Mortal of the King II. / Larry Stylinson ff.

33.

Harry:

Amikor hazaértünk, a karjaimban vittem föl a drágáimat. Már mélyen aludt, így nem keltettem föl, hogy fürödjön, hanem csak levetkőztettem, betakartam, majd őt nézve gondolkodtam azon, amit Frank mondott.

Igaza volt benne, hogy nem vagyok tisztavérű. Aki vámpírnak születik, azok az igazi uralkodók a fajtánkban. Mi, akiket átváltoztattak, örökké csak másodrangúak leszünk. Mivel a vámpír gének öröklődéssel adódnak át, így ha valaki, mit én is, vámpír felmenőkkel rendelkezik, de a szülei halandók, kevesebb eséllyel lesz vámpír. Ha embernek születik, akkor vagy átváltoztatják, vagy marad halandó, megöregszik és meghal. Viszont Lou a vámpírok között is a legalsó rangon lesz, mivel a felmenői között sincsenek vámpírok. Sajnos a kék vérűek, mint Frank, sosem fogadják be a köreikbe a szerintük korcsokat. Mindig is gyűlöltem, hogy így osztályokba lettünk sorolva.... A született vámpírok mindig hercegek, hercegnők. Ők az uralkodó család tagjai. Mint én is, én a középosztályt erősítem, és bár a felsőbb körökben vannak a rokonaim, ami miatt én is uralkodónak számítok, de sosem fogadnának el teljesen az élükre. És az alsó réteg, a semmilyen vámpír háttérrel nem rendelkezők, mint Louis. Ők a kék vérűek szerint a fajunk mocska. Emiatt kevesen változtatnak át embert, és indokolni is kell, hogy miért akarjuk azt. Amikor még megismerkedésünkkor a Tanács elé vittem a kedvesemet, és úgymond elvettem őt, az esküben benne volt egy utalásként, hogy átváltoztatom őt, ezzel úgymond a gyermekemmé teszem, és felelős leszek érte. Tényleg várom. Biztosan gyönyörű vámpír lesz. Már így is a legszebb csillag az égen az én kicsikém. Sosem hittem, hogy majd Lomond fog a pártomra állni. Őszintének tűnt. Annyiban ismerem, ha nem tetszik neki valami, azt kimondja, nem olyan aki hátba támad, ő szemből megy a torkodnak. Sosem félt a véleményét kimondani, még ha ezzel embereket sértett is meg. Úgy tűnik Lou még őt is meghódította.

Ahogy elnéztem a kis szerelmemet itt pihegni az ágyban, a szívem megtelt békével. Benne van a babám... Addig kutatott, hogy boldoggá tehessen és adjon nekem egy babát.

Már jócskán hajnalodott, amikor lefürödtem, és bebújtam a cicám mellé. Szokásától eltérően most kinyitotta szépséges azúrkék csodáit, és rám nézve így szólt:

- Harry... Nagyon kívánlak! - fordult felém, és ténylegesen meredező pénisze egyből hasba szúrt.

- Oh! Milyen kemény valaki! - nyúltam a paplan alá, és marokra fogtam a célszerszámot.

- Csinálj valamit vele! Nem bírom... - dörgölte a tenyeremnek magát.

- Imádom érezni, ahogy a bőrömet simogatja... - búgtam a fülébe, majd a lassú, lusta mozgásomon picikét gyorsítottam. Louis ívesen kidomborította mellkasát, amint hüvelykem segítségével kibuggyanó kis cseppjét letöröltem makkjáról, majd figyelve arca minden kis rezdüléseit, finoman rászorítottam és keményebb tempót diktáltam neki. Pillanatokon belül lövellt ki a hófehér gyönyöre, beterítve az egész mellkasát.

- Ajjaj.. Azt hiszem ezt le kell takarítani... - csókoltam meg a füle tövét, majd ráhajolva nyaltam fel minden kis bizonyítékát annak, ami történt. Mire végeztem, Louis ismét elaludt. Imádom, hogy ilyen szex éhes, mióta babásak vagyunk.

Louis:

Arra keltem, hogy rohannom kellett a WC re, mert megint hányinger kínzott. Szerencsére Harry nem kelt föl a harci zajokra, így lehúztam magam után a produktumot, majd szépen lezuhanyoztam, fogat mostam, és fölvettem valami kényelmeset. Lementem a nappaliba, ahol nem volt senki. Liam és Niall a kis otthonukban voltak, Zayn pedig egy pár napja a Szövetségben leledzik, hogy kiderítsék, mit keresett Zandar a kórházban. A mai napon úgy voltam, hogy pihengélek, így csináltam egy kis szendvicset, majd befeküdtem a televízió elé. Valami hülye sorozat ment, így kikapcsoltam, és úgy döntöttem, hogy inkább megnézem a laptopomat.


