100 hiba ⚡️ [Manuel ff]

~ 𝐓𝐖𝐄𝐋𝐕𝐄 ~

Már majdnem elkezdett levetkőztetni ismét, amikor önfeledt pillanatunkat az ajtón berontó Bálint szakította meg. Zihálva csukta be maga mögött az ajtót és nekidőlt annak. Manuellel kishíján szívrohamot kaptunk, másodpercekig sokkoltan bámultunk rá.
— Jázi! Segítened kell. A maffiás tagok.. megtaláltak. Nem tudtam, hogy hova máshova mehetnék. — mondta lihegve,  fejéről pedig lerántotta a kapucnit. Ekkor vált láthatóvá a homlokán éktelenkedő vágás, amit valószínűleg a támadói okoztak. 
— Jézusom! Menj be a fürdőszobába, ott van egy elsősegélydoboz. — utasítottam Bálintot, aki azonnal el is indult. Hátrafordultam Manuelhez, aki dermedten, összezavarodva állt.
— Mi ez, egy kibaszott akciófilm? — kérdezte idegesen röhögve, kezeit széttárva. Nem hibáztatom, az életem valóban kezdett egyre jobban hasonlítani egy filmhez.
— Olyasmi. — nevettem el magam. Az ajtóhoz sétáltam, hogy kinézzek a kukucskálón. Először nem láttam semmit, majd észrevettem két magas, fekete inges pasast, ahogyan a lépcsőn sétálnak felfelé. Ereimben megfagyott a vér.
"Csak nem találják ki, hogy a rengeteg lakás közül melyikben van." — gondoltam. 
Amint felért az emeletre az első fickó megtorpant és körülnézett. Ekkor a tekintete a padlóra irányult, ahol egy vérfolt volt. Bálint sebéből cseppenhetett ki, így pedig egyértelművé vált, hogy az én lakásomban tartózkodik. 
— Basszameg. — suttogtam, amikor megláttam, hogy az ajtóm felé indultak meg. Ijedten tekintettem Manuel felé, aki karon ragadott és elhúzott az ajtótól. Felkaptam egy serpenyőt Manu pedig egy nyújtófát. 
— Komolyan? Egy nyújtófa? — kérdeztem tőle elkerekedett szemmel. 
— Miért, a serpenyő jobb? — vágott vissza. Egymásra néztünk én pedig elkezdtem nevetni. Manu kezét a számra helyezte, ezzel jelezve, hogy jó lenne, ha csöndben maradnék. Ekkor hangos kopogás hallatszott az ajtón. Improvizálnunk kellett: Manuel az ajtó mögé állt, én pedig felálltam a pultra. Az egyik férfi nagy erővel benyitott az ajtón. Lassan sétált be, közben oldalra tekintgetve. Manura pillantottam, aki síri csöndben, észrevétlenül állt a férfiak mögött. A tekintetünkkel jeleztük egymásnak, hogy indulhat a támadás. Amikor a konyhába ért az egyik fickó, én egy jól irányzott mozdulattal a nyakába ugrottam. A férfi ijedtében üvöltött egyet, kezeivel idétlenül kalimpálni kezdett. Amint én megtámadtam a magasabbikat, Manuel belerúgott a kisebbik térdhajlatába, amitől az meghökkenve a földre esett. 

A férfi, akinek a nyakában voltam, nem látott semmit, mivel a testem eltakarta a kilátást. Vakon sétált összevissza, próbálva lerázni engem magáról. Erős combjaimmal kapaszkodtam belé, lábaimmal pedig rugdostam a hátát. Egyszer csak nekiment a konyhaszigetnek és beverte a csípőjét. A hangtól amit kiadott és magától a szituációtól elkezdtem vihogni, ám ettől elvesztettem az egyensúlyom és lezuhantam a padlóra. Hatalmasat koppantam és meg voltam róla győződve, hogy eltörtem a már amúgy is sérült bokámat, mivel most ráestem. 
— Baszd már meg! — kiáltottam rá a csávóra, aki felvont szemöldökkel állt felettem és nem értette a szituációt. Térdemmel ekkor tökön rúgtam, amitől felvonyított és térdre esett. 
— Ez szép volt bébi! — kiáltott rám Manu. A hang irányába néztem, a jelenet ami fogadott egészen szórakoztató volt. A pasi a földön térdelt, Manu pedig a nyújtófával fojtogatta. Csak a másodperc töredékéig nézhettem oda, ugyanis nekem is el kellett intéznem a támadómat. Jól irányzott ütésekkel kupán nyomtam a heréit szorongató fickót, aki a földre zuhant. Feltápászkodtam és Manuelhez bicegtem, akinek karjaiban éppen elvesztette eszméletét a másik támadó, aki ernyedt testtel a földre zuhant. Manu megigazította a haját, majd megszólalt. 
— Ezek lettek volna a maffiózók?
Hatalmas nevetésbe kezdtem. Az erkélyhez sétáltam, ahonnan kitekintve észrevettem, hogy egy fekete autó parkol a ház előtt. A kocsiból kiszállt egy harmadik, napszemüveges fickó és türelmetlenkedve sétált fel-alá. 
— Dobjuk ki őket az erkélyen. — javasoltam. 

Manu odavonszolta a két férfit és egyenként kidobta őket. Eszméletlen testüket a gravitáció gyorsan húzta a föld felé. Én közben a harmadikat figyeltem, aki kishíján összeszarta magát, amikor megpillantotta a repülő társait. Napszemüvegét feltolta kopasz fejére, elkerekedett szemekkel és tátott szájjal figyelte, ahogyan lepottyannak. Beugrott a kocsiba és azonnal elhajtott. Ekkor Bálint lépett elő a fürdőszobából. Megállt előttünk és bámult ránk. 

— Elintéztétek őket? Azt a két böhöm tagot? — hitetlenkedett.
— Muszáj volt nekünk, mivel te a mosdóban bújkáltál. — válaszolt neki Manuel.
— Tényleg Bálint. Mi a frászt csináltál? — háborodtam fel. Bálint feltette a kezeit és ártatlan arccal szólt.
— A wc nem arra van, hogy használják? 

Óriási nevetés tört ki belőlünk. Amíg mi két maffiózóval birkóztunk, addig Bálint békésen trónolt a wc-n. A szituáció olyan szürreális volt, hogy el sem hittem ami az előző percekben történt.