Lonely Hearts Club

Huszadik Fejezet

Másnap késő délután egy üzenet érkezett Sophiától, miszerint rögtönzött szűk bulit tart a Cooper házban és engem is vár, idézve; Ha nem jelenek meg, Õ maga rángat el.

Megszeretné köszönni, hogy támogattuk a szakítás után és az egészet el akarja felejteni. A tegnapi incidens óta nem találkoztam vele, még beszélni se beszéltem vele. Harveyval váltottam pár szót, de beszélgetésünk nagy része Sophia hogy létéről szólt, eléggé el voltunk mindketten havazva és valamilyen szinten kínosan is sikerült elválnunk egymástól amit azóta se tudtunk tisztázni.

Nem feküdtünk le egymással.

Miután kimentem a fürdőből, mélyen szuszogva és kiterülve találtam az ágyon. Egy ilyen érzelemdús nap után nem volt szívem felébreszteni, pláne amiatt, és legbelül Én is arra vágytam a legjobban, hogy egy kellemeset aludjak. Így visszatekintve, kicsit elhamarkodottnak érzem az egészet, mármint amit terveztünk tenni. Tomboltak bennünk az indulatok és az érzelmek megfűszerezve egy nagy adag vonzalommal, emiatt amikor heves csókcsatába kezdtünk, nem tudtunk már megálljt parancsolni magunknak.

Belebújtam egy bő fazonú farmerbe, hozzá felvettem egy fehér inget és a hajamat egy csattal feltűztem. Felkentem számra még egy vörös rúzst, ami a napokban egyre jobban kezd hozzám nőni. Magamra húztam még fehér air forceomat és táskámat felkapva már indultam is Sophiáékhoz.

Szerencsére már egyre jobban kezdjük elhagyni a rideg telet, ennek ellenére a földhöz fagyva ácsorogtam a barátnőmék ajtaja előtt. Miután a második kopogásom után se jött válasz, udvariatlanul bementem a házba. Belépve az ajtón sehol senkit se láttam, már kezdtem azt hinni, hogy téves volt a meghívás. Levettem cipőmet és beljebb sétáltam az előtérbe.

- Haho! - szóltam bátortalanul.

- Emily? - szólított meg egy hang a konyha felől. Oda fordulva Harveyt pillantottam meg egy citromokkal megpakolt tálcával. Egy egyszerű szagatott farmert viselt fehér pólóval, jellegzetes parfümje pedig rögtön megcsapta orromat, mire titkos pillangóim életre keltek.

Homlokráncolva méregetett, ahogy esetlenül állva éppen szenté avatom a gondolataimban.

- Hát Te? - zökkentett vissza.

- Sophia hívott, valami bulit emlegetett. -nyögtem ki nehezen, de gondolataim közel se a buli körül forogtak.

- Ja, arról Én is hallottam. - emelte feljebb a citromos tálcát, célozva arra, hogy éppen arra
készül. - Egyébként mindjárt jön Õ is, csak elszaladt még a boltba. - indult vissza a hatalmas konyha felé, ahová szó nélkül követni kezdtem. Beállt a pult mögé és folytatta a szeletelést. Leültem vele szembe a bárszékre és úgy figyeltem, ahogy a nagy koncentrálás közepette a nyelvét kidugja ajkai között. - Egyébként nem tudom Te hogy vagy vele, de nincs sok kedvem ehhez a parádéhoz.

- Wow! Sose gondoltam, hogy ilyet fogok hallani tőled! - tetettem meglepődést, mire nevetve megrázta fejét. - Visszatérve, nekem sincs.

- Kitalálom, török dráma? - nézett fel egy pillanatra, hogy kacsintson.

- Haha, gúnyolódj csak! - nyújtottam ki
nyelvemet. - De ha ennyire tudni akarod, azt már rég befejeztem.

Ezután a kettőnk közt folyt beszélgetés megállt, Õ tovább pakolászott, Én pedig Õt néztem.

Kisebb-nagyobb poharakat vett elő a szekrényből, majd azokat is egy tálcára helyezte. A hűtőből kivett egy üveg pezsgőt és egy tál epret is.

- Lehet beszélnünk kéne az előző éjszakáról. - támaszkodott meg egyik karjával a pultnál, másikkal pedig zavartan megdörzsölte tarkóját. - Csak hogy ne legyen kínos a helyzet, érted mire gondolok.