Oups ! Cette image n'est pas conforme à nos directives de contenu. Afin de continuer la publication, veuillez la retirer ou mettre en ligne une autre image.
Louis:
- Harry! - kiáltottam utána kétségbeesetten. Megállt, de nem fordult felém. Vállai meg megremegtek a halk sírástól.
- Szerelmem.. Könyörgök neked, gyere vissza hozzám... Nagyon szeretem a romantikus Harryt! Bocsáss meg, hogy olyan csúnyán viselkedtem, nagyon szégyellem magam! Szépen kérlek drága édes Hazza maci! Gyere ide, csókolj meg, ölelj és szoríts magadhoz! Csak veled vagyok teljes! Veled egy egész mint a puzzle két darabkája! Elvetettem a sulykot, engedd hogy jóvá tegyem, szerelmem... Gyere ide, nyisd ki ezt az ajtót és olvadjunk össze, mint ahogy az egy házaspárhoz méltó. Engedd, hogy lecsókoljam a könnyeid és helyette apró kis mosolygós puszikkal hintsem be a kis arcod!
Minden egy századmásodperc alatt történt. Harry megfordult, majd felém rohant, és úgy tépte föl a börtönajtó lakatját, mintha egy vékony kis papírból lett volna. A következő pillanatban már a cella közepén térdeltünk, és úgy szorított magához, mintha attól félne, hogy elillanok vagy eltűnök.
- Szeretlek.... - csókolgatta a hajamat. Mindene remegett, ahogy sírt, én pedig megszólalni sem bírtam, annyira bújt. Nagy nehezen kiszabadítottam az egyik kezem, így óvatosan el tudtam húzódni annyit, hogy levegőhöz is jussak.
- Szeretlek kincsem.. Szeretlek és bocsáss meg.... - csókoltam az állát, majd ahogy a szorítása engedett, úgy haladtam egyre följebb az ajkai felé. Nyelvemmel finoman cirógattam a selymes párnákat, majd haladtam tovább, hogy ígéretemhez híven eltüntessem a sós cseppeket. Minden olyan hirtelen történt. Egyik percben még csókoltam, öleltük egymást, a következőben pedig meztelenül feküdtem alatta a vékony kis priccsen, ami még Zaynnek szolgált alvóhelyéül. Bár nem mondta ki, megviselte a tegnap este, hiszen akár rosszul is elsülhetett volna és én is meghallhattam volna. Helyettem viszont Adam pusztult el, akivel tetszik vagy sem... múltja volt. Most a legnagyobb szeretetre vágyott, és tudtam, hogy most nekem kellene dominálnom. Mármint nem szexuálisan értem a dominanciát, mert világos volt, mit szeretne és hogyan, hanem hogy tudassam vele, hogy szeretem, ha ilyen gyengéd. Fölöttem feküdt, egyik combomat a csípőjéhez simítva segített a dereka köré fonjam a lábam, amíg a szám tele volt mézédes nyelvével. Kezeim a nyaka körül tekeregtek, és a puha fürtöket markolásztam. Csupán addig vált el tőlem, amíg benyálazta az egyik ujját, hogy óvatosan, lassan befurakodhasson a szűk izmon keresztül. Testem megfeszült, hátam ívesen görbült, ahogy az először kellemetlen érzés, majd a bódult vágy felperzselt engem. Arcomat fürkészte közben, minden centimet, ahogy ajkamat beharapva vonaglottam az eksztázis hatásától. Képtelen voltam tűrni tovább, olyan mélyről nyögtem föl, hogy szerelmem csillogó szemmel társította immáron második ujját az első mellé. Szabad kezével a mellkasomat nyomta vissza a kis fekhelyre, míg igyekeztem szélesebben terpeszteni, hogy még mélyebben tudjon bennem ollózni. Két kezemmel a fejem mellett kilógó priccs oldalát martam elfehéredett ujjakkal, mígnem egyszer csak elhúzta az ujjait.
- Ne hagyd abba.... Kérlek... - néztem rá kétségbeesetten, mire szerelmes csókkal tompította a következőket: kevéske nyállal síkosított makkját odaillesztette a résemhez, és olyan erővel tolta befelé, hogy azt hittem, menten széjjel szakadok. Csókja sem tudta feledtetni velem a kínt, ami bejárta minden részemet. Ez most fájt, mintha az első lenne. Hát igen.. Nem voltam elég tág, és nem volt elég a nyál rajta. Szememből záporoztak a könnyek, de igyekeztem palástolni fájdalmam. Nem akartam, hogy még nagyobb fájdalmat okozzak neki, ha rájön, ezt most kicsit sem élvezem. Testem remegett, némán könyörgött, hogy érjen véget ez a fájdalom. Amikor egyre jobban gyorsított, tudtam, hogy közel a vége. Hatalmasat nyögött, majd telepumpálta bensőmet forróságával. Finoman húzódott el tőlem, de amint rám emelte a szemeit, megdermedt.
