A dzsungel hercegnője Bakugou x Reader

4.fejezet

Bakugou még sosem érzete azt, hogy most jobban örülne annak, hogy egy börtöncellában ülne szívesebben, mintsem egy tigris üldözze a dzsungelban. Még az is jobb. A tigrist hiába találta el, mindig átmentek rajta a golyók. Nem tudta milyen lény lehet ez, a szellemen kívül, de azt tudta, hogyha nem talál ki valamit sürgősen, macska eledel lesz belőle estére.

A dzsungelben való futást a kiálló gyökerek a talajból, a folyton a képébe eső nagy levek és ágak annyira megnehezítették a dolgát. Egy-két karcolás már volt is rajta, de a legtöbbet a mögötte rohanó hatalmas állat okozta, mikor sikerült a közelébe férkőznie. És ha ez még nem lett volna neki elég, azt se tudta hol van, vagy hogy megéri-e a holnapot. Egy hatalmas szurdokhoz érkezet. Az indák az oldalán nyugodtan lógtak, de hiába volt jó kötélmászásból, hiába egy hajó kapitánya, nem tudott felmászni, ugyanis a szikla széle csúszós és mohás volt, így nem tudott felmászni, még csak egy métert se, a tigris meg mindjárt utolérheti, így vissza nem fordulhat. Alighogy ezt végig gondolta, meghallotta a morgást a háta mögött. Bakugou, mivel nem szeret veszteni, megfordult és a tigris sötét szemeibe nézett, ezzel is azt sugallva, hogy nem adja fel. Hogy az utolsó leheletéig küzdeni fog. Elővette a kiskését és kezdőpozícióba felállt. A tigris is láthatóan már készült rávetni magát, amikor is Bakugou meghallotta egy lány hangját a feje fölött.

- Akkha! - felnéz a szirt tetejére. A lány szőrmeruhája csak a mellét és az alsófelét takarta. A hátán íjat és nyilait tartó eszközt cipelt. Arca, keze, lába piszkos volt és zihált, mintha futott volna. {hajszín}-ű haja a szélben lobogott. Gyönyörű {szemszín}-ű íriszei csak úgy csillogtak a napfényben. - Akkha! Jame! Korosta Jame, Mama ga okoruj! - nem értette mit mond, és ahogy elnézte nem neki, hanem a tigrisnek mondta, aki a fejét egy picit meghajtotta és közben morgott valamit, amire a lány szintén válaszolt, ezúttal mérgesebb hangnemben, mire a tigris elment. Bakugou nagyot sóhajtott, mintha egy hatalmas nagy kő esett volna le szívéről. Visszanézett az idegen lányra, de már nem látta. Mivel kíváncsi volt, hogy ki mentette meg, utána mászott. Amit furcsállt, hogy most már rendesen feltudott mászni, és mintha az indák húzták volna fel.

Mire felért a tetejére, a lány már ugrott is le és futott el. Követte és közben szólongatta, hogy álljon meg, mert csak beszélni szeretne vele. Nem értette mit kereshet itt egyedül egy szigeten, ami ilyen veszélyes lényekkel van tele. Nem értette a nyelvet, amit a lány beszélt, ezért nem nagyon tudta hogyan akar majd vele kommunikálni. Olyan gyorsan futott, mint az a tigris, ami üldözte. Egyszer szemelől is tévesztette, de meghallotta a gyors lélegzetét, és néhány faág reccsenését is, így könnyen megtalálta.

Már jó ideje futottak, Bakugou lassan kezdett kifogyni a szuszból, amikor is egy barlanghoz értek, amiket levelek takartak, szinte alig lehetett észrevenni. A lány bement, így Bakugou is követte. Alig látott valamit, olyan sötét volt. A barlang alja és falai is csúszósak voltak. Víz csobogását is hallotta, így annak az irányába ment. A magas pára miatt a járatokban már kezdett nagyon melege is lenni az inge alatt. Biztos volt benne, ha levenné és kifacsarná, egy tavat már összehozna vele.

Hirtelen fényt látott meg az alagút végén, így arra rohant. Mire kiért, a szemét érő hirtelen fény miatt pislognia kellett párat, mire a szeme hozzá szokott, a látványhoz. Fentről áramlott be a fény, ami egy hatalmas, kristálytiszta tóra vetült, a közepén egy hatalmas fűzfára. A tóban és a körül szép növények burjásztak. - Gyönyörű - gondolta Bakugou. Szinte meg is feledkezett róla, hogy miért és hogyan került ide. Mire felfoghatta volna az egész szituációt már valaki leszorította földre és egy éles eszközt szorított a torkához.

{Név} leszorította az idegent. Két lábával a kezét az oldalához szorította és egy hegyes, kiélezett követ tartott a torkához.

