Amíg a Holdat eltakarja a Nap /MDZS/

Hatodik fejezet: Tolmácsolás a kunyhóban - ismeretségek

-Wen Ning, jobban vagy? - Sietett Lan Sizhui az egyetlen bent tartózkodóhoz, amint Wei Wuxian kinyitotta az ajtót. Mögötte a tanítványok tömörültek, Lan Qiren, aki tüntetően nem nézett Wen Ningre, két unokaöccsével a háttérbe szorult. Lan Zhu nem közelített, klánvezére előtt állt, Qing Fei pedig Wei Wuxiannel utat törtek maguknak a fiúk között.

A kunyhó - akárcsak a többi építmény felhőzugban - nem csak kívülről, hanem belűről is teljesen idézte a Lan klán stílusát: A szobában csak a legszükségesebb tárgyak voltak, a színek fehér és világoskék között mozogtak, tiszta eleganciát kölcsönözve ezzel a helyiségnek. A berendezés egy orvosi szekrényből, gyógyszer - és növény tartóból, valamint néhány ágyból, és székből állt.

-Már tudsz mozogni? Hogy van a hangod? - Ért mellé Wei Wuxian, miután sikeresen átverekedte magát a többieken. A tanítványok kicsit visszahúzódtak, egyedül Sizhui és Jingyi maradtak az ágy mellett, amin Wen Ning ült. Az érintett először bólintott, majd megrázta a fejét, ezzel jelezve, hogy helyrerakott testrészeit tudja már mozgatni, azonban továbbra is beszédképtelen.

-Most már el tudod mondani mi történt! - Jingyi nem várt tovább, rögtön a dolgok közepébe vágott. Wen Ning ránézett Wei Wuxianre, és megvonta a vállát, jelezve, hogy nem érti.

-Találtunk két olyan személyt, aki érti az orvosi jelnyelvet, így tolmácsolni tudják nekünk, amit mondani szeretnél. - Adott választ Wei Wuxian, mire a másik rábólintott, értésükre adva, hogy megértette.

-Kérlek, gyertek ide! - Szólította az ágy mellé Lan Zhut és Qing Feit Yiling pátriárkája. Az előbbi Lan Xichenre pillantott, mint aki a beleegyezését várja. 

-Ez Wei úrfi szakterülete, legyetek szívesek és tegyétek, amit mond. - Tett kezével invitáló gesztust a klánvezér, mire Lan Zhu kénytelen-kelletlen odalépett, kitakarva Qing Feit, aki karba tett kézzel nem szólt semmit, csak tette amire kérték.

-Nos...Khm, kérlek..... Kezd el. - Lan Zhu mindenhová nézett, csak Wei Wuxianre és Wen Ningre nem. Zavara olyannyira látható volt, hogy a többiek inkább rá nem néztek. Átérezték helyzetét: eddig Yiling pátriárkája és Árny tábornok esküdt ellenségei voltak, most pedig egyikük utasítja, a másik mondandóját pedig tolmácsolnia kell! 

Wen Ning erre a felszólításra rögtön elkezdett jeleket formálni a kezével. Mind a tanítványok, mind a többiek értetlenül néztek, hol Wen Ningre, hol a verítékező kultivátorra.

-Tegnap..Eltemettem...A holttesteket és...Elmentem... - Ekkor Wen Ning abbahagyta és megrázta a fejét. Senki sem értette.

-Miért rázod a fejedet? - Ráncolta össze a szemöldökét Lan Qiren.

-Még nem temette el a holttesteket, hanem elment, hogy eltemesse őket. - Szólt közbe egy nemtörődöm hang. Qing Fei Wen Ningnek háttal a falat támasztotta, és ránézett Lan Zhura.

-Felcserélted a szavakat. - Mondta Lan Zhunak. A kultivátor arcszíne a piros és a sötétvörös között váltakozott, nyilvánvalóan meglepte, hogy egy szolgáló ilyen hangnemben szólt hozzá, és ráadásul igaza is volt, Wen Ning bólogatásával bizonyítva. Az adott helyzetben vissza sem mert szólni a nőnek, legalább valamennyit meg akart őrizni a méltóságából. 