- Édesem... Mi a baj? Fájt? - kérdezte, ám amikor nem feleltem, csak egy halvány mosolyt engedtem meg felé, lenézett - Te.. vérzel... - nyögte ki, majd egyből ráharapott a csuklójára, és a számhoz emelte azt. Egyből rátapadtam és nagy kortyokban ittam a fémes ízű nedvet, majd amikor éreztem, hogy testem ismét a régi, elengedtem. Kétségbeesetten nézett rám és még mindig rózsaszín csíkokkal tarkított hosszára. A vérem...
- Édesem... Könyörgöm bocsáss meg nekem... - szemei párásak voltak, a könnyei akarata ellenére pottyantak le.
- Semmi baj szerelmem.. Semmi baj édes. Csak nem volt elég nedves, és kidörzsölt. Ennyi.
- Szépen kérlek, engedd meg, hogy kárpótoljalak valahogy.. Nem akarom, hogy ezután félj velem lenni mert azt hidd rossz velem...
- Ne butáskodj, életem. Nem rossz veled, csak több nyál kellett volna, ennyi.
- Miért nem állítottál le? Miért engedted, hogy elélvezzek benned így?
- Mert szeretem ha te boldog vagy. Tudom jól, hogy szándékosan sosem bántasz.
Összekapkodtuk a ruháinkat, majd felmentünk a hálóba.
- Csak.. Csak engedd, hogy szeresselek... Kérlek... A számba vehetlek, Lou? - nézett rám akkor ártatlan szemekkel, hogy bár fülig pirultam, nem kellett kétszer kérdezzen, letolt nadrággal álltam előtte.Úgy térdelt elém, mintha az élete múlna rajta. Nem tétlenkedett, egyből a szájába vette a hosszomat, majd úgy megszívta, hogy egyből beleremegett minden ízem. Nem sok kellett, hogy a hajába tépjek és úgy toljam a torkára magam, mintha legalábbis ezen múlna a világ sorsa. Fuldokolva nyeldekelt, de most valahogy nem tudott ez foglalkoztatni, mert az eksztázis hamarosan végigszántotta a gerincemet, és úgy terítettem be a torkát, nyelőcsövét szerelmem tüzes bizonyítékával, hogy még a szája szélén is folyt lefelé egy csepp.
- Ácsi, ácsi, ácsi.... Nem pazarlunk... - mondtam, majd a makkommal letörölve azt, a szájába nyomtam, hogy fényesre takarítson engem.
- Finom az ízed.... - nyalta immáron lankadt péniszemet.
- Hát, azt már kifacsartad, onnan még nem most kapsz megint kóstolót....
- Éjjel nappal a számban akarlak tudni valamilyen formában.... - döntött az ágyra, majd a számra hajolva nyelve átfurakodott a számba. A saját ízem számomra kesernyés volt, fogalmam sincs, mit imád benne.. Ellenben az övé! A legfinomabb nektárok egyike! Vagy lehet, az ember a párjáét mindig favorizálja? Csókja gyengéd volt, kényeztető és birtokló egyszerre. Amikor lassan elhúzódott, így szólt:
- Gyere édesem, megfürdetlek aztán beduglak aludni, mert már késő van. A babák ilyenkor aludni szoktak. - láttam, mennyire fél a reakciómtól, így a válaszom a következő volt:
- Ahogy szeretnéd, szerelmem. Segítesz megfürdeni? - szemei felcsillantak és úgy sürgött forgott körülöttem, mintha valami dáma lennék. Levetkőztetett rendesen, majd megcsinálta a vizet, és beállított a zuhany alá. A puha szivaccsal végig törölgetett minden részemet, majd fogta, és lemosta a habot. Magát is lefürdette, majd kiszálltunk a kabinból és bolyhos puha textilbe tekert engem. Nehézkesen ment a törölközés, mert folyamatosan egymás szájában voltunk, és mint akik nem bírnak betelni a másikkal, aznap immáron harmadjára egymásnak estünk a fürdőszoba kövén. Ezúttal azonban a síkosítónak jó nagy szerep jutott, így fájdalom helyett még két alkalommal értem el a csúcsot. Kimerülten feküdtünk még mindig a hideg kövön, amikor is apuci úgy döntött, megfázhatok és bevitt az ágyba. Arra már csak halványan emlékszem, hogy mellém bújik és átölve engem álomba puszilgat.
