Mortal of the King II. / Larry Stylinson ff.

40.

Harry:

Pár nap múlva vihettem csak haza a kis angyalkámat, aki egy másik kis angyalkával ajándékozott meg engem. Darcy 2 kiló 15 dekával jött világra, és 48 centivel. Maga a megtestesült szépség. Mondanom sem kell, hogy én és Louis szinte nem is jutottunk hozzá, mert Niall, Zayn, Margaret, Lomond, és persze Liam folyamatosan ott sündörgött és egymásnak adták a drágánkat. Hát bébiszitterben nem volt hiány. Zayn szabályosan beleszeretett, mert mindig az ő kis hercegnőjének nevezte. Niall és Margaret folyton etette volna tápszerrel, amíg Liam a fürdetést vállalta be. Lomond pedig mindig ott volt, bármi is történt. Komolyan, a srácok olyanok lettek, mintha egy csapásra meglelték volna az igazit, a kislányom képében. Mondjuk, azt nem bántam, hogy Louis ki lett kímélve. A hasából három nap múlva kivették az öltéseket, utána az én dolgom volt, hogy meggyógyítsam. A heget csókoltam, amíg teljesen el nem tűnt. Azóta is adtam vért minden nap Louisnak, hogy belül is gyógyuljon föl mielőbb.
Nem hiába, a kislányom mindenkit elvarázsolt. Lomond egy komplett szárnyat kialakított a kastélyon belül ami csupa rózsaszín lett, és minden Darcy baba biztos, hogy nehogy megsérüljön. Louisnak csak egy valami nem tetszett, és az a hasa, mert ugye a bőre megnyúlt és az ott maradt. Mondjuk engem nem zavart, mert minden kis ránc, úszógumi és redő azt mutatta, hogy életet adott a legnagyobb kincsemnek. Így azok a kis feleslegek, ahogy ő hívta, nekem a kis szerelem hurkáim lettek. Louis illata is a szülés után kezdett visszaállni a normálisra, ami régen volt. Ennek mondjuk nagyon örültem, mert így már nem volt bennem az, hogy nem döngethetem bele az ágyba minden alkalommal amikor csak kedvem szottyant rá. Mivel az utóbbi hónapokban nem szeretkezhettünk, a kicsim hiába segített a kiskezével vagy a szájával, kevés volt. Alig vártam, hogy visszamenjünk a doktor úrhoz és végre valahára megkapjam a zöld jelzést, hogy azt csinálok a bogyómmal amit csak akarok!
Természetesen vittük a babánkat is, megmutatni, és megnézni, hogy két hét alatt mennyit fejlődött.

- Nagyon jó! Szépen gyarapodik! Már négy kiló 20 deka! - mondta az orvos.

- Igen, Niall folyton eteti...

- Amíg a kicsinek jól esik, nem baj az! És nőtt is! Már nem 48 centi, hanem 56! Szépen ápolják, és látszik, hogy boldog baba. Gratulálok, Louis! Harry! Büszke lehet a párjára és erre a kis hercegnőre is!

- Az is vagyok, doktor úr. Ők a mindeneim.

- Meg is értem. Lou, szedi a vitaminjait?

- Igen, doktor úr, minden nap hármat, ahogy elrendelte.

- Remek!

- Doktor úr, ha nem vagyok szemtelen egy kérdésem lenne.... Szóval... Mikor élhetünk házaséletet Louis-val? - kérdeztem finoman.

- Akár már ma este, ugyanis a vérének hála már odabent is rendben van minden.

Ez volt a zöld jelzés. Kifelé menet, mivel én vittem a picikém mózeskosarát, odaszóltam az én kis Törpillámnak:

- Ma este Darcyt megkapják a srácok, és te meg olyat kapsz, hogy míg élsz nem felejted el! Alig várom, hogy kinyaljam a formás kis segged! - duruzsoltam neki, mire Lou szem forgatva nyitotta ki az autót és ült be hátra. Mellé raktam az apróságunkat és lassan elindultam hazafelé.

- Nagyon kanos valaki... - jegyezte meg Louis.

- El sem hiszed mennyire! Készülj fel, mert apuci nemsoká a kis seggeden fog csüngeni ilyen vagy olyan módon! - erre a babám csak kuncogást ejtett meg, majd a kicsit nézte.

Hazaérve még a motort le sem állítottuk, Niall már tépte fel az ajtót.

- Jaj de hogy itthon vagytok, már úgy hiányzott a picikém! Gyere keresztapuhoz szépségem! - vette ki a hordozóból a kincsünket.