Sztárom a párom (Taekook)

1.fejezet

Jungkook - dragonmoon16

Taehyung - kimfannijeon

Taehyung

Poszterek sokasága hever a padlómon, kisebb képekkel és szalagokkal egyaránt. Teljes káosz uralkodik az egész szobában, én pedig nem győzöm pakolászni a dolgaimat, amiért már anya is rám szólt. Ne legyen rendetlenség, mert kikapok. Valahogy úgy kéthetente átszoktam rendezni mindent, mert újabbnál-újabb rajongói tárgyakat rendelek az internetről, vagy ha a boltba megyek a barátaimmal, ott is megveszem az összes olyan tárgyat, ami a kedvenc énekesemhez köthető, vagy őt szimbolizálja. Meg van minden album, amit kiadott, több ezernyi kép is, ami a falamat színesíti, így apának nem is kellett tapétát felhelyeznie, mint a ház egyéb zegébe - zugában, mert mindenen, és mindenhol Ő található. Ő, Korea leghíresebb énekese, Jeon Jungkook.

Annyira imádom Őt, hogy azt nem lehet mondatba, se érzésbe foglalni. Ahogy mosolyog nyuszi mosolyával, ahogy beszél, és ahogy énekel, felér egy mennyország kapuinak csodájával. Az-az angyali aura mely minden egyes előadásán, vagy esetleg videóján szerepel, lenyűgöző. Olyan gyönyör, érzékiesség, szenvedély árad az egész férfiból, hogy az már bűn. Azt hiszem, hogy megkérdeznék, kit szeretek a legjobban, rögtön rávágnám, hogy Jungkookot. Talán már mániákus lennék, de egy fikarcnyit sem érdekel. Minden percemet neki szentelem, mert boldoggá tesz. Az élet minden területén segítségemre van. A rajongást nem lehet jól kifejezni, de meg kell vallani, segít nekünk sok mindenben. Mert ha valaki mellett nincs igazi támasz, a hírességek mindig ott vannak nekünk, akár személyiségükkel, zenéjükkel, vagy bármivel, segítenek fejlődni, segítenek megtanulni, hogyan szeressük önmagunkat. Ezt Jungkook, mind megmutatta nekem. Annyira boldog vagyok, hogy egyik nap rátaláltam az Instagrammon. Akkor még nem volt olyan nagy a követő tábora. Most már milliók imádják őt. De megtudom érteni, hogy miért. Ő maga az istenség.

Egyébként, 17 éves vagyok, és iparművészeti szakgimnáziumba járok. Nem sok fiú jár ide. A legjobb barátom is lány. Az osztályomban, rajtam kívül még két fiú van, akikkel annyira nem vagyok jóba. Túlságosan is bunkók.

Lassan battyogok le a konyhába, táskámat cipelve a hátamon, amin öt darab Jungkookos kitűző virít, és egy kulcstartó, ami a fő rekesz cipzárján található. Egy fekete póló, melyen az Ő képe található, és egy kék, szűk farmernadrág fedi a testemet. 

Mivel elfogyott a ragasztó, meg a képek is kevesek, így kénytelen leszek elmenni a boltba, venni. A szobám még mindig nincs kész, és rendetlenség is van, így reménykedem, hogy anya nem néz be.

-Szia anya. -Puszilok az arcára. -Elugrok a boltba. Elfogyott a ragasztóm. -Mondok csak ennyit. Ha megtudja, hogy képekért is megyek, tuti mérges lesz.

-Rend van a szobádban? -néz rám szigorúan.

-Még nem teljesen, de ameddig nincs ragasztóm, addig nem tudok rendet rakni. -Magyarázom.

-Legyen. De ha estig nem lesz rend nem mehetsz bulizni a barátaiddal és nem is jöhetnek át. -mondja szigorúan.

-Nem is szoktam bulizni járni. -Kuncogok. -De ma nem terveztem a barátaimmal lenni. -Mosolygok. Sokkal inkább Jungkookkal szeretnék. Van egy nagy ölelő párnám, amin rajta van. Minden este vele alszok. Nagyon szeretem ölelni.

Ki is megyek az ajtón, és egyenesen a plázába sietek. -Jó napot kettő Jungkookos posztert szeretnék. -Mosolygok az eladó fiatal srácra. 

-Mi a nagy szám ebben a srácban? Ma mindenki csak úgy kapkodja. -vesz elő egy csomót. -Válogass.