Amikor vele vagyok, minden értelmet nyer. A szívem kalapál, mellette az vagyok, aki lenni szeretnék, nem pedig az, aki tényleg vagyok. És a gondolat, hogy nélküle éljem le az életem, nemcsak kibírhatatlan, hanem elképzelhetetlen.
Többé már nem a drog volt a legnagyobb függőségem, vagy a fájdalmaim... már ő volt az. ☙❦❧☙❦❧☙❦❧☙❦❧☙❦❧
｢TÖRÉKENY PORCELÁN｣
Cordelia maga volt a megtestesült vihar. A törékeny lányban oly' rengeteg elnyomott érzelem tombolt: félelem, gyengédség, düh, üresség, szeretet, reménytelenség, gyűlölet. Olyan tökéletes álca fedte egész lényét, hogy senki sem tudta, hogy valójában mennyire is szétcsúszott. Ugyan látták nevetni, mosolyogni, de azt soha nem látták, hogy mennyire sír az őt ért kínok miatt. Szemeiben sosem látták a fájdalmat. Törött volt. Teljesen törött volt, és az egyetlen dolog, ami rövid időre boldogságot hozott silány életébe, azok a különböző drogok voltak. Megannyi színű, és mintájú apró tabletták. Extasy, speed, LSD, MDMA. Minden, amihez mostohatestvére, Steve által hozzá tud jutni. A húsz éves lány élete egyhangúan halad előre. Munkanélküli, mert bár annak idején rengeteg tanult, nem jutott semmire. Cordelia mindig törekedett arra, hogy az anyja tökéletes lánya legyen. Ugyanakkor tudta, hogy ha kiderülne a sötét kis, titkos élete, az anyja biztos összetörne, amit semmi képpen sem szeretett volna, nem mintha már megtudhatná. Fontos volt neki, a legfontosabb. Az egyetlen ember, akit tiszta szívéből szeretett. Teljes szívéből szerette az anyját, éppen ezért fájt neki, mikor egyik napról a másikra, már nem volt jelen. Keserű emlékként él benne, mikor a kórházba igyekeztek, hogy anyja életet adjon öccsének. És az is keserű emlékként él benne, amikor az a kamion, a semmiből bukkant fel. Frontális baleset volt. Csak ő és az anyja volt ott, az autóban. Amit Cordelia vezetett. Mostohaapja őt hibáztatja a baleset miatt. Tépázza szívét márcsak a gondolata is, hogy milyen volt akkor. Mélybarna szemei élettel voltak tele, teljességgel ragyogott. Viszont most, ha bele néz a tükörbe, csak egy üres tekintet pillant vissza rá. Ezt tette vele az anyja hiánya. Egy üres lelkű lány lett, holott van lelkiismerete, szeret kimászni a szobaablakán, hogy a tetőre mászva, azt tegye, amit egykor anyjával tett. A naplementét nézni, miközben suttogva beszél anyjához. Viszonylag nyugodt élete van, de mi van akkor, hogy ha mostohaapja tettei olyan durvasághoz vezetnek, ami miatt a lány kénytelen menekülni, ráadásul az apjához, aki ki tudja, hogy melyik országban van? Mi történik akkor, ha mostohaapja miatt olyan döntést hoz, ami sorsfordító lehet?
Egy régen látott apa. A formula 1. A média. És maga George Russell.
Cordelia Georgiana Horner
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
Nem bírok nem rád gondolni. Te vagy a reggeli könnyedség és az esti nyugalom. Beköltöztél az álmaimba, minden gondolatom nálad jár.
George William Russell
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
Engedj közel magadhoz, engedd, hogy meg gyógyítsalak! Szeretni akarlak! Téged akarlak!
☙❦❧☙❦❧☙❦❧☙❦❧☙❦❧
Playlist;
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
☙❦❧☙❦❧☙❦❧☙❦❧☙❦❧
Minden jog fent tartva számomra. A történet fele meg van fejemben, túl nagy dobásra ne számítsatok, csupán hobbiból és élvezetből írom. A részek feltehetőleg lassan fognak frissülni, attól függ, hogy a kedves betegek mennyire cseszik szét szürkeállományomat a kórházban. Ha eljutottál idáig, akkor kérlek jelezd nekem, hogy eddig hogy tetszik, illetve minden tőlem telhetőt megteszek, hogy hozhassam a következő részt! ❤️
