A képzelet szüleménye

PART 6

Ez a pár nap gyorsan eltelt. Anett sokszor itt volt, és jött pár barátja is vele, akik elméletileg az én barátaim is. Nagyon össze vagyok kavarodva. Tegnap este pl azt álmodtam, hogy Lacival csókolózunk. Olyan valósághű volt, annyira hogy reggel kerestem. De nyilván nem találtam meg chh, mit is képzeltem. Az a baj, hogy nem látok át a fantázia, és a valóság között.

Mikor Anett megérkezett, összepakolta a cuccaimat, és segített felállni. Kicsit nehézkesen ment. Majd hazavitt.

A ház előtt állva, próbáltam valami emléket keresni, de sajnos erre sem emlékszem. Felsétáltunk a lépcsőn, egyenesen a 13-as ajtóig. Egy nagy levegőt véve bementem. Nem igazán tetszett. Barack színű falak, barna bútorok. Ilyen volt az ízlésem?? De pocsék baszki!

- Hát, ez a te házad. Itt élsz KB 3 éve.

- Nagyon, hogy mondjam. Szar!-Jelentettem ki.

- Nekem tetszik.- dőlt le a kanapéra.

- Szerintem ocsmány. Brúnóék háza fehér, és szürke színben pompázott. A bútorok pedig sötétszürkék voltak. A nappali nagy volt, és egy hatalmas TV pihent a kicsi fehér szekrényen. Lacival a szobánk fala tört tojáshéj volt, amin festmények voltak, meg pár közös fotó. A konyha pult fekete volt, az étkező asztal pedig fából készült.- egy pillanatra elszomordtam, és helyet foglaltam mellette.- Hiányzik az a lakás.

- Hűhha! Ez... ez valami elképesztő.- csodálkozott el.- De sajnos nem volt valós. Ez csak szimplán a képzelőerőd szüleménye.

- Ja, erre már én is rájöttem.

- Na, hagylak pihenni. Tartsd be, amit az orvos mondott!- Parancsolt rám, majd elhagyta a lakásomat.

Miután elment, elgondolkoztam.

Most meg mi a faszomat csináljak??
Egy kis idő múlva kajás lettem, de nem volt otthon fánk. Így kereshettem a közelben egy boltot.

°°°°°

Leérve, elindultam jobbra. Menet közben elhaladtam egy ékszerbolt, és egy hentes mellett is. De egy kurva penny, csak coop sehol nincs!
Mikor már a kiégés szélén álltam, ott volt az út túloldalán egy ABC.
Átmentem a forgalmas úton, és beléptem a boltba. Miután megvettem az epres fánkomat siettem haza.

Leültem az ágyamra, gondoltam telózok. Csak hogy kódolva volt. Így várhatok arra, hogy valaki felhívjon, és megmondja nekem a kódom. Ez egy kevéske idő múlva meg is történt. Anett volt.

- Szia.

-Hello.

-Minden oké???

- Persze! Nemrég kajáltam, és gondoltam átnézem a telóm. Hátha valamit találok benne, amiről emlékezhetek BÁRMIRE is. Csak, nem tudom a kódom.- Húztam el a szám.

- Ez remek! Jó döntést! Szerencsére tudom. 8710.

-Köszi.

-Szivesen. Most viszont mennem kell. Csak azért hívtalak, hogy minden rendben van-e, és ahogy hallom igen. Szóval szia!

- Hello!

Letéve a telefont egyből fel is nyitottam.
Amit láttam, az eszmetlen volt. Rengeteg barátom van, és igazi party arc vagyok. Egy csomó online könyv van, amit kiolvastam. A gal|riám pedig tele van ismert emberekkel. Egy csomó screenshot van róluk. Az instagrammomon közel 165 ezer ember követ. A posztjaimat átvizslatva nevetnem kellett. A biómat is megnéztem, hátha kiderül, mit is dolgozom. Mert ezt elfelejtettem kérdezni.
Színész vagyok! Hát nem nagyszerű?? Az álmomban os az voltam. Legalább a a munkámat nem képzeltem másnak, ha már életemet igen.

ººººº

Este csak tv-t néztem, valamikor 11 felé aludhadtam el.