karcos hangján, s megnyalta a férfi nyakát.

- Kérdezhetek valamit?

- Persze, mi baj Sasuke-kun? - vette kezébe a férfi arcát, s smaragd szemeivel aggódva fürkészte az obszidiánt.

- Nincs baj, csak...

- Csak? - vonta fel szépen ívelt szemöldökét a nő.

- Szeretnél még gyereket? - kérdezte meg pár másodperc habozás után, s mikor rájött mit mondott, egyből zavarba jött.

A nő megdöbbenve nézte párját, aki pirulva inkább másfelé próbálta terelni tekintetét. Kábulatából észheztérve lekászálódott asztaláról, amely hangosan reccsent alatta. A férfi nem nézett a nőre, így nem láthatta a zöld szemek csillogását.

- Szeretnék. - kedvese válaszát meg se várva hevesen megcsókolta, miközben a falnak tolta.

A harmincas éveiben járó férfi megfordította magukat, s neje felsője alá nyúlva a puha halmokat kezdte el cirógatni. Hatalmas tenyerével megmarkolta felesége melleit, a nő ebben a mozdulatba beleremegett, s vékony kezeivel férje nadrágját kigombolta, majd letolta. A csókot megszakítva, ónix szemű letépte a nő nadrágját, majd fekete csipkés fehérneműjével együtt. Felemelte cseresznyéje egyik lábát, ki engedelmesen férje derekára tette. A rózsaszín érezte szerelme felkészültségét, s kezeivel körbe ölelte volna Sasuke nyakát, aki a vékony csuklókat megmaradt kezével falhoz szorította, majd farkával behatolt a forróságba.

Egyszerre nyögtek fel, az érzésre, mely olyannyira hiányzott számukra. Sasuke elengede Sakura csuklóit, majd derekára tette kezét, mozgása egyre gyorsabb volt.

- Abba ne hagyd. - nyögte fel hirtelen Sakura, vágytól elvesztve fejét.

- Soha! - dörmögte, majd felkapta feleségét, hogy a padlóra le térdeljen vele, ezzel is mélyebben hatoljon.

A rózsaszín belemart nem egyszer az ónix hátába, nyögéseit próbálta tompítani, de nem sikerült neki.

- Olyan jó hallani a nyögéseidet, régen hallottam már őket. Elvesztem a fejemet tőled, kicsi cseresznye virágom. - dörmögte karcos hangján. - A legszebb Uchiha vagy, a leggyönyörűbb nő ezen a kicseszett világon. Az otthonom vagy.

- Istenem, annyira szeretlek. - ölelte át a férfi nyakát, majd szerelmesen tekintett rá a smaragdjaival.

Sasuke érezte, hogy feleségének már nem kell sok hátra, ahogyan már neki se. Egy utolsót még beleadott, mikor forró ondójával megtöltötte neje méhét. Pihegve a nő mellkasára dőlt, melyre egy csókot lehelt.

- Menjünk haza, Anata. És folytassuk otthon. - túrt bele a feketeség hajába.

- Menjünk, cseresznyém.

Húha, de régen hoztam már SS novellát, főleg ilyen pikánsabbat. Kicsit kijöttem a gyakorlatból, szóval elnézést érte, de remélem elnyerte tetszéseteket! Illetve a könyvemnek csináltam egy külön novellás kötetet, hogy ne keveredjek bele. :)
U.i. most vettem észre, hónapok után, hogy nem cenzúráztam, bocsánat érte!