Mortal of the King II. / Larry Stylinson ff.

38.

Harry:

Úgy döntöttem, hogy hazamegyek Layton Hillbe és megnézem, mi újság a ház körül. Sosem hittem, hogy az a látvány fogad, ami. Az otthonunk lángokban állt. Hívtam a tűzoltókat, és magam is elkezdtem oltani, de minden hiába. Több órás küzdelem után a tűzoltóparancsnok elzavart mindenkit a helyszínről, mert a tartó gerenda megadta magát és összeomlott az épület. Mindenünk bent volt. Az életünk. Az esküvői képeink, a cuccaink, minden. A tűz ropogva fogyasztotta el az életünk utolsó darabkáit. Semmivé lett. Ha ez nem lett volna elég, a kápolnát megrongálták, és a hamvakat kiszórták. Rettegtem elmondani Louisnak mindezt. Össze fog roppanni. A parancsnok egy nem messze elhelyezett kis dobozzal a kezében tért vissza.

- Ez az öné? - nyújtotta át.

- Nem. Sosem láttam még azelőtt. - néztem rá. Óvatosan nyitotta ki, és egy levél volt benne. Széthajtottam és ez állt benne:

„Most elmenekültél, te mocskos vérivó, de ne aggódj, Zandar megtalál. Elpusztítom a fajtádat, a mocskos pároddal együtt, aki lealacsonyítva emberi mivoltát egy halotthoz kötötte az életét. Nincs kegyelem. Kivégezlek benneteket.
Z."

- Ismeri a levél íróját? - kérdezte a tűzoltó.

- Csak hallottam róla. Keresi a Tanács és a Szövetség is. Pszichopata. A férjem exe ránk uszította. Emiatt költöztünk el, hogy nehogy megtaláljon.

- Vigyázzanak magukra, ez az ember közveszélyes.

- Tudom... Tudjuk.

Hazafelé az utat hatalmas kerülővel tettem, hogy ha Zandar követ, ne találjon a nyomunkra. Már majdnem hajnalodott, mikor megérkeztem. Louis a kanapén aludt el. Nem tudom, hogy nem volt egyik srácnak sem annyi esze, hogy levigye a lakrészünkbe az ágyba....

A karja és a térde alá nyúltam, majd menyasszony pózban levittem. Jó ízűen aludt, nem ébredt föl rá, amikor leraktam sem. Betakartam, majd egy gyors zuhany után lefürödtem és magam is. Bebújtam mellé, összekuporodtam nagy kiflijének és átölelve a pocakját elaludtam végre.

Álmomban Zandar bántalmazta a kicsikémet, aki emiatt elvesztette a babánkat. Lefőve ébredtem föl. Louis mellettem volt, engem nézett.

- Mi történt szerelmem az éjjel? - kérdezte.

- Csak rosszat álmodtam.. - tereltem a szót.

- Azt mondtad, fél óra és itt vagy. Több mint négy órát vártam a rád, a srácok elmentek aludni, és én is bealudtam.

- El kell mondanom valamit.....

- Hallgatom, kicsim.

- Gyorsan tépem le a ragtapaszt és az nem fáj annyira. Nos. Zandar felgyújtotta a házat, mindenünk odalett. A kápolnát is szétrombolta, megrongálva a szüleim sírját és a családod hamvait szétszórva a földön. Hagyott egy levelet, megfenyegetve hogy ránk talál.

Láttam Louis-n a rémületet és a dühöt.

- Add csak ki.... Sírj nyugodtan szerelmem.... - fogtam meg a kezét és vártam a bomba robbanását.

- Nem fogok sírni egy ilyen tetű miatt! Mi kellünk neki? Akkor állok elébe, kitépem a torkát és nyársra tűzöm a fejét kapudísznek! Adok én neki tönkre tenni a babaszobát amivel annyit kínlódtam! A kislányom minden ruhácskája ott volt, a bölcső, amit Zayn faragott neki és még a Lomondtól kapott hintaszék is, hogy könnyebben altathassuk a picit!

- Tudom szívem, tudom....

- Adok én neki inzultálni a családomat! A heréit fogom felfűzni nyakláncnak! Most volt elég! Senki nem fog kekeckedni egy Tomlinson Styles-al! - pattant ki az ágyból, majd mint egy anyatigris fújtatott nagy hévvel.