Aki olyannak látott, amilyen lehettem volna

3. fejezet /1.rész/ - Az igazság...

3. fejezet – "Az igazság...

                                                    ... olyan, akár egy régi könyv lapjain a betű: azt várja, hogy kiolvassák."

Csókolóztak. Hermione lehunyta a szemét, kezével pedig kinyúlt, hogy megkapaszkodhasson. Kutató ujjai megtalálták a fiú talárjának anyagát, ő pedig ösztönösen kapaszkodott bele. Forgott vele a világ, elméje nem volt képes elfogadni a történteket. Ráadásul, ha bárkinek beszélne róla, bolondnak hinnék, még barátai is. Ez az ő és Malfoy titka kell maradjon. Zavarában szabad kezét remegő ajkához érintette, lassan engedett szemhéjai szorításán, és a szőke fiú arcára nézett. Szemeiben kutatott az után a döbbenet után, amely a lábaiból minden erőt kivett.

                                                                       KÉT ÓRÁVAL KORÁBBAN

Draco szívesebben töltötte volna a péntek estét bárhol máshol, mint a folyosókon, de ma ő volt a soros felügyelő. Bár ez a kijelentés talán mégsem helytálló. A szobájában semmiképp nem kívánt maradni, főleg nem nyugovóra térni ágyába. Az előző éjjeli álom még mindig kísértette, sötét lenyomata fátyolként borult a napjára. Akárhova nézett, csak Dumbledore holt alakját látta, ahogy fekete, üres szemgödreivel figyelve, követi minden lépését. De nem csak ő tűnt valóságosnak, hanem minden nehézkes lélegzetvétel, ami szakadozva juttatta el tüdejébe az éltető levegőt, a ropogó erdei avar talpa alatt, a vérzőn lüktető sebek és a fagyos hideg, ami körülölelte ernyedt testét.

 Számtalanszor érezte, hogy fájdalom nyilall lapockájába, oldalába, vagy lábába, mintha a szerzett sérülések a valóságban is léteznének. Többször ellenőriznie kellett, hogy nem jelentek-e meg valóban, ám, minden alkalommal nyugodtan fújhatta ki a bent rekedt fáradt levegőt. A sebeknek testén nem volt nyomuk, lelkén viszont annál inkább.

Draco mérges volt. Mérges a világra, az apjára és bár ezt hangosan sosem merte volna kimondani, a Nagyúrra is. Emésztő dühöt érzett, amiért ebbe a helyzetbe került. Ráadásul a bosszúságot okozó dolgok listája újabb elemmel bővült, mikor kisétált a klubhelyiségből, magára hagyva Zambinit és Nottot. A két fiú nem tudott másról beszélni, mint a bájitaltanon történtekről, Draco pedig már torkig volt ezzel a felhajtással. Bár nem ők voltak az egyetlenek, akik nem találtak más beszédtémát. 

Már tegnap vacsoránál is erről susmogott a fél iskola, mára pedig nem volt más terítéken, mint az, hogy ő és Granger megkapták „életük legnagyobb kihívását". Csodálattal teli pillantások, irigységtől duzzasztott suttogások és hízelgő dicséretek koszorúja vette körbe őt, és Draco nagy elégedetlenségére Grangert is. Saját körére nem is volt képes figyelni, nem tudta szívből bezsebelni az elismeréseket, mert képtelen volt koncentrálni. Nem tudta nem a Griffendél asztalnál ülő lányt nézni, ahogy „rajongók" veszik körbe, lesik minden szavát, és újra meg újra megkérik, mesélje el, hogy is kapták meg Mardekár Malazár titkos bájitalának feladatát.

Nem sütkérezhetett dicsőségében, mert az a kis sárvérű és imádói letaszították a piedesztálról. Mosolyt csaltak a lány arcára, megint azt a szégyenlős mosolyt, amit Draco szívből gyűlölt. Granger persze kedvesen fogadta a bókokat és az elismeréseket. Többször ártatlanul lesütötte tekintetét, mikor újabb és újabb névtelen senki kívánt neki sok sikert.

- Nevetséges! Nem egy griffendélest illet meg ez az elismerés. Még hogy elkészíteni Mardekár Malazár bájitalát, pont egy sárvérű? – Pansy hangosan köpte ki a szavakat, magára vonva az étkezői társaság figyelmét.

Granger, Parkinson felé pillantott. Nem titkolta, hogy meghallotta az elhangzott sértést, mégsem fordult el, hanem kitartóan állta a lány megvető tekintetét. Dracót meglepte ismét. Az elmúlt években sikeresen alázták porig a lányt szavaikkal. Lelkébe gázoltak, mélyen megbántották, ezt bizonyította minden könnycsepp, minden szomorú tekintet, ám Granger mostanában más volt. Már akkor feltűnt neki, amikor az év kezdete előtt találkoztak Madam Malkin szalonjában, ahol új talárt kívánt készíttetni. A griffendéles szeme körül fekete karika díszelgett, mint egy pandának.