Sztárom a párom (Taekook)

25.fejezet

Taehyung szemszögéből:

Ott akkor helyben leginkább megöleltem volna, de annyira kifogyott minden erőm, hogy képtelen volna rá. Nagyon hiányzik nekem. Én tényleg még mindig szeretem. Teljesen azt éreztem, hogy viszonozza az érzéseimet, de csak össze volt zavarodva, vagy inkább, csak jól esett neki és ennyi az egész.

Az jobban fáj, hogy sosem mondott semmit. Azt hittem annyira már állunk közel egymáshoz, de ezek szerint még sem. Csak én vagyok ilyen szerencsétlen?

Gondolatomból az ajtó kopogása zökkent ki.

-Kicsim. Bejöhetek? -hallom anya hangját.

-Persze. -Mondom. Végül haza kellett költöznöm, és sajnos az állapotom is romlott az állandó stressz miatt. Mostanában az ágyból is nehezen kelek ki. De végül is megérdemlem. Nem?

-Elmegyek a boltba. Hozzak valamit? -kérdezi kíváncsian.

-Nem kérek semmit köszönöm. -Mondom. Nagyon fáj mindenem, de nem szeretném ha anya aggódna.

-Kicsim felejtsd el őt. Nem ér annyit egy hülye srác, hogy miatta ostromold magad. -ölel magához.

Ha tudná, hogy egyáltalán már nem is Ő fáj jobban, hanem a betegségem. -Apa itthon van? -Kérdezem kíváncsian.

-Nincs. Dolgozik. -sóhajtja. -Pihenj egy kicsit. -puszil a homlokomra majd elmegy.

Nem szólok semmit, csak a telefonomra pillantok. Még egy nem fogadott hívás Jimintől. Csak félrehúzom az értesítést. Nem akarok velük beszélni. Lehet át kéne hívnom a legjobb barátnőmet. Nagyon rég beszéltünk már. Fel is hívom. -Szia Yeobin. -Mondom picit szomorkásan.

-Szia Tae. Miért csak most keresel? -hallom meg szipogását.

-Ne haragudj rám. Annyi minden történt. Annyira sajnálom. -Suttogom. -Miért sírsz? Mi a baj?

-Tudom. Hallottam a híreket. Jó volt legalább ott tudni felőled valamit. Ne aggódj nem foglak zavarni, tudom milyen elfoglalt lehetsz. -mondja és rám nyomja a telefont.

Elszomorodom, de visszahívom már sírva. -Kérlek hallgass végig.

-Mit? Hogy már nem számítok, mert te már az idolokkal vagy? Akkor inkább ne mondj semmit, jobb lesz.

-Nem! Nem vagyok az idolokkal. Először is bocsánatot szeretnék kérni tőled. Azzal, hogy mindvégig futottam egy olyan után, aki sosem szeretne, elveszítettelek téged. Bármit megteszek, csak kérlek bocsáss meg nekem. Könyörgöm neki. Itt az ágyhoz kötve is. Könyörgöm. Hiányzol Yeo.

-Egy perc és ott vagyok. -sóhajt és kinyomja. Pár perc múlva pedig meghallom, hogy bejön a házba és hozzám rohanva ölel meg szipogva. -Annyira hiányoztál.

-Te is nekem. -Ölelem szorosan. -Ne haragudj, de nem tudok jobban felkelni, de tényleg nagyon hiányoztál.

-Minden rendben? -fekszik mellém.

-Először azt meséld el, hogy veled mi újság?

-Nem. -rázza meg a fejét.

Csak sóhajtok egyet. -Igazából a dolgokat tudod, hogy hogyan kerültem közel Jungkookhoz. Viszont akárhányszor próbáltam elmondani neki az érzéseimet, mindig összevesztünk, mivel Ő nem szeret, és nem is akar kapcsolatot. Egyik nap találkoztam Jaekhyunggal, mikor leakartam inni magamat, és akkor elvileg Ő belém szeretett. Kiderült, hogy végig csak szórakozott velem, és Jungkook belé volt szerelmes. Őt is átverte. Aztán kiderült, hogy beteg vagyok, így Jungkook magához vett, mert ahol lakik, közel van a kórházhoz, és nyugodt környezet is. Azt éreztem kezd belém szeretni. El is akartam neki mondani, de összevesztünk, és kidobott magától. Most pedig romlott az állapotom, és sajnos az ágyból is alig bírok kikelni.