A képzelet szüleménye

PART 9

Reggel komótosan kikászálódtam az ágyból, és a fürdő felé vettem az irányt. Megmosakodtam, majd felöltöztem. Mivel késésben voltam, ezért csak egy túrórudit vettem ki a hűtőböl. A kocsihoz érve, kinyitottam azt, majd beszálltam és útnak indultam. 
Egyenesen Kecskemét felé.

°°°°°

Leparkoltam a stúdió előtt, majd beléptem az oltári nagy üvegajtón.
Napok óta ezt a fotózást várom baszki!
A pulthoz léptem, ahol szivélyesen el is igazított a recepciós csajszi.
Belépve a nagy terembe, ledobtam a táskámat az egyik sarokba, és a fényképészhez léptem.

-Szia!
-Szia.- Köszönt, és illedelmesen kezet réztunk. -Merci ugye??

-Igen.

-Csodás! Kérlek, hogy menj oda Anikóhoz, aki elkészíti a mai nap első sminkjét számodra. Ha ott végesztél, akkor Bence már a kezedbe is fogja adni azt a ruhát, amiben lenni fogsz a fotózás alatt.

-Köszi! -intettem neki, majd elindultam Anikó felé.

°°°°°

A forgatás nagyon jó volt. Kibaszottul élveztem minden egyes pillanatát. De sietnem kell, mert 6-ra ott lesz nálam Laci.
Az úton zenét hallgattam, meg táncoltam. Már amennyire tudtam!
Hazaérve ledőltem a kanapéra. Egyszer csak arra ilyedek fel, hogy csöngetnek. Elaludtam basszus!
Felkeltem, s az ajtóhoz léptem.

-Szia. -Köszöntem az előttem álló srácnak.

- Szia! Csak nem álmos vagy??- Jött közben beljebb.

-Nem, csak most ébredtem fel.  Ha adsz 5 percet, hogy elkészüljek, az megköszönném.

- Csak nyugodtan. -huppant le a kanapéra.

- Sietek! -Felszaladtam, és kerestem valami jó rövidgatyát, meg rövidujjút. Gyorsan megfésülködtem, meg tettem fel egy kis rúzst, és szemfestéket.
Miután végeztem, kimentem az éppen a nappaliban telefonozó fiúhoz. Mikor meglátott, egyből beledugta a zsebébe a készüléket.

- Huhh. -Csak ennyit tudott kinyögni.

- Jössz? -Kérdeztem tőle, az ajtóhoz lépve.

- Aha.

Az odafeleúton a Bruno, és Laci között foglaltam helyet. Mögöttem Szofi ült, sofőr pedig Vini volt. Röpke 1,5 órás út után, fellélegezve szálltam ki az alkoholszagos járműből. Mély levegővétellel haladtam a szórakozóhely felé. Laci kinyitotta az ajtót, és előre engedett.

Oltári tömeg volt bennt az épületben. Nem volt olyan négyzetméter, ahol ne lett volna kb 5-6 ember. Egyébként, nagyon jól volt berendezve az előtér. Kanapé, bárpult, és fotelek. Egy baj volt csak. Hogy üvöltött a zene. Mióta kijöttem a kórházból, fokozattan kell figyelnem a hangmagasságára némelyik helyen. Mert volt már rá példa, hogy szétment a fejem.

Laciék a backstagebe vezettek minket, ahol mindenkinek töltött vini 1 rövidet. Én semlegesen megráztam a fejem, mert már a szavától is kiráz a hideg.
Jó, ez nem teljesen igaz. Csak félek attól, hogy berúgok, aztán megint abban a szottyos korházban kötök ki. Tudom, hogy nem voltam becsiccsentve, mikor baleseteztem, de azért nem árt az óvatosság úgy gondolom.