A képzelet szüleménye

PART 5

Mikor felébredtem, nagyon kényelmetlen volt az ágy. Fehér falak vettek körül engem, és a mellettem szuszogó embert, akit nem ismerek. Próbáltam kidörzsölni a szememből a fáradtságot, de mikor megláttam hogy infúziós szarság van a kezembe belenyomva menten rosszul lettem, sikítottam egyet. A nagy kiabálásomnak hála, felébredt az az ember, aki eddig a kezemet  fogta.

- Hát felébredtél! - Sikítozott mellettem az ismeretlen lány.

- Ismerlek??- Fordultam felé.

csak értetlen arcot vágott.

- A legjobb barátod vagyok Merci!

- A legjobb barátom Lilla.

-  Minden oké?- Simított végig a karomon.

- Nem. Fogalmam sincs, hogy hogyan kerültem kórházba, és nem tudom, hogy mért foglya egy idegen ember a kezemet.

- Hívok egy orvost!- Felállt, és kirohant az ajtón.

Míg várakoztam, elmélkedtem. Tegnap este bulizni voltam Laciékkal, ma reggel meg már egy kórházi ágyon fekszem. Mi a büdös franc folyik itt???

pár perc múlva bejött az ismeretlen lány, nyomában egy orvossal.

- Jó reggelt Merci!-Köszönt, majd megállt az ágyam előtt.

- Hello.

- A hölgy mesélte, hogy semmire sem emlékszik. 

- Ez így van. Tegnap még Laciékkal buliztam, ma meg már egy kórházi ágyban fekszem. Elmondaná, hogy hogy kerültem ide???

A monológom hallatán mind a ketten furcsa, értelmezhetetlen fejet vágtak.

- Merci. Maga 2 hete kómában fekszik, mert autó balesete volt. Szerencsésnek mondhatja magát, hogy felébredt. És amit az előbb elmondott, az bizonyára csak egy álom volt. Akik komában fekszenek, azoknál ez gyakori.

- neem, ez valódi volt!

- Merci, tegnap este itt feküdtél. Láttam!- Jött mellém az ismeretlen lány.

- Lehet pár kérdésem?- emeltem fel a fejem.

- Persze!- felelték egyszerre.

- Mi honnan ismerjük egymást?- Néztem a lányra mellettem.

- Gimiből. Egy osztályba jártunk.

- És hogy hívnak?

- Takács Anett.

- Hogy történt ez a baleset?

- Ez egy hosszú story, meg szerintem így nagy sokk ez számodra. Majd ha hazaengednek elmondom.

csak bólintottam.

Az orvos megvizsgálta az állapotomat, meg stb... Azt mondta, hogy pár nap és mehetek haza. Anett is elment, hogy értesítse a szüleimet. 

Mikor megérkeztek, csak úgy rohantak hozzám.

- Szia kincsem! Hát felébredtél?!? Jól vagy?!?

- Hello. Jól vagyok, csak semmire sem emlékszem.

- Anett azt mondta, hogy majd ő elmondja neked, hogy mi is történt azon a napon. 

- Ja.

- Örülünk, hogy végre köztünk vagy! Nagyon hiányoztál.- Ölelt magához az apukám.

- Amúgy....-kezdtem bele.

- Igen kincsem???

- Mikor felébredtem azt sem tudtam, hogy hol vagyok. Anettet sem ismertem meg, és most titeket sem tudom hogy hívnak. Semmit nem tudok az életemről, és ez nyomaszt. Anettől kérdeztem pár alapvető dolgot, de még maradtak kérdéseim.

- Ezt említette Anett. Nyugodj meg, minden rendben lesz most már.