Kakashi és Junko története I.fejezet

6.rész

Amint össze szedtük a csapatot elindultunk a küldetésre. A nap már ment lefelé, mikor elhatároztuk, hogy itt megpihenünk. Naruto elment tűzi fáért. Sakura és Sai elmentek halért. Addig én elmentem, hogy keresek egy nyugis helyett. Már majdnem elaludtam mikor meghallottam Kakashi hangját.
- Gyere enni! - kiabálta nevetve
- Nem vagyok éhes - kiabáltam vissza, bár már 2 napja nem ettem. Fel áltam és elkezdtem a tó felé sétálni. Bele néztem a vízbe. Jól megváltoztál, de milyen irány? Régebben többet mosolyogtam, most csak akkor ha muszáj. Ez nem én vagyok. Miért kellett ennyi mindenkit cserben hadjak? Már arra sem emlészem miért nem haltam meg. Ja... de meg van. Nem tudtam, vissza hoztak az élők közé. Hirtelen elsőtétült minden, nem féltem. Tudtam, hogy mi van. A démon probál kijutni a testemből.
- Engedj ki! - kiabálta rám a zár mögül
- Nem foglak kiengedni, te is jól tudod. Semmi hasznom nem nem származik belöle. Ha kiengednélek mindenkivel végeznél - válaszoltam komoran
- Ha csak ettől félsz, akkor nyugodtan ki engedhetsz. Nem jó ide bent, lassan már meghalok. - mondta a maga kedves hangján
- Nem hiszek neked, mikor az én testem be költöztél azt mondták, hogy ne engedjelek ki. - válaszoltam még mindig komoran
- Nem fog semmi, sem történi. Csak kérlek engedj ki. Az uralkodó csak nem akarta, hogy bajod essék. De ahogy nőttél fel, úgy tettem le, hogy bántalak. Meg akarlak védeni - mondta kedvesen.
Kifulytam a levegőt és kinyitottam a zárat. A hatalmas szőrgombóc kilyőtt és azonnal felém vette az irányt. Nem mondom, hogy nem kicsit féltem. De igaza lett nem bántott. Csak a fejét hozzám dörgőlte
- Köszönöm, hogy hitték nekem. Az adósod vagyok. - sutogta a szavakat. Kinyitottam a szemeimet és olyat láttam amit még soha. Az a kegyetlen démon itt fekszik elötem egy kiscica testben. Az állam leset a földre. Lehajoltam hozzá és a kezeimbe vettem.
- Csak egyet kérek tőled, védjünk meg mindenkit akit szeretünk - sutogtam vissza.

Mikor kinyitottam a szemeimet a tó mellett pihentem. Fel néztem az égre és meglepődve tapasztaltam, hogy a hold már az ég közepén jár. Fel áltam és vissza sétáltam. Mindenki aludt, kivéve Kakashit. Oda mentem mellé és le is ültem mellé
- Hol voltál ? - kérdezte kedvesen. Soha nem értettem, hogy miért ilyen kedves, pedig számtalanszor össze törtem
- Csak a tónál. - válaszoltam egy mosoly kiséretében.
- Nem vagy álmos? - kérdezte egy mosoly kiséretében. Igaz, hogy nem láttam az arcát, de tudom, hogy mikor mosolyog.
- Nem. - válaszoltam és elé sétáltam, pont úgy mint egy macska. Ő csak kérdön nézet rám. Egy hirtelen mozdulattal le kaptam a fejpántját és eldobtam
- Hé, arra még szükségem van. - mondta durcásan.
- Nincs szükség arra a vacakra. - mondtam nevetve. Nem tudom mitt vett észbe de ő is levette rólam a fejpántom, ami a nyakamba volt. Ő is eldobta.
- Mire megy ki a játék Hatake Kakashi? - kérdeztem nevetve. Nem sokáig tartott ez a nevetés, mert le lökött a földre és felém magasodott.

Sziasztok! Ez lett volna a 6.rész . Remélem tetszett. Tudom, hogy jókor hagytam abba 😌. Na de a kövi részt remélem már holnap ki tudom tenni, de ki tudja. Jó reggelt/napot/estét. 466 szó.