Kakashi és Junko története I.fejezet

10.rész

Az idő esős volt. A szivem darabokra tört. De nem csak az enyém. Az összes barátjának a szíve össze tört. Sajnos megtörtént, amitől féltem. Meghalt. A gyerekkori szerelmem meghalt. Ez az én hibám. Korra reggel keltem. Az éjjel nem tudtam semmit aludni, csak forgolodtam és probáltam nem azt hinni, hogy az én hibám. De, hogy igazat mondjak ez nem jött be. Mindig egy dolog járt a fejemben.

- Kakashi. - suttogta a nevemet alig hallhatóan. Felnéztem arra a személyre. Ellöttem a szerelmem ált, körbe néztem de senki nem látta
- Kakashi. Kérlek segíts. Nem szeretek itt lenni. - suttogta egyre hangosabban. Ez nem lehet. A szemem előtt halt meg.
- Kakashi, nem jó nekem itt! - kiabálta rám. Elkezdtem a futni a korház felé.
- Hokage-sama , mit keres itt? - kérdezte az egyik nővér. Nem válaszoltam, csak Junko szobája felé kezdtem szaladni. Az ajtót kivágtam.
- Szóval... te nem haltál meg - sutogtam alig hallhatóan. Az ágyon feküdt a szerelmem, de most fel volt ébredve. Oda rohantam hozzá és azonnal az ölembe vettem
- Miért hazudtál? - kérdeztem kedvesen
- Nem hazudtam, csak vissza jöttem. Miért talán nem örülsz Kakashim? - kérdezte kuncogva.
- Kakashid? - kérdeztem meglepetten
- Igen, az enyém vagy - és megcsókolt, de most lehúzta a maszkomat. Jól elméjitettem csókunkat. Csak a levegő hiány miatt váltunk el egymástól
- Szeretlek - sutogta mosolyogva. Az arcán mintha pír lett volna
- Én is szerelmem - sutogtam vissza és ismét megcsókoltam. Bár meddig tudnám ezt csinálni. Imádom az izét, ajkai akár a méz.
- Khm khm - hallottunk meg valakit az ajtóból. El váltunk egymástól, villám gyorsan vissza húztam a maszkomat
- Örülök, hogy megtudtalak menteni. Ezer elnézést Kakashi, hogy majdnem megöltem a barátnődet. Nem tudtam, hogy ő a nővérkém - mondta mosolyogva. Nekem csak egy dolog járt a fejem. A barátnő? Azt hiszem most már igen, azta... ezt is meg éltem.
- De ilyet többet ne csinálj. - mondtam szúrós tekintettel. Junko húga távozott. Azonnal az ágyra lőktem a lányt.
- Kakashi, mit csinálsz? - kérdezte píral az arcán.
- Magamévá teszlek - sutogtam és bele haraptam a nyakába, ami elő csalt belöle egy nyögést.
- Ne itt - sutogta alig hallhatóan. Aba hagytam és felé néztem
- Rendben. Mikor engednek ki? - kérdeztem egy perverz mosolyal és a maszkomat vissza húztam ismét.
- Ma, de csak ha a húgom segít nekem. - válaszolta mosolyogva
- Aaa. Nem. Hozzám költözöl - mondtam szigorúan
- Rendben. - egyezett bele és ledobott magáról - Most hagyj öltözni - mutatott az ajtóra. Feláltam és kisétáltam...