Amíg a Holdat eltakarja a Nap /MDZS/

Nyolcadik fejezet: Káosz lakomája - fejetlenség a tanácson

Miután Wen Ninget  elküldték Felhőzug kapujához - Lan Qiren "kérésére" - a csapat elindult, hogy kezdetét vegye a tanácskozás.

- Lan klánvezér, biztos jó ötlet, hogy én is a klán kultivátorai között legyek? Mármint, nem is tartozok a Gusu Lan klánhoz. - Wei Wuxian legszívesebben azt a kérdést szegezte volna a fivéreknek, hogy ebbe, hogyan ment bele a nagybátyjuk. 

- Wei úrfi, segítesz elsimítani a gondokat, ráadásul a tanítványokat is rendszeresen viszed éjszakai vadászatokra. Úgy helyes, hogyha te is jelen lennél. Ami pedig, ma el fog hangzani, téged is annyira érint, mint bármelyikünket. - Lan Xichen gyorsabb tempóra kapcsolt, de betartva a szabályokat, nem sietett túlzottan. Mögötte igyekeztek a többiek, akik a kunyhóban is jelen voltak. 

- De... - Wei Wuxian éppen megcáfolta volna kultivátori mivoltát, amikor Lan Wangji suttogását hallotta a fülében. Mintha kitalálta volna a gondolatait:

- Nem az aranymaggal mérik valaki kultivátorságát, a bátorság hiányában semmit sem lehet elérni. Hogyha te nem érdemled meg ezt a titulust, akkor senki más sem. - A meleg lehelet kellemesen simogatta Wei Wuxian fülét, egy kicsit bele is borzongott. A másik, mielőtt elhúzódott volna,  még észrevétlenül végig simított oldalán, amitől Wei Wuxiannek végképp elment a kedve az ellenvetésektől. Azonban nem sokáig maradhattak ilyen közelségben, a pillanatnak Lan Qiren torokköszörülése vetett véget, mire Wei Wuxian arrébb lépett Lan Wangjitól, megpróbálva elkerülni az öreg tanárral való későbbi összezördüléseket. 

- Klánvezér, uraim, én itt elbúcsúzom. Remélem minden rendben megy majd. - Hajolt meg az ajtók előtt Qing Fei, majd a többi tekintettől kísérve elindult az pavilon mentén.

- Várj! - Szólt utána Lan Xichen, mire a nő visszafordult és kérdő tekintettel ránézett a klánvezérre. - Te...  Nem segédkezel a tanácson?

- Engem, csak az előkészületekhez osztottak be. Várnak a szállásomon, a további teendőim kiosztása miatt, csak ez az egész tolmácsolás hirtelen jött, ezért csúsztatniuk kellett engem. - Bólintott még egyet köszönésképpen, majd alakja beleveszett a lenyugvó nap fényében. - ami furcsa aurát kölcsönzött neki, - Átvágott az udvaron, és befordult egy ösvényre, mire szem elől tévesztették.

Lan Xichen vett egy utolsó mély levegőt, majd intett az ajtót őrző két kultivátornak, akik azonnal kitárták előttük az ajtót. Bent az eddig tartó beszélgetés egy csapásra elhalt, majd minden jelenlévő üdvözlésképpen felállt, tiszteletüket kifejezve. 

A pavilon belsejét most étkezőasztalok töltötték meg, látszott, hogy nagy gonddal helyezték el azokat. Középen egyenes út vezetett a fő helyig, ahol - az ajtóval szemben - három asztal volt elhelyezve, a terem két oldalra volt osztva, mindkét felén asztalok voltak felállítva, ahol a klánvezérek, és klánjuk jelentős személyei kaptak helyet. A főhelyek mellett két oldalt ültek a Lan klán kultivátorai. Miközben Lan Xichenék bevonultak, többen összesúgtak, miután észrevették Lan Wangji oldalán, Lan Xichen mögött, Yiling pátriárkáját. A tanítványok hátrább, Lan Zhu és Wei Wuxian pedig legelöl ültek le. Miután a három főhelyet is elfoglalta Lan Xichen, Lan Qiren és Lan Wangji, a terem halotti csendbe burkolódzott, csak néhány kérdő pillantás találkozott egymással. 

- Tisztelt klánvezérek, egybegyűltek, köszönöm, hogy eljöttek! - Miután elhallgatott, szolgálók sora jött be, kezükben a Lan klán szokásaitól eltérő ételekkel, és mindegyik egy számára kijelölt ember elé helyezte, a vacsora fogásait. Azonban egy asztal üres maradt, mire minden kultivátornak elakadt a lélegzete: Jiang Cheng összevont szemöldökkel nézett körül. Senki sem tudta, hogy a Jiang klán vezetője mit fog ehhez a figyelmetlenséghez szólni. Végül,- mindenki megkönnyebbülésére - egy szolgáló besietett, és lerakta az asztalára a különböző ételeket, mielőtt bármit is tudott volna mondani. A Lan testvérek és Wei Wuxian összenéztek: Mi történhetett?