-Igen, igaza van - mondta rá sem nézve Qing Feire - ...Folytasd. - Nézett a falra ismét az előtte ülő személy helyett.

-Lan klánvezér, ő... - Mutatott rá pillantásával Wei Wuxian a kultivátorra, miközben ezt suttogta Lan Xichennek: - Különösen gyűlöl minket Wen Ningel? Még csak ránk sem hajlandó nézni.

-Bocsásd meg ezt neki Wei úrfi. Még gyerekkorunkban ő is tanított minket. Amikor meghaltál, akkor végig nézte Wangji változását, és haragos volt, amiért szerinte miattad elfelejtette megkülönböztetni a feketét és a fehéret. Egyike volt annak a harminchárom kultivátornak is, akikkel utánatok mentünk, amikor az öcsém elvitt téged az Éjtelen Városból azon az éjszakán. Akkor Wangji többször is megmentett téged kábultságodban a pengéjétől. - Magyarázta fojtott hangon Lan Xichen, de Lan Wangji és Lan Qiren is hallhatták, ugyanis előbbi alig észrevehetően bólintott, az utóbbi, pedig mérgesen simogatta kecskeszakállát. 

-Akkor érthető... - Folytatta volna Wei Wuxian, de egy hang elvonta a figyelmét:

-Tanár úr, biztos fog ez menni önnek? - Kérdezte udvariasan Lan Sizhui, de arcán látható volt a kételkedés, de nem csak rajta, hanem a többi tanítványon is.

-Már hogyne menne?! - Lan Zhun látszott, hogy türelme határához ért.

-De Tanár úr, Qing Feinek mindig ki kell javítania önt.... - Jingyi már bánta, hogy közbe szólt, Lan Zhu egy pillantással elhallgattatta.

-Mi történt? - Kérdezte Lan Wangji.

-Hanguang-Jun, Lan Zhu Tanár úr nem igazán tudja lefordítani Wen Ninget.. - Felelte Sizhui társainál gyorsabban.

-Qing Feinek mindig ki kell javítania. - Vágott közbe Jingyi is, mire a többi tanítvány helyeselt.

-Lan Zhu, nem próbálhatná meg Qing Fei? - Kérdezte Lan Xichen.

Lan Zhu nehezen, de lenyelte mérgét, és annyira nyugodt hangon szólt, hogy mindenki meglepődött: - Klánvezér, ahogyan szeretné. Lássuk a szolgálónak, hogyan megy. - Azzal erőltetett mosollyal odaengedte Qing Feit, amit a nő apró bólintással köszönt meg, a gesztus ellenére.

Amikor Qing Fei Wen Ning látómezejébe került, elkerekedett a szeme, annak ellenére, hogy a holtak nem tudnak arckifejezéseket ölteni magukra.

-Wen Ning, mi a gond? - Kérdezte Wei Wuxian közte és a nő között járatva a tekintetét.

-Nyilván csak meglepődött, hogy egy kultivátor után egy szolgálót kapott. - Nézett rá Qing Fei. Tekintetében furcsa üresség költözött. - Kezdhetem, Wen Ning? - Nézett az előtte ülő szemébe, és ezt meglepően tiszteletteljesen kérdezte. Wen Ning egy örökkévalóságnak tűnő pillanatig, mintha kutatott volna valamit a nő arcán, majd bólintott.

_______________________________________________________________________

Remélem tetszett!! Kicsit előbb jött, mint a jövő hét, de ez van...Most már belehúztam;) Remélem eltaláltam a szereplők stílusát, de írjátok meg kommentben, hogy mit kell változtatni rajtuk esetleg! Köszönet azoknak akik eddig velem, és velük tartottak, nemsokára találkozunk! Goodnight!<3