100 hiba ⚡️ [Manuel ff]

~𝐓𝐇𝐈𝐑𝐓𝐄𝐄𝐍~

Délután négy körül járt az idő, amikor Manuel telefonja hangosan megcsörrent. A vidám beszélgetésünk hirtelen néma csenddé alakult át.

— Manu! Gyere már, 10 perce elkezdődött a próba. Sosem szoktál késni. — hallatszott egy ideges hang a telefonból. Manu elemelte fülétől a telefont és ránézett az órára a kijelzőn, majd félrehúzta a száját.
— Bocs tesó, ne haragudj. Megyek azonnal. — válaszolta csalódottan. Rám nézett, szemeiben a bűntudat csillogott. — Jázi, kicsim mennem kell. Majd írok. Szólj, ha bármi baj van. — megcsókolt és Bálinthoz lépett. — Örülök, hogy megismertelek. — fogtak kezet. Bálint biccentett, majd amint Manuel kilépett az ajtón, a konyhába ment és töltött magának egy kis teát. Szórakozottan szürcsölgette, miközben vigyorogva engem bámult.
— Mivan? — kérdeztem egy idő után nevetve.
— Azt hittem kamuzol ezzel a Manueles sztorival. Mármint, hogy csak álmodtad vagy Livit hülyíted.
— Hát, mint látod, nem kamuztam. — mosolyodtam el. Imádtam az életem minden izgalmas, szerelmes, eseménydús pillanatát. Már most hiányzott Manu, pedig csak pár perce hagyott itt.

***

Bálint talán még egy órát maradt, azután lelépett. Megettem az utolsó maradék rántott húsomat és sorozatot néztem nagyjából 10 óráig. Nagyon kifáradtam, úgyhogy hamar elnyomott az álom. Megbeszéltük Petrával, hogy ma felmegyünk a városba, tartunk egy csajos napot. Kikecmeregtem az ágyból és benyitottam a fürdőszobámba. Levetkőztem és beálltam a forró zuhany alá. A meleg víztömeg kedvesen átölelt, relaxált állapotba kerültem. Ma a levendulás tusfürdőmet volt kedvem használni, így az egész helyiséget levendula illat járta át. Negyed órát zuhanyozhattam, utána pedig kezdődhetett a készülődés. A törölközőt magam köré csavarva mentem vissza a szobámba, hogy kiválasszam a megfelelő outfitet. Egy virágmintás ejtett vállú felsőt és egy fehér farmershortot válaszottam. A hajamat laza hullámokba göndörítettem, sminknek pedig csak egy enyhe pirosítót, highlightert és a kötelező tusvonalat kentem az arcomra. Mivel műszempillám van, így sosem kell bajlódjak a szempillaspirállal. Utolsó lépésként a rengeteg parfümöm és testpermetem közül kiválaszottam egy édes, virágos illatot és rengeteget magamra fújtam belőle. Elégedett voltam a külsőmmel és pont időben is voltam. Összepakoltam a táskámat és felvettem a bézs színű szandálomat. Kiléptem az ajtón és kétszer is megbizonyosodtam róla, hogy jól bezártam.

Negyed óra alatt oda is értem a Kálvin-térre és leültem a kedvenc kávézónk teraszára. Így vártam Petrát, aki nemsokára meg is érkezett. Boldogan közeledett felém és közben a cipőjére mutogatott.
— Nézd! Megvettem. Annyira szép. — körbeforgott és illegve-billegve mutatta be az új szerzeményét. Egy személyre szabott Air Force 1 volt, a pipa jelet hologramos fóliával vonták be, körülötte pedig rózsaszín pillangókat festettek a cipőre. Valóban nagyon szép volt és pontosan illett Petra Barbie-s külsejéhez és kislányos személyiségéhez.
— Tényleg nagyon cuki. — mosolyogtam és átöleltem.
— Köszii! — sipákolta. Leült a velem szemben lévő székre és kezébe vette az étlapot Pár másodpercig böngészte és csillogó szemmel felnézett rám. — Ú, láttad, hogy van itt sajttorta? Nagyon jól esne. Szerintem iszok hozzá egy epres fehércsokis kávét. — mutatott rá az egyik kis képre az itallapon.
— Petra az nem epres, csak rózsaszín. — nevettem fel. A lány összezavarodva nézett rám aztán ismét kivirult az arca.
— Ja jó, nem baj. Attól még rózsaszín. — mosolygott.
— Én is eszek akkor egy szelet sajttortát, meg nézd, vannak ilyen óriás kekszek. — mutattam meg neki.
— Nagyon cuki! Akkor vegyünk egy csokisat meg egy vörösbársonyt és akkor majd elosztjuk. — javasolta. Bólintottam és bementem az üzletbe, hogy elmondjam a rendelésünket. A hely üres volt, senki sem volt rajtam kívül, legalábbis azt hittem. A pult alól egy alacsony lány emelkedett fel és kishíján szívrohamot kaptam amikor megpillantottam.
— Jujj, bocsi ne haragudj. — szabadkozott. Látszott rajta, hogy sajnálja, hogy megijesztett.
— Semmi baj. Csak nagyon ijedős vagyok. Szeretnénk kérni két szelet sajttortát, egy csokis és egy vörösbársony kekszet, egy fehércsokis kávét és egy machát.
A csajszi beütötte a rendelésünket a gépbe.
— Az italokba tehetek jeget? — kérdezte meg kedvesen.
— Igen, köszi. — válaszoltam.
— Okés, akkor nemsokára viszem. — mondta, és már fordult is, hogy belekezdjen az italaink elkészítésébe. Visszamentem a barátnőmhöz és leültem a helyemre. Ő rám sem nézett, éppen egy fiút bámult. 