Egy új e-mailem jött, a feladó ismeretlen volt. Tárgy sem volt csak egy pont. Félve nyitottam meg, és a tartalmától a földbe gyökerezett a lábam...

„Szervusz, Louis.

Emlékszel rám? Dan vagyok. Az exed, akit a drága pasid elintézet, csak mert egy undorító kis féreg vagy. Tudod miért írok most neked, édes kicsi Boo? Először is, eljutott hozzám a hír, hogy megházasodtál azzal a féleszűvel. Másodszor pedig, hallottam szegény Lotti és jó anyád haláláról... Oh, mennyire sajnálom... Pedig a húgodnak jó szűk volt a lyuka! Upsz... Te nem is tudtad? Lotti a szeretőm volt. Veheted ezt amolyan bosszúnak is, ha tetszik. Lehet azt hiszed, most csak viccelek, de el kell keserítenem téged, hogy biza sajnos megbasztam a kistesódat néhányszor. Tudod, az lett volna a legszebb, ha rájössz, hogy a húgod egy gyilkos. Bizony. Terhes lett tőlem, ikreket várt, de elvetette. Nem sokkal ezután meglátogattam apucidat, elmondtam neki és picit begurult. De nem is szaporítom a szót. Tisztában vagyok vele, hogy amilyen seggnyaló vagy (szó szerint) úgy is megmutatod ezt a kis üzenetet a drága kis férjecskédnek. Amiatt írtam, hogy tudassam veled, még nincs vége. Most már Harryke nem nyúlhat hozzám a törvények miatt, és garantálom, hogy meg fogsz fizetni azért, hogy a pasid letépte a fülemet.... Meg persze azért is, mert létezel. Undorodom tőled, egy szánalmas senki vagy, aki még arra sem méltó hogy a faszomat kiveressem vele. Annak a vámpírnak sem fogsz kelleni.. Már előre látom, amikor itt állsz a küszöbömön és nyalod a cipőm orrát, hogy fogadjalak vissza. Tudod megismertem egy fickót, a neve Zandar. Elég érdekes karakter, annyi szent. Amikor elmondtam neki, hogy a pasim elhagyott egy vámpír farok miatt, nagy haragra gerjedt és most bosszúra szomjazik. Elégtétel kell neki amiért megbántottál engem. Ő igazságot szolgáltat... Érted? Az a szellemi roggyant fasz azt hiszi, te dobtál engem. Fent vagy a listáján, mert neki van ám olyan is. Meg persze a kis barátod, Niall is. Mondtam már, hogy dugtam vele? Ja, hogy nem is tudtad? Ejnye-ejnye Niall... Pedig élvezte, nem is kicsit. Még egy utolsó mondat: megtalállak és megbosszulok mindent. Mindent látok, mindenről tudok, mindenhol ott vagyok.

Dan."

A levegő bennem ragadt. Nem hiszem el, amit Niallről mondott, vagy a húgomról, ismerem mindkettőjüket! De az, hogy ránk uszította Zandart.... A legutolsó, amit tehet.. Nem tudom, mikor kezdett el folyni a könnyem és kezdtem el remegni. A félelem a gyomromban összerántott, és görcsösen kaptam levegő után. Annyi időm volt, hogy a kuka fölé hajoljak, mindent kihánytam. A kevéske szendvicsem felismerhetetlen maradványa ott virított Harry kukájában némi gyomorsavval pácolva. Miért kell ezt csinálni? Miért? Mit ártottam neki? A hasamat simogatva magamhoz vettem az ideiglenesen lavórrá avanzsált eszközt, majd sírva kicsoszogtam a kinti kukához. Kiürítettem a tartalmát, majd vissza bementem és kiöblítettem a számat. A délután nagy részét végig sírtam, majd nem sokkal hét óra előtt megmostam az arcomat. Próbáltam összeszedni magam, hogy Harry ne vegye észre a kiborulásom, de persze amilyen kis szemfüles, egyből kiszúrta, hogy baj van....


- Mi a baj szerelmem? - térdelt elém az egyetlen személy, akiért még nem adtam fel az életem.