Amíg a Holdat eltakarja a Nap /MDZS/

Huszonnegyedik fejezet, avagy tényleg vannak véletlenek

Egy pillanatra körülölelte őket a vihar előtti csend. A tanítványok mind elfehéredtek, Zhi Sanren ellenben felhúzott szemöldökkel nézte, amint az ifjabb Fang úr lassan megfordul. A férfi hosszan bámult az arcába. A lány azt hitte, ordítani fog, de helyette - mindenki megdöbbenésére -, elmosolyodott.

– Miből jöttél rá?

– Sok mindent láttam már, az elmúlt években. Egyébként pedig...Nem is nagyon leplezte. - Viszonozta ridegen a gesztust Zhi Sanren.

Néhány másodpercig farkasszemet néztek egymással. A tanítványok (Zhi Sanren kivételével) tanácstalanságukban már azon voltak, hogy átugorják a birtok falát, amikor megütötte a fülüket, az étkező kicsapódó ajtajának zaja. Személyesen Fang Yueyan közeledett feléjük. Futólag megeresztett egy mosolyt Zhi Sanrenék felé, majd a sógorához fordult:

— Ming'er, sajnálom, hogy félbe szakítom a beszélgetéseteket, de szeretném, hogyha a fiatal mesterek mihamarabb elindulnának.

— Hogyne-hogyne, ez csak természetes! - Fang Ming ugyan mosolyogva ejtette ki a szavakat, de a szeme figyelmezetően megvillant Zhi Sanren irányába.

— Akkor, asszonyom, mi távozunk is. - Hajoltak meg gyorsan a tanítványok, majd, mint akiket egy méretes egylábú démon üldöz, kimenekültek a birtokról.

Amint kiértek a - már forgalmas - utcára, Jin Yan máris nekiesett Zhi Sanrennek.

— Te vadbarom! Nem tudtad volna, csak most az egyszer befogni a szádat? És egyébként is, honnan jöttél rá?

Amint a vadbarom meghallotta, hogy a lány dühét kíváncsiság váltotta fel, kilépett Yi Fei háta mögül.

— Meséltem már, hogy amikor még az utcán éltem, elég sok mindent hallottam és láttam. Egyszer, Yilingben élt két nővér. Az idősebbnek nem akadt kérője, azonban a húgának annál inkább! Egy rangos család úrfiával hamar össze is házasodott, és nemsokára várandós is lett. A nővérét viszont ette a féltékenység, és kitalálta, hogy elcsábítja a férfit. Amikor a férfinek hivatali ügyben el kellett utaznia, a nővér is mindig vele tartott, míg a húg otthon maradt. Mindent megpróbált, azonban csak nem keltette fel a másik érdeklődését. A házaspár gyermeke megszületett, hamarosan pedig már a második gyermeküket várták. Ekkortájt egyszer én is láttam őket. A nővér pontosan úgy viselkedett mint a fiatalabb Fang úr. Amikor kettesben maradt a sógorával rendkívül kedves és előzékeny volt, de amikor a húga is megjelent, közönyt színlelt és a testvérével foglalkozott, a férjre pedig alig nézett. Szánalmas volt.

— És sikerült elcsábítania végül a férfit? - kérdezte Wen Xie.

— Nem. Meghalt. - a barátai döbbent ábrázatára Zhi Sanren megválaszolta a fel nem tett kérdésüket.

— Egy viharos estén éppen a családi birtokukra tartott, amikor az egyik gyaloghintó-cipelője megcsúszott a sáros úton, és felborultak. Szegény nő annyira balszerencsésen esett, hogy beverte a fejét, és azonnal meghalt.

— Egy hirtelen baleset, pont vele? - húzta fel a szemöldökét Jin Yan. - Ezt inkább merényletnek nevezném.

— Nem voltak erre utaló bizonyítékok. Ráadásul a húga és a családja hatalmas szertartást rendeztek neki. Nem valószínű, hogy ennyi pénzt rááldozna valaki, csak azért, hogy elkerülje a gyanút.

— Na és a férj? Lehet, hogy elege lett a folytonos próbálkozásaiból.

— Nagyon szerette a feleségét, a nő pedig a nővérét. Nem tett volna ilyet. Viszont, ha valóban így történt, akkor csak maga alatt vágta a fát.