A srác az út közepén sétált magabiztos léptekkel. Fekete nadrágot és fehér inget viselt, ami felül ki volt gombolva. Arcát napszemüveg takarta, füléhez tartva szorongatta az iPhone-ját és valakivel hevesen vitatkozott. Kezében egy fekete kis hátizsákot cipelt, melynek ezüst mintázata fel-felcsillant a napfényben.  A fiú letette a telefont és körbenézett. Szeme megakadt rajtunk, kicsit tétovázott, majd elindult irányunkba. Ahogyan közeledett, egyre biztosabb volt, hogy felénk tart.
— Jázi, úristen, erre jön. Viselkedj természetesen. — mondta a barátnőm és kezével végigfésülte hosszú szőke haját. Óriási kék szemeivel hatalmasakat pislogott a közeledő srácra.
— Marha természetes... — motyogtam.
A fiú ekkor felhúzta a napszemüvegét és vigyorogva állt meg velem szemben.
— Jázmin! Szia! Mi a helyzet? — kezdett beszélgetni. A szemüveg nélkül azonnal felismertem. Ati volt az, Manu menedzserének öccse. Petra mosolyogva nézte, ahogyan leül az asztalunkhoz. 
— Hali! Minden rendben, bár tegnap elég akciódús napom volt. — nevettem. Petra megrúgott az asztal alatt, ezzel jelezve, hogy ő is itt van. — Hadd mutassam be a barátnőmet! — néztem rá.
Ati Petra felé fordult és odanyújtotta a kezét.
— Toldi Attila. — mutatkozott be.
— Petra. Szilágyi. Tehát Szilágyi Petra. — hebegte. Kuncogva néztem az eseményeket.
— Örülök. — mosolygott rá Ati a lányra. Ezután visszafordult hozzám. — Jázi, hogy van a lábad? legutóbb még Manu kellett hozzon-vigyen. — érdeklődött.
— Köszi szépen, jobban egyébként. Szinte tökéletes. — vigyorogtam. Éppen elkezdtem volna mesélni neki a tegnapi kalandjaimról, amikor hangos üvöltés szakított félbe.
— Toldi, te kis patkány! — kiabálta egy kopasz, kigyúrt pasas. Arca vörös volt a dühtől, Atié pedig teljesen fehérre váltott. A férfi közelíteni kezdett.
— Mi a franc? — nézett Petra értetlenkedve.
— Szerintem ő lehet Inez férje. — gondolkodott Ati.
— Ki az az Inez? — kérdeztem.
— A csaj akit tegnap megdugtam. — jelentette be.
A fazon elkezdett futni, minden erejével rá akart rontani szegény Atira. A srác felpattant a székéből és futni kezdett. Vékony lábait szaporán szedte, üldözője pedig irányt váltva a nyomába eredt. 
— Sajnálom, nem tudtam, hogy Inez férjnél van. — kiabálta Ati.
— Nem Inez, hanem Tamara te szarházi. Gyere ide! — hallottuk a férfi egyre távolabbi üvöltését. 

Petrával egymásra néztünk és csak nagyokat pislogtunk. 
— Ez most komoly?