Your Eyes ...

•14•

A fiú értetlenül nézett szemeimbe amire csak egy mosolyt tudtam visszaadni. Pár másodperc múlva éreztem hogy ő szintén ráfogott kezeimre ami amúgy eléggé boldoggá tett és így sétáltunk a kosárpályáig, de ott már elengedtük egymás kezét, majd beszáltunk az autóba. Szerintem ezen a napon valami Javon szellem megáldott engem de mi ketten kerültünk hátra, vagyis háttal vagyunk a többieknek ami azt jelenti hoogy tudunk beszélgetni, de csak halkan.

-Domi, mért csináltad azt...-

-Szomorúnak tűntél és hát igen.-

-Köszönöm.- Mondta majd rátette meleg kezét az enyémre majd csak mosolygott. Innentől nem történt sok dolog. Ott aludtam Jaylaéknál ami egyébként jó volt de Javon 20:40 felé ért haza edzésről szóval nem tudtunk sokat beszélni.

December 09 van és nem hívtak meg a bálra tehát megint nem megyek viszont ma délután elmegyünk egy étterembe a Waltonokkal és már naagyon izgulok, épp 9 ik órámról csöngettek ki. Gyorsan indulok hazafelé egyedül mert ugyebár Jayla ma nem jött, a fiúk meg már haza mentek. Pakolok össze óra végén mikor két kar átölel hátulról, már az illatából tudom hogy ki az.

-Sziaa Javon, hát te...- Nem, nem Javon volt. Hanem Tyler.

-Mit akarsz te attól a nyomott képűtől?-

-Hogy mersz így beszélni róla? Ő legalább nem smárol más lányokkal miközben engem szédít, ja várj. Az te voltál.- Mondtam majd felkaptam a táskám és ki mentem a teremből viszont követett.

-Tudom hogy szeretsz még, és Jessyca csak egy kis kaland volt.-

-Jaa hányszor húztad meg?-

-Nemár Dominica várj.- Majd teli erőből megfogta a csulkóm és maga elé fordított.

-HAGYJ BÉKÉN TYLER.-

-Cstt maradj már.-

-Engedd el.- Mondta a világ leg megnyutatóbb hangja.

-Itt van a testőr.- Mondta Tyler majd ellökött, amire Javon szinte azonnal ide szaladt.

-Mért ő kell neked? Elkövettem egy hibát és?-

-Nem gondolod hogy túlzás it csinálsz?-

-Szívózol Walton?-

-Igen, azt csinálom ha nem szálsz le róla.- Mondta mire Tyler meg akarta ütni de ki hajolt. Elkezdtek verekedni itt kint a hóban, én pedig olyan gyorsan pattantam fel és választgattam szét őket ahogy csak tudtam. De nem jártam teljes sikerrel. Javon véletlen engem talált el az egyik ütésével de végül leszedszem Tylerről, közben a mellkasába temetve kicsit fájó arcomat. Mikor elhúzott magától és szemügyre vette már-már lila arcomat.

-Hehe, nem rossz.- Mondtam neki.

-Dominica sajnálom, nem akartam...-

-Javon, semmi baj. Tudom hogy nem akartad.- Majd ismét átöleltem. Hiába talált el, biztonságban érzem magam mellette meg persze nyilván nem direkt csinálta.

-Ugye tudod hogy önszántamból sosem bántanálak?- Mondta fejét az enyémre támasztva.

-Persze hogy tudom. Semmi bajom, kaptam rosszabbat is, pár évig boxoltam.- Mondtam majd felkaptuk a táskáinkat majd elindultunk hazafelé. Mivel nem volt itt senki ezért most közelebb jöttem és összekulcsoltuk kezeinket és csak ketten, csendesen sétálgattunk a hófehér utcákon kézen fogva. Amilyen csodálatos volt, olyan hamar ért véget. Elértünk az út annak a szakaszára mikor ketté kellett válnunk de... Nem akartam elengedni.

-Ne menj légyszi. Gyere fel hozzánk.- Mondtam a fiúnak aki már a kék szemeimet fürkézte.

-Ma még találkozunk.-