Átkelni az aranyhídon

3./2 Whisky

...

A Patikus a szöges ellentéte volt a régimódi, szűkös, zsúfolásig megtöltött Slug&Jiggersnek. Az üzlet tágas, aranyíves termeit pompázatos csillárok díszítették, a szépen kifaragott komódokban különféle, számomra ismeretlen, színpompás ital sorakozott. A kiemelt külsőhöz természetesen kiemelt ár is tartozott. Addig még sohasem léptem be a jómódú üzlet ajtaján, köztudott volt, hogy a háború után a bolt egyfajta különleges látogatóhellyé emelkedetett bájitalkörökben. Csakis a legjobb minőségű, legritkább hozzávalók kerültek itt portékára, olyanok, amik pusztán a bájitalmestereket érdekelték. Nem is értettem, miért nézünk be, ha a tanórákra keresünk szereket.

Az eladó, jobban mondva, az újonnan szalajtott személyes rabszolgánk, akinek egyetlen feladata az volt, hogy minél luxusszerűbb élményt keltsen és ránk sózzon sok felesleges, méregdrága holmit, rögtön előttünk termett, majd hajbókolva megkérdezte, mi után érdeklődünk. Piton szinte azon nyomban elküldte melegebb éghajlatra, emellett megparancsolta, hogy semmilyen körülmények közt sem zargathat minket, ugyanis egyedül is megtaláljuk, amit keresünk. Kis híján hozzátettem, hogy a maga nevében beszéljen, mert én első pillantásra tudtam, hogy el vagyok veszve a szikrázó üvegek közt.

– Koncentrálj, Granger – zökkentett ki a merengésemből. – Folyami dudva, egyszarvú szarv, sárkányvér. Ezek kellenek még, át kell néznünk a megfelelő kabinetet.

– Egy egész szekrény megtöltenek ugyanazzal a hozzávalóval? – Már mikor kimondtam, éreztem, hogy ostoba kérdést tettem fel, és gyorsan hozzátettem. – Persze, hisz például attól függ milyen fajta sárkány vére, honnan szerezték be, mikor csapolták le.

– Pontosan – bólintott elismerően. – A címkézés nem minden esetben teljesen pontos, még az efféle üzletben sem. Meg kell tanulnod nagyjából ránézésre megbecsülni az összetevők frissességét, származását.

Kisvártatva egy hatalmas, sárkányvér-fiolákkal teli szekrény elé értünk. Miközben én alaposan szemügyre vettem az üvegcséket, Piton mögém lépett.

– Egy dolog ismerni, hogy az egyes összetevők mihez kellenek – halkan, mély hangon suttogott, nehogy felkeltsük a többi vevő figyelmét. Olyan közel állt hozzám, hogy a meleg leheletét éreztem a fülemen. – Ám felismerni az állapotukat, a forrásukat, ugyanakkor mindezt felhasználni egy bájital készítésekor már egészen más kérdés. Látod például azt a tégelyt lent, balra? Ahogy a címke is mutatja, gömblángsárkány vére, a narancssárgás színe is erre utal. Ám, ha jobban megfigyeled, az edény szélén kis szemcsék vannak. Bár tartósítják őket, ez arra enged következtetni, hogy legalább egy hónapja ott hever érintetlenül. Vannak receptek, amihez éppen jól jön, de vannak, amiknél jobban jársz, ha frissebb hozzávalót vásárolsz. Ha fontos főzetet készítesz, érdemes utánanézni, hogy hogyan nyerik, miképp tárolják az összetevőit.

Meglehetősen nehezemre esett koncentrálni, miközben közel hajolt hozzám, általában Piton mindenkitől kellő távolságot tartott. Ám majd kiugrottam a bőrömből, mert azon nyomban rájöttem, hogy az egész kirándulásunk is egy újabb lecke. Méghozzá olyan, amelyet egyetlen egy könyvben sem tudtam volna fellelni, úgyhogy ittam minden egyes szavát. Sőt, ha nem tartottam volna túl feltűnőnek, még jegyzeteltem is volna.

A keresett hozzávalókkal a tarsolyunkban távoztunk az üzletből, ráadásul megtudtam többek közt, mely folyami dudva a legjobb a Szászfű-lé főzethez, hogyan azonosítsak hamis unikornisszarvat (Piton szerint egyes utánzatok még a tapasztalt bájital mestereket is átejtik), és, hogy mikor éri meg egy vagyont kiadni az ilyesmikre. Mint kiderült, a drága holmikat nem az órára szánta, ez különösebben nem is lepett meg, hanem a kísérleteinkhez fognak kelleni. Alig vártam, hogy tényleg elkezdjük a munkát.