Törékeny porcelán

Fifth - George

ÖTÖDIK - GEORGE

Telefonomat kezeim közt erősen szorítva, olvastam a napi híreket az interneten. Leginkább egy cikkre voltam kiváncsi, ami rólam szólt. Illetve, ami rólam szólhatott volna. Két napja a srácokkal elmentünk bulizni, és nem vetettem meg a pohár alját. Nem teljesen emlékszem az éjszakára, de az meg van, hogy valami csajt ráncigáltam be egy mosdóba, ajkamat a nyakára tapasztottam, kezem a pólója alá csúszott be, de ennyi. Nem emlékszem rá pontosan, hogy lefeküdtem-e vele, vagy sem. Azt viszont tudom, hogy ha ez kiderül, akkor vége a kapcsolatomnak. Mondjuk... ha őszinte akarok lenni, Carmen-nel az utóbbi időben, eléggé elhidegültünk egymástól. Az idei szezont már a mercedes-nél kezdtem meg, ezáltal sokkal több munkám lett, mint amennyi a Williams-nél. Ráadásul Carmen is elkezdett egy új filmet forgatni, így aztán végképp nincs időnk egymásra. Én pedig barom módjára, talán kikötöttem az első csaj ágyában. Kész vicc vagyok, komolyan.

— George, szerinted ki lehetett az a csaj, aki végig rongyolt az étkezőben? — rúgta meg lábamat a velem szemben ülő Lando, mire tengerkék kék szemeimet ráemeltem.

— Csak azt tudom, hogy Cordelia a neve. — felelem hanyagul, és ismét a telefonomat bújom.

— Hoppá! — csapja össze tenyereit a srác. — Honnan tudod, hogy hogy hívják? — húzogatja szemöldökét.

— Úgy, hogy az ötödiken szállt be, és beszédbe elegyedtem vele. Akkor árulta el. — forgatom szemeim, majd lezárom a képernyőt és zsebre vágom a készüléket.

— Minden rendben? — fordul felém csapattársam, sóhajtozásomat hallva.

— Igen, csak... a két nappal ezelőtti bulin lesmároltam valakit, és most azt nézem, hogy cikkeztek-e róla, vagy sem. Tudod, hogy most mi a helyzet velem meg Carmen-nel. — Feleltem, Lewis-ra pillantva.

— Sajnálom, haver. Remélem, hogy mielőbb sikerül tisztázni mindent és, hogy nem jelenik meg rólad kompromittáló fotó. — veregeti meg vállam, majd visszatér reggelijéhez.

Éppen mondanék valamit, amikor a hallban hangos kiabálások, súlyos cipők koppanásai hallatszódnak. Mind egy emberként fordulunk az ajtó felé, és éppen megpillantom, amint egy egyenruhás férfi elfut a liftek felé. Szemöldök húzva nézem azt a pontot, ahol az előbb elsuhant, majd a többiek példáját követve, állok fel az asztaltól. Mind kimegyünk a hallba, és meglepődve látjuk, hogy mentősök és rendőrök hada áll itt.

— Mi történhetett? — kérdezi suttogva Lando, belém karolva, mint egy kisgyerek.

— Szerinted én többet tudok, mint te? — rázom le magamról. Éppen mondana valamit, amikor Toto viharzik el mellettünk.

— George, Lewis, gyertek segíteni! — kiáltja még felénk, majd befut a liftbe. Lewis-sal nem habozunk, azonnal befutunk mi is a pazar dobozba, amibe beszállva, Toto megnyomja az ötödik emelet gombját. 

— Mi történt? — kérdezte csapattársam, amint a felvonó elindult.

— Chris írt nekem, hogy menjek fel neki segíteni. Állítólag a lánya nincs jó passzban, és bezárta magát a szobájába. — feleli, kicsit sem nyugodtan.

— De hát Bluebell oda lent van az étkezőben, Montague-val, Olivia-val és Geri-vel. — ráncolom szemöldököm, mert kezdtem elveszíteni a fonalat.

— Oké, figyeljetek! Chris-nek volt egy másik házasság, Geri előtt. Abból a házasságból született egy lánya. Ő is itt van most. Annyit tudok, hogy Cordelia két éve elvesztette az édesanyját, de ez a mai napig hatással van rá.