Mortal of the King II. / Larry Stylinson ff.

31.

Louis:

A kanapén feküdtem, a lában a szerelmem ölében aki imádattal halmozta el a lábujjaim, amíg Niall és Liam a fotelban turbékoltak, és csak Zayn figyelte a betett filmet. Amióta Harry tud a piciről, teljesen kifordult. Eddig is törődő volt, de most! Minden lépésemet követi, sőt, ha este elalszom, és kimegy, bébi őrön keresztül figyeli, mi van velem, ha máshol van dolga. Elég csak felkeljek pisilni, ő már ott is terem és visszaterelget az ágyba, amit előtte megigazít, hogy betakargasson. Ha hányok, ami sajnos mostanság egyre gyakoribb, akkor is rohan a lavórral vagy a vízzel, mikor mivel. Komolyan imádom ezt a pasit. A talpam masszírozása pedig amolyan szertartássá vált már. Amin felébred, lejövünk, és a srácokkal filmezünk, vagy dumálunk és ő masszírozgat. Csoda ujjai vannak.

Épp a kis szertartást élveztem, amikor megszólalt a csengő. Zayn felállt, majd az ajtóhoz ment. Egy futár volt.

- Harry Stylesnak hoztam egy meghívást a gazdám fogadására. - mondta.

- Jöjjön be. - engedte be az egyenruhás alakot Zayn.

- Harry Styles urat keresem!

Nézett körbe rajtunk, enyhe undorral az arcán. Horgas, hegyes orra szinte a bajuszára hajlott vissza, zsíros haja hátranyalva lapult kerek kobakjára. Alacsony volt, visszataszító és amolyan hal szemű ahogy én hívom. A szeme se nem kék se nem zöld, szembogara szinte nincs is. Az egész ember taszító volt.

- Én vagyok. - szólt a szerelmem.

- Az uram küldött, hogy hívjam meg Önt és kedves feleségét a gazdám ünnepi fogadására, amit két nap múlva rendez meg Dream Cityben lévő otthonában. Hallotta a házasságát és szeretné megismerni a kedves nejét. Az uram pedig Lomond herceg, a Windsor klánból. Az estély este kilenckor kezdődik. A meghívója, uram. - adta át a viasszal lepecsételt régies hatású papírt ez a fura szerzet, majd köszönés nélkül megfordult és kiment...

- Nos, a kedves nejed én vagyok. - szólaltam meg, mire Harry elkomorodva tépte föl a pecsétet.

- Tudom kiscicám. Tudom. Ne aggódj! Erről Lomond is értesülni fog. Mert meg kell jelennünk.

- És mégis ki ez a Lomond?

- Az unokatestvérem, aki született vámpír. Emiatt viseli ő a hercegi címet... Én is uralkodó vagyok, de csak utána. Muszáj megjelennünk pedig nem akarlak annak a felhajtásnak kitenni...

- Mégis mire számítsak?

- Mondjam úgy, hogy ott te nem fogsz egyenrangúnak számítani. Már az kiveri a biztosítékot Lomondnál, hogy én egy halandót vettem el. Az pedig, ha rájön, hogy ez a halandó férfi... Nos... Kissé homofób, gyűlölködő és egy pöcs. Finoman fogalmazva. Igazi kék vérű. Ott nem ugrálhatlak körbe úgy ahogy szeretném, mert akkor érted...

- Papucsnak néznek.

- Igen. De meg kell jelennünk. Ha elmegyünk, ott vagyunk egy kicsit és eljövünk, nem szólhat semmit. De ha meg sem jelenünk, akkor ránk uszítja a Tanácsot.

- Akkor elmegyünk.

- Nem érted, Louis? Ott le fognak nézni téged, beszólnak, megaláznak és nem védhetlek meg túlzottan.

- Megvédem én magam!

- Na már csak az kell, hogy a te állapotodban harcoskodj egy rakás sznob vámpírral! Tényleg más sem hiányzik a boldogságomhoz, csak ez!

- Márpedig kiállok magamért, ismersz.

- Ismerlek cicus! És magamat is, márpedig tudom, hogy nem fogom kibírni, hogy ne hordozzalak a tenyeremen ott is. Márpedig akkor kapni fogjuk a savat rendesen.

