Amíg a Holdat eltakarja a Nap /MDZS/

Tizenötödik fejezet: Az üldözés

-De hát...Ez hogyan lehetséges? - Nie Huaisang már-már nevetségesen elkeseredve tette fel a kérdést, ami mindenkiben megfogalmazódott. - Hiszen a két csapat ellenkező irányba indult el. Nem lehet, hogy egy csoport két jelzőfényt lőtt fel?

- Nie klánvezér, amikor útnak indítottuk a csapatokat, különböző jelzőfénnyel láttuk el őket, gondolom ezzel az a kultivátor is tisztában van, aki jelentette. A félreértés ki van zárva. - Csendült fel Jiang Cheng hangja, Lan Xichen bólintását kivívva. 

- Kettő lehetőség van, ami megmagyarázhatja ezt : az első, hogy az egyik csoport valami oknál fogva képtelen volt tartani a megadott irányt, de ez eléggé hihetetlen lenne. - Wei Wuxian végignézett a klánvezéreken - a második eshetőség, hogy valaki odavezette őket. Ebből megint kétfelé ágazódik az ügy. Lehetséges, hogy Qing Fei nyomára bukkantak, és Caiyi városáig üldözték őt, így a két csoport találkozott, de ez nem valószínű. 

- Wei úrfi, éppen ellenkezőleg! Hiszen ez a magyarázat a legkézenfekvőbb. - Állította meg a gondolatmenetét Ouyang klánvezér.

- Igaza van. Hogyha még Caiyi város előtt találkoztak volna a nővel, akkor azonnal fellőtték volna a jelet, a megbeszéltek szerint, nem üldözték volna egészen addig. - Ebben Jiang klnánvezérnek igaza volt, így ezt a kérdést senki nem is feszegette tovább. 

- Pontosan. A másik esély pedig, hogy valaki odavezette őket, ez lenne a legkézenfekvőbb. Már csak az lenne a kérdés, hogy jó szándékból cselekedte ezt.

- Wei úrfi, ez nem is kérdés! Hiszen, hogyha nem a mi oldalunkon állna, akkor nem vezette volna őket a nőhöz, hogy sarokba szorítsák!

- Nem értek egyet. Ugyanis, hogyha a legtisztább jószándék övezné, akkor mégis hogyan szerezett erről tudomást? Mindenki, aki nem jelentkezett a különítményekbe, itt van ebben a teremben, senki más nem tudott az ügyről. 

- És, hogyha a másik csapat értesítette őket? Akkor minden érthető! - Jin Ling ezen az estén először szólalt meg. 

- Valóban ez lehet a megoldás! De mégis miért? - Bólogatott megörülve Nie Huaisang.

- Nie klánvezér, lehet, hogy már Caiyi előtt megtalálták Qing Feit, és úgy ítélték meg, hogy a másik csapat összefogásával többre mennek, ezért valakit elküldtek, hogy szóljon a másik irányba keresőknek. 

- De akkor miért nem lőttek fel inkább egy jelzőfényt? Nem hiszem, hogy egy akkora csapat nem bírna el egy szolgálóval.

Ebben igaza volt Yao klánvezérnek. 

- Ez igaz. Viszont, akkor miért nem ért vissza még senki? - Jiang Cheng kifejezéstelenül ejtette ki ezeket a szavakat, de a hangja megfagyasztotta a körülötte ülőket. 

A beálló csöndben szinte döngve nyíltak ki a pavilon ajtószárnyai és belépett rajta egy szolgáló, aki meghajolt, majd Lan Xichenhez fordult. 

- Klánvezér, visszaért az egyik különítményből néhány kultivátor, az ajtó előtt várnak, beengedhetem őket?

- Hogyne, azonnal! Kultivátor társaim, úgy látszik, elsőkézből ismerhetjük meg az eseményeket!

A szolga bólintott, majd visszafordult. A teremben az izgalom a tetőfokára hágott, végre kiderül az igazság! Az ajtó újfent kitárult, mire mindenkinek lehervadt a mosoly az arcáról, amit a pillanatnyi megkönnyebbülés észrevétlenül rájuk aggatott. Az ajtón belépők még csak nem is hasonlítottak azokra, akik büszkén kivonultak néhány órája a pavilon kapuján, és a létszámuk is inkább a nullához közelített, mint az eredeti huszonhárom főhöz. Ruhájuk itt-ott vörös és fekete volt a rászáradt vértől és sártól, járásuk inkább hasonlított sebzett vadhoz, mint az emberekéhez. 

- Klánvezér! - Hajolt meg a legelső kultivátor, aki belépett. 

- Lan Zhu! - Ismerte meg Lan Xichen mélységes döbbenettel. - Mégis mi történt?