Amíg a Holdat eltakarja a Nap /MDZS/

Első fejezet: A különös kezdet

Felhőzug

 A nap első halovány fénysugarai, lassan merészkedtek be Felhőzug ormai közé. A fák lombjai  borzolódtak a korai szellőtől, ahogyan a források felszíne is gyengéden fodrozódott szinte észrevétlen simításától. A víz csobogásán, és a növények susogásán kívül, csönd honolt a házak között. Még nem érkezett el a hajnali öt óra, így csak természetes volt, hogy ilyen mély hallgatásba burkolódzott a Gusu Lan klán központja. Az azonban már kevésbé volt megszokott, hogy még ezen, a Lapoknak is korai órán,  az egyik lakhelyből veszekedés hangjai szűrődtek ki:

-Hogyan lehetsz ekkora idióta?! - Kiáltotta az egyik hang. 

-Még, hogy én idióta? Ki is felejtette el elhozni a jelzőfényeket?? - Vágott vissza valaki. 

-Jingyi, nyugodj meg, még a végén felveritek a Tanár urat! - Próbálta lehűteni a kedélyeket egy nyugodt fiú. 

-Még hogy nyugodjak meg Sizhui!? Ezt is nézzem el a kisasszonynak mi?

-Még hogy kisasszony, hogy merészelsz így beszélni velem? 

-Jin úrfi, kérlek... - Sizhui szerette volna lenyugtatni a párost, ekkor azonban nyílt az ajtó, és belépett egy kifogástalan öltözetű fiatalember. Kezében a kardjával, makulátlan fehér ruhájával, legjobban egy halhatatlanhoz hasonlított. 

Jin Ling, Lan Jingyi és a többi tanítvány, akik a kettejük szócsatáját figyelték, azonnal abbahagyták a suttogást és engedelmesen meghajoltak előtte. 

-Hanguang-Jun! - Kiáltotta Lan Sizhui örömmel. Lan Wangji végignézett a fiúkon, tekintete pedig megállapodott a két veszekedő n, akik lehajtották fejünket. 

-Mi történt? - Kérdezte nyugodtan. 

-Hanguang-Jun, szóra sem érdemes... - suttogta bűnbánóan Jingyi. Ekkor az ajtó újfent kinyílt, majd besétált rajta egy kissé hanyag testtartású férfi. Lan Wangji mellett megált, majd csodálkozó arckifejezéssel végigmérte őket. Fekete ruhája övébe tűzte a fuvoláját amit néhány pillanattal ezelőttig az ujjai között forgatott majd Jin Lingre nézett :

- Jin Ling, hogyhogy még itt vagy? Nem kellett volna még tegnap este, az éjszakai vadászat után visszatérned a Jinling-toronyba? 

-Te nem alszol? - Hagyta figyelmen kívül kérdését a címzett. 

-Wei úrfi felébresztettünk? - Tudakolta óvatosan Sizhui. 

-Viccelsz? Az lenne meglepő, hogyha nem ébredtem vola fel. Egész Felhőzug tőletek hangos. - Nevetett föl Wei Wuxian. - Mi a vita tárgya? 

-Semmi - vágták rá sietve. 

-Akkor úgy tűnik feleslegesen keltünk fel Hanguang-Jun. - Szólt sajnálkozva - pedig olyan jól elvoltunk. 

A tanítványok erre kissé megköszörülték a torkukat, Jin Ling pedig látványosan félrenézett. 

-Khm... Mi lenne, hogyha lemennénk az étkezőbe?  - Vetette fel Lan Jingyi. A fiúk erre helyeselve megindultak kifelé, hiszen a jó vita mindenkinek meghozta az étvágyát.

Az étkezőben összetalálkoztak a már reggeliző Lan Xichennel és Lan Qirennel. 

-Bátyám, nagybátyám! - Hajtott fejet udvariasan Lan Wangji - Klánvezér, Tanár úr! - Hajoltak meg a tanítványok - Lan klánvezér, Lan tanár úr! - Üdvözölte őket Jin Ling és Wei Wuxian. 

Lan Xichen arcán udvarias mosollyal biccentett nekik. Lan Qiren szokásához híven, amikor Wei Wuxianre tévedt a pillantása, rosszallóan összevonta a szemöldökét, és látszólag gondolatban türtőztette magát.