- Te csak jó férj vagy. Tanulhatna tőled pár személy.

- Szeretlek! Remélem nem lesz baj...

- Bízz bennem Hazza maci.

A két nap pikk pakk elrepült. Szabatott nekem erre az alkalomra egy eredeti Guccit a drágám, egy egyszerű, fekete szmokingot, a zakó résznek a gallérján fekete virág hímzéssel. Nagyon elegáns lett, és legalább a hasamat sem szorította úgy mint a többi. Bár még nem látszódott semmi, a nadrágokon éreztem, hogy híztam. Harry szinte ugyanolyan öltönyt vett, mint az enyém, csak az övén piros hímzés volt. A legszebb férfi a világon. Ahogy elkészült, beültünk az autóba és Liam elvitt minket. Amikor megérkeztünk a puccos épület elé, a gyomrom összeugrott, és kicsit megszédültem. Ösztönösen nyúltam a hasamhoz.

- Jól vagy, szerelmem? - kérdezte a drágám, amíg a karját adta, hogy belé karolva sétáljak föl a hatalmas márvány lépcsőn.

- Igen, csak picit megszédültem. Semmi baj.

- Ha nem vagy jól, szólj, és viszlek haza.

- Igenis apa!

Az ajtó kopogtatója egy oroszlánfej volt, ami tartotta a nyelvet, hogy azt a fához ütve jelezzük, megjöttünk.

Ugyanaz a visszataszító ember nyitotta ki az ajtót nekünk, mint aki hozta a meghívót.

- Uram, a kedves nejét nem hozta el? - nézett ránk a meredt hólyag szemeivel.

- De! Ő itt a nejem! Louis Tomlinson Styles. - nézett merően a pasasra Harry, aki hatalmasra nyitotta hal szemeit, majd megköszörülte a torkát hogy felvezessen bennünket.

- Megérkezett Sir Harry Styles és kedves ...

- Férje. - segítette ki a szerelmem ismét.

- És kedves férje, Louis Tomlinson Styles.

- Bocs, de mivel a férjem, a címem őt is érinti, szóval Sir Louis Tomlinson Styles, és az én nevem is Tomlinson félig! - veregette vállon a pasit a drágám, mire az elvörösödve megigazította a csokornyakkendőjét, majd ismét neki rugaszkodott, ezúttal hangosabban:

- Megérkezett Sir Harry Styles Tomlinson és férje, Sir Louis Tomlinson Styles. - nézett Harryre, hogy most már elmehet e. Mikor az biccentett, észrevettem, hogy minden szem ránk mered.

- Harry! Milyen rég nem láttalak a köreinkben, drága testvérem! - lépett hozzánk egy magas, sötétkék szemű, bajszos, körszakállas, hosszú, fekete hajú pasas. Nem volt rossz.

- Lomond. - ölelte meg a férfit a drágám.

- És ő akkor a.... - nézett rám.

- Igen, Lomond. A férjem. Meleg vagyok. Ő Louis. Mutatkozz be szépen a hercegnek, Lou. - kérte.

- Louis Tomlinson Styles, szolgálatára. - nyújtottam felé a kezemet. A férfi nagyot kacagott, majd elcsapta a kezemet, és szinte kipréselte belőlem a szuszt is.

- Isten hozott a családban, Louis. - engedett el.

- Ohm.. Köszönöm.. - hajtottam le a fejemet. A szerelmem bátorítóan fogta meg a kezemet.

- Minden rendben, szerelmem? - nézett rám. Aprót biccentettem, és körbe néztem. Lomond már másokkal társalgott és senki nem figyelt ránk.

- Szeretnél leülni? - kérdezte a drágám.

- Igen.. kicsit fáj a lábam...

- Hazamentünk nemsokára, majd megoldom. Most gyere, csüccs le, én hozok neked valami alkohol menteset....

- Köszönöm.

Ahogy leültem egy párnás székre, máris jobb lett. Harry szinte azonnal hozta nekem a mentes vizet.

- Köszönöm szépen.

- Ugyan már. - finoman cirógatta az arcomat, nem is figyeltük, hogy egy csapat ezt a kis közjátékot figyelte, és nem hittük, ez mekkora galibát fog majd okozni...