100 hiba ⚡️ [Manuel ff]

~ 𝐍𝐈𝐍𝐄 ~

Csabi lassan elengedett és kezeit a magasba emelve lassú léptekkel kisétált a cukrászdából. A srác visszatette a fegyvert a zsebébe és levette világosszürke kapucniját. Erős vonásai voltak: tűegyenes orrnyerge, sötétbarna mandulaszeme és élesen kirajzolt állkapcsa. Megkönnyebbülten túrt bele dohánybarna hajába és sóhajtott egyet.
— Még jó, hogy nem éppen hasmenésem volt. Nem tudom akkor ki mentett volna meg. — nézett rám. Lazán kezelte a dolgot, ez meglepően szimpatikus volt. Nem féltem tőle annak ellenére, hogy fegyver lapult a zsebében. Ha sötétben az utcán sétálva találkoztam volna vele, biztosan rémület fogott volna el, de arca valamiért megbízhatóságot sugárzott. 
— Köszönöm. — szólaltam meg halkan. Odasétáltam hozzá és lassan megöleltem. Magas volt, egyik karjával a fejemet, másikkal pedig a hátamat fogta. Így álldogáltunk pár perc néma csöndben, végül megszólalt. 
— Hogy hívnak? 
— Jázmin. — válaszoltam. 
— Bálint. — mutatkozott be ő is. Másodpercekkel később Livi lépett be a cukrászda ajtaján.

— Csajszi! Itt hagytam a pénztárcámat. Hallucinálok, vagy az előbb tényleg Csabi rohant ki az ajtón? És ki a franc ez a csávó? — kérdezte összezavarodva. Nevetni kezdtem az értetlen arckifejezésén és Bálint neki is bemutatkozott. Leültünk egy asztalhoz én pedig elmeséltem Livinek mindent egészen az elejéről, amikor megláttam Csabi üzeneteit. Szegény Bálint párszor elvesztette a fonalat, hogy ki kicsoda, de aztán a végére mindenki számára világos volt a történet. A beszélgetés témája teljesen elterelődött, mindenféléről meséltünk, míg végül besötétedett. A csapatunk a konyhába költözött át, mivel nekem még be kellett fejeznem az esküvői tortát.
— Bálint, egyébként miért van nálad pisztoly? Egyáltalán van rá engedélyed? — néztem rá az emeletes torta fölött. Livi is kíváncsian várta a választ.
— Most lehet rossz fiúnak fogtok gondolni de nem, ez egy illegális fegyver. A mexikói barátaimtól szereztem be. Pár évvel ezelőtt belekeveredtem egy zűrös ügybe és azóta óvatosan kell mászkálnom az utcán. Már lecsengett a sztori, de nem lehet elég elővigyázatos ember, főleg ha olyan körökben mozgott valaha, mint én. 
Akármennyire is érdekelt a története, látszott rajta, hogy megviselte bármi is történt és nehezen beszél róla. Ha nem szerette volna elmondani, akkor én sem fogom őt faggatni. Szörnyű lehet úgy élni, hogy bármikor megölhetnek és folyamatos megfigyelés alatt állsz. Így már értelmet nyert, hogy miért volt úgy a szemébe húzva a kapucni, hogy nem lehetett kivenni az arcát. A megmaradt süteményekből falatozgattunk, miközben Bálint mesélt nekünk a húgáról.
— Nem látszik rajtam, de egy nagyon érzelmes ember vagyok. — kezdte. Ekkor Livivel egymásra néztünk és nevetésben törtünk ki. — Jó, nevessetek csak ki, de igazat mondok. Állandóan bőgök. Egy filmen, egy jó könyvön, cuki állatos videókon és az aranyos gyerekeken. Fanni most 10 éves, már negyedikes. Emlékszem amikor megszületett én éppen iskolában voltam és a portás néni loholva rontott be tánc órára, hogy közölje a nagy hírt. Annyira meglepődtem, hogy be is pisiltem. — mondta. Le kellett guggolnom, annyira nevettem. Ez a történet nagyon aranyos, de a bepisilés része marhára nevetséges. Elképzeltem, ahogyan a másodikos Bálint nadrágján vizelet folyik táncolás közben és eszembe jutott, amikor egy volt osztálytársammal ugyanez történt. Az emlék hatására a vihogásom még hangosabb lett, már a földön fetrengtem.
— Hát ez valami fantasztikus. — törölgette a röhögéstől keletkezett könnyeit Livi. 

Így telt az esténk, egészen 8 óráig, amikoris végre készen lettem a tortával és elindultunk hazafelé. Bálint  felajánlotta, hogy hazakísér, amit én el is fogadtam. Az úton jobbnál jobb történetekkel szórakoztatott, amíg a lakásom lépcsőházához értünk. 
— Köszönöm, hogy elkísértél. — öleltem meg. — És azt is, hogy megmentettél a cukrászdában. Örülök, hogy megismerhettelek. — mosolyogtam rá.
— Marha nagy szerencséd volt, hogy ott voltam. Jaj, te lány, mi lett volna veled? — sóhajtott fel, majd hozzátette. — Vigyázz mindig, nem tudhatod, hogy kivel találkozhatsz. — azzal elsétált a sötét utcán.
Felmentem a lakásba és miután kényelmes ruhát vettem, ledobtam magam a kanapéra. Bekapcsoltam a laptopomat és böngésztem egy kicsit a hírportálokat. Szemeim megakadtak egy cikk képén, amitől ereimben megfagyott a vér. A képen Bálint szerepelt, a felírat alatta pedig így szólt: "Veszélyes bűnöző! A fiatal maffiózó szabadon mászkál."

* valami tipp, hogy hogyan tudnám ezt a wattpad történetet népszerűbbé tenni, hogy többen olvassák? komiba lehet ötletelni <3