Mortal of the King II. / Larry Stylinson ff.

35.

Louis:

Hatalmas nyögés hagyta el a cseresznyepiros ajkakat, majd beharapva az ízletes párnácskát, úgy nyúlt hozzám, mintha most tenné először.

- Bátrabban, szépfiú, nem harapok... Még... - a szemembe nézett, majd fülig vörösödve ismét a pólómra koncentrált. Imádtam ilyenkor. Nem az a Harry volt akit mindenki ismer, hanem egy szégyenlős kislány, aki azt sem tudja hova nézzen zavarában.

Annyira gusztusos volt ahogyan rágcsálta a kis száját...

- Ha nem hagyod ezt abba, isten bizony itt baszlak meg a helyszínen.... - ezt lehet nem kellett volna mondjam, mert szabályosan halálra rémült. Lesápadt, és hátrált. Tekintete már nem vágytól, sokkal inkább félelemtől csillogott.

- Istenem szerelmem, nem úgy gondoltam. Gyere.... Gyere ide.. Sosem bántanálak.... - öleltem magamhoz a mindenében remegő kincsemet.

- Szeretnéd ha inkább te lennél a domináns, édesem? - néztem rám, mire aprót biccentett.

- Rendben kincsem. Minden úgy lesz ahogy szeretnéd, de kérlek ne félj tőlem. Tudod mennyire szeretlek sosem okoznék fájdalmat neked....

Tekintete lágyabb lett, remegése csökkent, és végre és merevedése is kezdett visszatérni.

- Attól még levetkőztethetsz..... - dörgöltem neki magam.

- Bocsáss meg szerelmem, amiért ilyen selejtes vagyok... - csókolt a nyakamba.

- Nem vagy selejtes szerelmem. Ne mondj ilyet magadra, nagyon kérlek. Te vagy a legtökéletesebb vámpír akit csak ismerek.

Ajkai rátaláltak a mellbimbómra, amit megszívott. Mivel most hiper érzékeny vagyok, hangosan felnyögtem az érzésre, hiszen nagyon jól esett a tette.

Kezei már a nadrágomból hámoztak ki engem, míg a fenekembe belemarkolt közben.

- Imádom a popsid..... Tökéletes vagy szerelmem.... - szórta be a mellkasom egész területét az apró, simogató csókjaival. Mikor már rajtam is csupán egy alsó volt, egymás szemébe nézve szabadítottuk meg a másikat a kellemetlen ruhadaraboktól.

- Van pezsgőfürdő... - fogott kézen és vezetett a mosdó irányába a szerelmem.

- Avassuk fel....

A látvány ami elém tárult, maga volt a kilencedik csoda. Egy hatalmas, legalább négy személyes jakuzzi volt bent, mellette a zuhanyfülke.

- Csinálok vizet édesem, max öt perc és tele lesz.... - vont magához egy csókra a drágám. megfordult, és nekem háttal - nagy hiba, haha - behajolt a medencébe, hogy bedugja a dugót, és elkezdje feltölteni a meleg vízzel. Ezt kihasználva a háta mögé léptem, majd a formás fenekét kezdtem finoman csókolni, a két félgömböt, hogy ne ijesszem meg megint. Kezemmel a hátát cirógattam, és ha csikis részhez értem, kuncogni kezdett.

- Louiiiis.... - húzta el az i betűt, jelezvén, hogy figyeljek már rá.

- Mmm..... Mondd te kis finomság.. - csókoltam tovább.

- Mit művelsz? - nézett volna hátra, nem sok sikerrel.

- Csókolózom a fenekeddel szerelmem. Ő a hibás... Elcsábított! - védekeztem, mire Harry ismét nevetésben tört ki.

- A fenekem hogy csábított el téged? - állt fel és fordult meg. Elhúztam a számat, mert nem puszilgathatom tovább, de megelégedtem a combjai nyaldosásával is.

- Mit művelsz, megint? - kuncogott ismét.

- Minőségügyi ellenőrzést tartok a combjaidon, szívem. Netalán probléma? - kacsintottam neki, majd egy nedves csókot hagyva a makkján, felálltam.