Bakugou látta az elszántságot a lány szemében, hogy bármikor és bárhogy képes lenne vele végezni. A lány megszólalt.

- Anadareeko? - Bakugou nem értette mit mond, és csak értetlenül nézett a lányra, aki erre még jobban odaszorította az eszközt a nyakához. {Név} közelhajolt az idegen arcához, hogy jobban szemügyre tudja venni az idegen arcát, mégha csak a félprofilját is. A vörös szemek csak úgy ragyogtak. Látta benne, hogy sok mindent megélt már. Néhány hajtincse az idegen arcára hullott, amitől Bakugou felnevetett, mert csiklandozta. {Név} ezt gúnyként fogta fel, ezért megemelte az idegen fejét és a földhöz vágta, de nem túl erősen. Feltette még egyszer a kérdést, de választ nem kapott.

Bakugou körül forgott a világ, a földhöz vágott feje miatt és a folyadék hiánytól. A lába és a sebei is sajogtak. Kiszabadította a karját, kiverte a kezéből a fegyverét és lerántotta magáról a lányt, aki arrébb gurult, de egyből feltápászkodott és újra Bakugounak esett. Mivel fájtak a sebei, és alig-alig tudott már mozogni is, így csak egyszer-kétszer, hogy ki tudott térni a lány csapásai alól.

Kicsivel később a lány rászegezett íjával találta magát szembe. Mivel mást nem tudott tenni, egyhelyben maradt és nyugodt arckifejezést öltött magában, de legbelül forrt a dühtől, hogy egy lány lekörözte és majdnem meg is ölte, vagyis ölheti. Mélyet sóhajtott és a lányra nézett. - Mi lenne, ha először lenyugodnál és megbeszélnénk a helyzetet? - kérdezte, de a lány arcán csak értetlen arckifejezés ült, majd, mint aki meg van szeppenve, Bakugou háta mögé nézett.

- Mama.

- Mi?

- Mama. - fordul hátra Bakugou, de csak a fűzfát látja, ahogy a szél a leveleit csapkodja, majd kettő leszakadva feléjük száll. Egy a lány irányába, egy Bakugou irányába. Mivel Bakugounak fogalma sem volt mi ez, elkezdte a felé szálló levelet elhessegetni, hogy ugyan az ő közelébe aztán nem jöhet. Hirtelen a lány kezét érzi meg a csuklóján, aki mérgesen nézz rá. Mivel rá figyelt, nem vette észre, hogy a levél a füle hátsó felére szállt és egy égető érzés után, már bele is ivódott a fülébe. Mint egy barna tetoválás jelent meg a lány jobb fülén is.

- Elmondod ki vagy? - kérdezte megint Bakugou, aki kirántotta a csuklóját a lány kezéből és csak másodpercekkel később vette észre a meglepett tekintetét, haragnak vagy szemrehányásnak nyoma sem volt a tekintetében.

- Te...- Bakugou felemeli az egyik szemöldökét, egyrészt mert furcsállta, hogy érti, mit mond, másrészt, hogy mit akarhat. - Mit akarsz a Bumbummal? - Bakugou nem tudta eldönteni, hogy nevessen-e vagy inkább ne. Kis idővel később értette meg, hogy „Bum bum" alatt a pisztolyára érti, amit pár órával ez előtt sütött el. Már épp válaszolni akart volna, mikor is a lány folytatta. - Mit akarsz az otthonomtól?

- Én semmit sem akarok az otthonodtól! Mi lenne, a nem vádaskodnál minden félével? - a lány megint megszeppent, és újra rászegezte az íját. - Jól van, nyugodj le! - Bakugou fel sem tudta fogni, hogy egy 16-17 év körüli lány, hogy képes itt élni. A balkarján mindenféle tetoválás volt, sötétebb színnel, mint a bőre. Az egyik minta a tigrisre emlékeztette, ami nem rég még fel akarta falni. - Hogy hívnak? - kérdezi a kezét a zsebébe vágva. A lány még mindig nem válaszolt. - Én Bakugou vagyok. - tette a jobb kezét a mellkasára. - Bakugou Katsuki. És te? - mutatott a lányra.

- {Név} - mutat a lány is magára, miután lassan leeresztette az íját. - {Név} - mutat megint magára majd Bakugoura. -Bakugou.

♤

1. Ne kérdezzétek mi ez a nyelv,amit drága [Név]-channak kitaláltam,mert én sem tudom. Olyan nem érthetőt próbáltam neki kitalálni és ez lett belőle. XD

2. Akkha tigris barátunknak elsősorban Kakha nevet adtam,de az már olyan kríndzs(nem tudom hogy kell leírni,szóval huss!xd) lett volna,szóval kitaláltam más titokzatosat.

Folytatás következik....
(Addig is Kellemes Húsvéti ünnepeket mindenkinek és sok locsolót!♡)