Kakashi és Junko története I.fejezet

3.rész

Ez a nap ota már egy hét telt el. Tisztán emlékszem arra a napra, egyszerűen felejthetetlen volt. Éppen mentem volna a kapuhoz mikor megállt előttem egy shinobi
- Mit akarsz? - kérdeztem flegmán
- Az Enobami uralkodó hívatja - felelte érzelem mentesen a férfi. Ha az Enobami uralkodó hívat akkor biztos valami baj van. Villám gyorsasággal a számomra biztonságos helyre siettem. El futottam a senseiem és a társaim mellet mire mindenki csak egy kérdő tekintettel nézet rám.
- Majd később csatlakozom! - kiabáltam vissza meg sem álva. Pár perc múlva be is értem a hatalmas épültbe (olyat képzeljetek el mint a hokage irodája. Csak feketében). Az ajtónál megálltam és kicsit rendeztem a lélegzetemett, majd be kopogtam. Egy "gyere" után be is mentem az irodába. Az asztal háta mögött ült a féhér hajú nő. A rubint kék szeme aggodalmat mutatott ki
- Miben lehetek szolgálatára? - kérdeztem egy meghajlás után
- Az egyik területünket megtámadták. Az ellenségeineket nem ismerjük. A 13-as terület támadták meg Arra szeretnélek megkérni téged, hogy menj el oda és nézd meg, hogy kik azok. Ha túl veszélyes gyere el onnan. - mondta egy szuszra. Válaszul csak bolintottam és kimentem. Már nem mentem vissza a családomhoz, inkább elindultam.

Már vagy egy jó órája futhatam, mikor végre oda értem. Teljesen lesokolodtam. Az a csodálatos falú romokban volt. Ki csinálhatott ilyet? Be sétáltam a kis faluba (már amelyi megmaradt belőle). Meghallottam egy lány sikitását, azonnal arra kezdtem el futni. Egy 6-os éveiben járó lány volt az. Előtte egy maszkos férfi volt, a kezében katana volt. Megértettem, hogy mit akkar és azonnal a lány ellé áltam, hogy megvédjem. Becsuktam a szemeimet és vártam a fájdalmat, ami nem sokára meg is érkezett. A számon végig folyt egy kis vér, de nem tudtam nem mosolyogni. Végre nem én öltem, végre más ölt. De olyan szánalmas ez. Tudom, hogy erős vagyok, de többre nem futja, nincs erőm. Hirtelen elmúlt a fájdalom. Kinyitottam a szemeimet, de nem az volt amire számitottam. A jóga oldalamon egy angyal volt, míg a bal oldalamon egy démon volt. Nem! Nem így kel, hogy végett érjen! Le ugrottam a felhők közül és mire kinyitottam szemeimet, végre vissza tértem a testembe. Kihúztam a katanát az oldalamból és eldobtam. A hátamról levettem a fegyveremet és bele vágtam a maszkos férfi fejébe. Az azonnal össze esett, hátra néztem a kis lányra akin látszodott, hogy még volt rémülve. Legugoltam ellé és rá mosolyogtam
- Elnézést, hogy ilyen fiatalon van veszélyeztetve az életed, de megigérem, hogy nem fognak bántani. - mondtam biztatóan
- De te az előbb meghaltál. Hogy vagy itt? - kérdezte félve az arany hajú lány
- Vissza jöttem. Nem hagyom, hogy meghalj. Túl fiatal vagy. - fogtam meg a kezét. Megfordultam ezzel jelezve, hogy mászon fel a hátamra. Így is tett. A baltát kihúztam a halott testből és elkezdtem szaladni vissza az uralkodóhoz.

Már a nap lemmenöben volt mikor vissza értem Konohába. Kakashi és Obito a kapunál vártak minket. Amint megláttak minket azonnal jöttek segíteni. Obito levette a hátamról a kislányt. Éreztem, hogy nagyon fáj a fejem. Egyszer csak elsötétült minden és éreztem, hogy el dől a testem. De azt is éreztem, hogy valaki megfogott. Kinyitottam a szemeimet és Kakashi kezei között voltam. Vissza csuktam a szemeimet. Ennyire emlékszem

Kakashi 👀

Már a nap lemenöben volt mikor meglátuk a távolban Junkot. Azonnal oda futottunk segíteni az éj fekete hajú lánynak. Obito levette a hátáról a kislányt.
- Mi történt? - kérdezte agodóan Obito
- Mertámadták a falumat és ez a lány segített nekem. Megmentette az életem. Meghalt de vissza jött segíteni nekem. Olyan mint egy hős. - mesélte csillogó szemekel. Megfordultam, hogy lássam Junkot. A teste elkezdett dölni, visszont én azonnal alá csúsztam, hogy nem esék el. Éreztem, hogy nem veszi a levegőt
- Junko? - kérdezte félve Obito
- Nincs pulzusa. - sutogtam már már sírva. Az arcomon végig folyt egy könnycsepp. Ha én is mentem volna vele most biztosan nem állna a halál kezei között! Ez az én hibám!
- Junko! - kiabáltam sírva.
- Kakashi, nyugalom - fogta meg a válam Obito
- Nem! Hát nem érted?! Végre közel kerültem hozzá de máris elveszitem! Ha én is mentem volna vele akkor biztos nem volna ilyen állapotban! - kiabáltam még mindig sírva
- De még hátha vissza tudjuk hozni. Ha most el visszük a korházba, akkor még van esélyünk. - javasolta Obito. Látszott rajta, hogy most csak azért fogja vissza magát, hogy a kis lány ne lássa, hogy nagy a baj.
- Meghalt? - kérdezte félve az arany hajú lány
- Nem. Nem adjuk olyan könyen. - válaszoltam erőtt véve magamon.

Na sziasztok! Ha tetszett ez a rész ne felejts el vote-olni. Marad a kérdés. Túl fogja élni Junko? Vagy itt a vég számára? Ne öljetek meg ezért a részért! Jah amúgy. Lehet, hogy még egy könyv fog jönni. Ez a könyv az Így nevel a sárkányod című sorozatbol/filmből fog írodni. Annak az esély, hogy megírom ezt a könyvet 99%. Na sziasztok!